hvg.hu: A Nemzet Színésze-díjról a már megválasztott színészek döntenek, de itt is számíthatnak az aktuális hatalmi viszonyok. Ehhez képest meglepte a dolog?

Cserhalmi György: Ezt így nem tudom eldönteni, húszan is megkaphatták volna rajtam kívül. Az ember nem azon agyal, hogy ki a másik húsz. Voltak jelentkezők, akik mondták, hogy nagyon boldogok lennének. Persze, az ember boldog, ha megkapja, de én nem jelentkeztem önként, hogy boldog legyek. Inkább azt mondom, jólesett.

hvg.hu: Ilyenkor felvetődhet, hogy visszanézzen. Elfogta a nosztalgia?

Cs. Gy.: Nem, nem vagyok leltárcsinálós típus. Holnap úgyis megváltozik minden.

hvg.hu: A hvg.hu-n korábban volt szavazás arról, ki kapja a díjat az olvasók szerint. Kern András mellett önt választották a legtöbben. Érez támogatást a közönségtől?

Cs. Gy.: Pesten a belvárosban lakom időtlen idők óta. A gyerekkoromat is itt töltöttem. Jól ismerek mindenkit, beszélgetek a szomszédokkal, a boltosokkal, iparosokkal. Mikor vidéken vagyok, pici faluban élek. Jövünk-megyünk, beszélgetünk. Megkérdezik, miért sántítok, ők elmondják, hogy nekik mi fáj. Ezt jól kidumáljuk. Marha jó, szeretem ezt a közvetlen kapcsolatot. A kis közösségek tagjai megbecsülik egymást.

Túry Gergely

hvg.hu: Áprilisban a Népszabadságnak azt mondta, a szakmai díjban van öröm, az államit pedig inkább el kellene rejteni, mert elkerülhetetlenül devalválódik kurzusonként. Most a Nemzet Színésze címről, hogy érez?

Cs. Gy.: Az én életemben úgy adódott, hogy jócskán kaptam szakmai díjakat, majdnem minden állami is megvan. Hullanak a díjak, az ember győzzön elugrálni alóluk. Amit akkor mondtam, ma ugyanúgy érvényes.

hvg.hu: Érkezett az elmúlt héten olyan reakció, ami meglepte?

Cs. Gy.: Mikor megjöttem, kikapcsoltam a telefont. Hülyeséget csináltam, azóta rengeteg levél jött. Most olvasom őket és eddig nem jött semmi gyalázkodó, nagyon kedves emberek szólítottak meg. Aztán lehet, hogy majd találok olyat is. Meglátjuk.

hvg.hu: Mondta azt is korábban, hogy nem keres semmilyen csúcsra érést. Ezzel a díjjal havi nettó 630 ezer forint jár. Eszébe jutott, hogy hátradőljön?

Cs. Gy.: Nincs mire föl hátradőlni. Ez az évem is elég jól be van osztva, már ami a színházat illeti. Nem kéne abbahagyni. Mi az a csúcs? Az emelkedő hála istennek még tart egy darabig, van hova menni. Aztán majd lesz lejtő is. Most összerakjuk magunkat Fehérváron, ahhoz is kell két-három évad. Amit tudok, segítek. Ha kell, megtartanak, ha nem, akkor le is út, fel is út. Ahogyan lenni szokott.

hvg.hu: Azt mondja, be van osztva az év. Hogyan telnek a hétköznapok?

Cs. Gy.: Napi két próbánk van, ez az az időszak, mikor beköltözünk. Se ki, se be. Az utolsó tíz nap kezdődik most, össze vagyunk zárva. Az olvasópróba után ez a legfontosabb időszak, ilyenkor szokott bevadulni, begyorsulni a dolog. Utána elkezdünk játszani, jönnek a felújító próbák. A Learé, a Mesterkurzusé, a Mester és Margaritáé is. De majd el lehet mászkálni este egy-egy színházba. Éppen arról beszélgettünk a próbán, hogy tavaly egyáltalán nem voltam, annyira be voltam fogva itt Fehérváron.

hvg.hu: Mit nézne most?

Cs. Gy.: Galambos Peti rendezését a Nemzetiben (Boldogságlabirintus), a Mohácsi-őrületet a Radnótiban (A csillagos ég) és az Örkényben is (E föld befogad avagy számodra hely). Ezek vannak most elöl, aztán meglátom.

hvg.hu: A magyar filmekkel kapcsolatban utoljára két éve mondta, hogy nem csodára, csak pénzre lenne szükség. A Filmalap új finanszírozási rendszerében jöttek ki új magyar filmek az elmúlt időszakban. Mit gondol ezekről?

