Ön már a doktori tanulmányát is Kornai Jánosról írta 1993-ban a párizsi egyetemen, és néhány napja a londoni Palgrave Macmillan kiadónál megjelent a Kornai János öröksége című esszégyűjteménye. Milyen életpálya után, hogyan bukkant rá a magyar közgazdász műveire?
Teheránban születtem 1963-ban, Reza Pahlavi sah uralma idején, amikor sok könyvet betiltottak. Apám egy nagyvállalkozás menedzsere volt, sokat időztünk Londonban, ott a Foyles könyvesboltban bukkantam rá Marx A tőke című alapművére, annak a hatására álltam át a matematikáról a közgazdaságtanra. Tizenhat évesen az Egyesült Államokba mentem, több egyetemen elvégeztem néhány szemesztert, Chicagóban diplomáztam. A forradalom után a szüleim Londonba, majd Kanadába emigráltak, én pedig sok iránival együtt Franciaországban telepedtem le.
Doktori téziseimet nem Kornairól állítottam össze, azt vizsgáltam, hogy a gazdasági reformok miért nem működnek a kelet-közép-európai, szovjet típusú rendszerekben. Elolvastam a cseh Ota Sik, a lengyel Wlodzimierz Brus és mások műveit, azokéit, akik az úgynevezett piaci szocializmus hívei voltak, és az 1956-os magyar és az 1968-as csehszlovák forradalmat tekintették örökségnek. Akkor már lefordították Kornai János A hiány és A szocialista rendszer című műveit franciára, vezető tanárom nagyon lelkesedett értük. Angol nyelven Kornai szinte valamennyi művét megtaláltam, még olyan kiadásokat is beszereztem, amelyekből neki sem volt egyetlen példánya sem. Szisztematikusan mindet végigolvastam.
Egy iráni születésű, Párizsban élő, sorbonne-i professzor számára miért érdekes a szocialista reformkísérletek kudarca?