Túry Gergely

Cs. Gy.: Ha a filmezésről kezdek beszélni, az olyan lesz, hogy savanyú a szőlő. Velem nem kezdődött el ez a rendszer, a múltkori abbamaradt, azóta az ég egy adta világon nem történt semmi. Nem is fog, amíg ez a vezérkar áll – de nem zavar. Láttam filmeket, persze, valamelyik jó, valamelyik rossz, mint mindig.

hvg.hu: Lázár Katival a múlt héten beszélgettünk, ő azt mondta, tudatosan zárja ki a híreket. Ön követi őket?

Cs. Gy.: Nem nagyon, sporttévé-rajongó vagyok. Persze nézek híreket, és ha olvasom, ha nem, minden bemászik az ablakon és a kulcslyukon.

hvg.hu: 2012 nyarán a POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) kapcsán azt mondta, a politikai vita el fog tartani még jó ideig. Azóta eltelt két év, most mit gondol?

Cs. Gy.: Még rondább a helyzet. Ahogyan mi látjuk, ez már nem is politika, inkább perverzió. Egy okos ember majd biztosan újra fogja definiálni az egészet, akkor majd új fogalmakat tanulhatunk. Vannak őszinte pillanatok, amikor mindenki kimondja, hogy hú, hát ez így pocsék világ. Közben megy az agytréning mindkét oldalról. Elég nagy butaság, ahogyan megoszlanak a kritikák és pontosan lehet tudni, hogy melyik újság mit ír majd. Nagyon gyenguska ez az egész. Én megpróbálok mindenkivel szót érteni. Azért nem fogok valakire haragudni, mert van egyfajta elképzelése valamiről, én pedig nem úgy gondolom. Azt sem fogom gondolni, hogy elvetemült lenne. Vagy többet tud, mint én, vagy nem – ez sem zavar. A dolgok érvényessége idővel mindig kiderül.

hvg.hu: Volt, mikor aktívan vállalt közéleti szerepet, nyilatkozott vagy tiltakozott. 2009-ben az európai parlamenti választáson a Lehet Más a Politika és a Humanista Párt által alakított listán a 20. helyen szerepelt, az Új Színház ügyében felszólalt Dörner György ellen, 2012-ben kilépett a Magyar Művészeti Akadémiából Fekete György megszólalásai miatt. Ezek a döntések adódtak vagy valami változott?

Cs. Gy.: Amikor bejutott a parlamentbe az, akire szavaztam, örültem. Ezzel teljesítettem az elképzeléseimet, nincsenek másféle ambícióim. Csak akkor beszélek ilyesmiről, ha kérdeznek, mint maga most.

hvg.hu: Ha ön dönthetne, kívánhatna bármit, hogyan változtatna?

Cs. Gy.: Itt kardozás van, hölgyem. Nehéz segíteni. Ezekben a kérdésekben mindig kis emberek vagyunk. Csak este héttől tízig vagyunk érvényesek, napközben pedig a nagyok megvívják a félnótás csatáikat.

hvg.hu: Semmit nem lehet tenni?

Cs. Gy.: Ilyen ügyekben nemigen. Maga Gobbi Hilda nem tudta elérni a szocializmus alatt, amit akart. Ugyanígy szegény Major Tamás sem. Legenda, hogy bármibe is beleszólhatunk. Feltehetünk kérdést, de választ úgysem kapunk.

hvg.hu: Mit mond a fiataloknak? Említette, hogy szeret velük együtt dolgozni.

Cs. Gy.: Szakmáról beszélgetünk. Arról is pont annyit, amennyit kell. Egymást tanítgatjuk, én szívesen tanulok tőlük, szeretem őket nézni és hallgatni. Nagyon jók a mostaniak, bírom őket.

hvg.hu: Érez generációs különbségeket?

Cs. Gy.: Biztosan van ilyen, de arra való a színház, hogy a legjobbakat összecsiszolja, az együttlétet tartósítsa. „Erősebb lesz a kohézió” – ilyesmiket szoktak mondani, de a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat egymással.

hvg.hu: Velük beszélgetve felmerül, hogy menjenek vagy maradjanak?

Cs. Gy.: Persze, a fehérvári színháznak az az átka, ami a varázsa: hatvan kilométerre vagyunk Budapesttől. Mindig jöttek-mentek az emberek előadások és próbák után. Ez kényelmes a városnak, nem kell színészlakásokat építeni. Most már lassan szükség lenne rájuk, elszaladgálva nem lehet megoldani egy színház életét. Éppen arról beszélgettünk, milyen jó lenne maradni még az előadás után, de nincs hol aludni. Most kaptunk ígértet a polgármesteri hivataltól. Ha minden jól megy, októberben beindul valami.

Túry Gergely

hvg.hu: Tavaly a politika, a mindenkori hatalom és a művészet kapcsolatáról is beszélő Mesterkurzust rendezte Székesfehérváron. Akkor azt mondta, nem akarja aktualizálni a darabot. A bemutató, ami előtt most állnak, Bulgakovtól az Őfelsége komédiása. Ebben a darabban ugyanez a viszony kerül elő. Most sincs aktualizálás?

Cs. Gy.: Nincs, én ezt szeretem. Egy jó darab úgyis elmondja a magáét. Nem kell áthelyezni mai szituációba, nem látom értelmét. Van, aki szereti áthelyezni, annak is van létjogosultsága.

hvg.hu: Azt mondja, annak, hogy előkerülnek ezek a témák, nincs köze ahhoz, ahogyan ma a kultúrpolitika hatalmat gyakorol?

Cs. Gy.: A Mesterkurzust már három éve meg szerettem volna rendezni, most összejött. Bercinek (Bagó Bertalan – a szerk.) szintén régi vágya volt az Őfelsége, a Lear, vagy A félkegyelmű. Most van együtt olyan csapat, akikkel meg tudja csinálni.

hvg.hu: Említette most a Lear királyt, ezért a szerepért is díjazták. Volt róla szó, hogy az előadás feljöjjön Budapestre a Vígszínházba. Ez meg fog valósulni?

Cs. Gy.: Úgy tudom, talán januárban pótoljuk, ami a betegségem miatt elmaradt múlt szezon végén.

hvg.hu: A Learben központi téma a hatalom elhagyása, az ahhoz való ragaszkodás, a szülő-gyerek viszony. Önben felmerültek párhuzamok?

Cs. Gy.: Az apuka bekerül egy körforgásba, amiben be- és kiábrándul a lányaiból. A Lear nagy, megfejthetetlen, óriási erejű mese. Nem gondolom, hogy tanmese lenne, Shakespeare észak-angliai legendából kovácsolt össze történetet. Teljesen mindegy, bennem mi folyik le, a néző szereti ezt a darabot. Jól megdolgoztunk vele, melós volt. Mindig van mit tanulni, előadásról előadásra fejlődik, így hallom kívülről is.

hvg.hu: A Leart és az Őfelségét is Bagó Bertalan rendezte. Említette nemrég, hogy többek között miatta is ment a székesfehérvári társulathoz. Milyen a közös munka, hogyan érzi magát a Vörösmartyban?

Cs. Gy.: Nagyon jól, mindenféle generáció jelen van, elég jól rakódtunk össze. Fiatalok, idősebbek, a középnemzedék. Szóval rendben van ez.

hvg.hu: Stimmel idén is, hogy egy rendezés mellé egy szerepet vállal?

Cs. Gy.: Igen, aztán mindig becsúszik mellé valami más is.

hvg.hu: Jövőre a 12 dühös embert rendezi. Látja már, hogyan formálja a darabot?

Cs. Gy.: Ez a Mihalkov-féle, bombariadós változat. Az a baj, hogy nehezen lelhető fel az eredeti és ahhoz képest kérdés, milyen a fordítás. Most úgy látom, elindult a maga útján a folyamat, a fejemben már van szereposztás. Akkor fogom tudni, mi a helyzet, ha kiderül, hogyan szól az eredeti. A moziból lett fordítva, még lehet érezni, hogy nem színdarab.

hvg.hu: Azt mondta, egy jó darab magáért beszél. Az Őfelsége komédiását hamarosan bemutatják.

Cs. Gy.: Még nem beszélek erről szívesen. Itt ügyes, politizáló Lajost játszom, aki ravaszkodik az egyház, a kultúra és a – nevezzük úgy, hogy – művészet között. Ügyesen használja hol a vallást, hol Moliére-t. Végül persze tudjuk, kit csap el. Jól van megírva a darab, nagyon szeretem. Lassacskán fölvesszük a ruhákat, bekerül a díszlet. Megy minden, ahogyan eddig is.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!