Mozart, A muzsika hangja és a Red Bull. Három különböző kor három különböző „terméke”, ami meghatározza a világ, de legalábbis Európa számára Salzburgot. Az alig 150 ezer, tehát egy Pécsnyi lakosú város ráadásul a baranyai településhez képest mindössze harmadannyi területen fekszik el, ami még bejárhatóbbá teszi a természeti és történelmi adottságokkal egyaránt bőségesen megáldott helységet.

Nem véletlen, hogy évente több mint 1 millió turista látogat Salzburgba. Nekünk sincs különösebben nehéz dolgunk, ha le akarunk jutni – autóval kényelmesen odaérhetünk 5 és fél óra alatt (akár telekocsival is, amit már 6-7 ezerért ki lehet fogni), de Railjet-vonattal is csak pár perccel tart tovább az út, utóbbi 39 euróba kerül oda-vissza.

salzburg.info

Bent a városban azonnal eloszlik bennünk minden kétség, itt tényleg minden Wolfgang Amadeus Mozartról szól. A Mozart téri Mozart-szobortól nem messze található a Mozart-szülőház, körülötte pedig végtelen mennyiségű Mozart-golyót vásárolhatunk az üzletsorokon. A sors iróniája, hogy a zeneszerző a valóságban nem volt valami nagy lokálpatrióta – alig várta, hogy a salzburgi érseki udvarban zajló karrierje véget érjen, és leléphessen Bécsbe. Szülővárosával való viszonyát jól jelzi, hogy az addigra rég világhírű komponista csak halála után ötven évvel kapott szobrot Salzburgban.

A klasszikus zene egyébként is páratlanul menő a környéken – amíg nálunk a Sziget Fesztiválon partizik úgy 400 ezer ember, addig a tizedakkora Salzburgba 250 ezren képesek ellátogatni az Ünnepi Játékokra (amit idén július 18. és augusztus 30. között rendeznek meg), hogy megnézzenek egy-egy Mozart- vagy Verdi-operát és persze a fesztivál kezdete óta évről évre előadott Jedermannt (Akárki), az egyik alapító, Hugo Von Hoffmannstahl darabját.

Akit még érdekelnek az ilyesmik, nyugodtan megnézheti Közép-Európa legnagyobb, teljes egészében fennmaradt erődítményét, a Hohensalzburg várát, ahova egy igen hangulatos siklóval is feljuthatunk, és már csak az innen nyíló kilátás miatt is megéri ezt megtenni. De ha más nem, a szuvenír-hűtőmágnesekről biztosan visszaköszön ez a középkori épületegyüttes.

salzburg.info

Ezen kívül két másik hegyet érdemes megjegyezni a várost körülvevő magaslati kavalkádból. Az egyik a germán precízséggel kialakított városképre legszebb rálátást biztosító Mönchsberg, ahol a nevéhez méltóan izgalmas Modern Művészetek Múzeuma mellett betérhetünk az M32 étterembe is, ahol a magaslati falatozáshoz magyar pincérek adhatnak ötleteket. A másik pedig a kis híján kétezer méter magas Untersberg, ahová már a drótkötélpályás járművel való feljutás is egy élmény, a felhők közötti hógolyózás nyár elején pedig úgyszintén. A helyiek ráadásul úgy áradoznak az itt rejlő szívcsakrákról, hogy abba Pataky Attila is belepirulna.

A városi közlekedésre amúgy sem lehet panasz – a már említett sikló és felvonó luxusa mellett a mindenhova elérő buszhálózat, a Salzach folyó hajójáratai és az egész városra, sőt az egész tartományra kiterjedő biciklis infrastruktúra teszi még kényelmesebbé a salzburgi túrát. A bicajozókra amúgy is nagyon ráfeküdt a környék, a több ezer kilométernyi hegyi kerékpár-ösvény kialakításánál arra is gondoltak, hogy a hegyi felvonók alkalmasak legyenek a kétkerekűk szállítására. De a kőkemény mountain bike-ozás mellett kicsit nyugisabb tekerést is biztosítanak a városban, 10 helyen lehet bérelni elektromos kerékpárt, a helyi biciklis egylet pedig önálló E-Bike túrákat is szervez.

A muzsika hangja

Youtube

Egyetlen helyet láttunk, ahová nem lehetett bicajjal behajtani, az pedig a virágos-szökőkutas Mirabell-kert, ami simán a város legturistásabb pontja, ahol alacsonyan röpködnek a szelfibotok. A park az ott található kastély mellett leginkább arról híres – a helyieknek nagy frusztrációt okozva –, hogy többek közt itt forgatták az ötven éve megjelent A muzsika hangja egyik legnevezetesebb jelenetét, azt, amelyben elhangzik a Dó-ré-mi című dal. Ennek megfelelően innen is indul a filmhez kapcsolódó mézes-mázos helyszínbejáró túra (csodálatos buszos együtténekléssel, természetesen), amire a bejárható tájak miatt azoknak is megéri elmenni, akik egyébként vattacukrot öklendeznek Julie Andrews szólamaitól.

A muzsika hangja-túra, nem csak filmkedvelőknek

A már említett Mirabell-kerten kívül öt állomása van A muzsika hangja buszos túrának: Leopoldskron-palota: Ez szolgált a von Trapp-család kastélyának hátsó feleként. Mivel a rezidencia külsőjét egy másik kastély sárga színe adta, a Leopoldskron fehér falát sosem mutatták, viszont csak itt volt tó a kert végén, így kénytelenek voltak itt felvenni például a csónakázós jelenetet. Hellbrunni kastély: Itt található az a híres pavilon, ami két dal helyszínéül is szolgált, a Sixteen Going on Seventeen és a Something Good szentimentáléjához tökéletesen illett a sötét, parkos környezet, amit az üvegfalakon keresztül láttunk. Persze a jó öreg hollywoodi trükkmesterek rájöttek, hogy kicsi lesz ez a szerkezet ahhoz, hogy a korabeli hatalmas kamerákkal még belső jeleneteket is felvegyenek benne, úgyhogy az egészet megépítették stúdióban is, kábé kétszer akkorában. A hellbrunni pavilon a filmben és a valóságban Youtube / salzburg.info Nonnberg-kolostor: A hely, ahol Maria apácanövendékként tengette fiatal éveit. A valóságban egyébként itt volt Maria és a kapitány esküvője is, a filmben szereplő helyszínnel ellentétben. St. Gilgen/Wolfgangsee: A festői kis falu és a hegyekkel körülölelt tó ugyan megjelent pár pillanatra a film máig kiemelkedően bravúros nyitójelenetében, de nem játszott különösebb szerepet benne, a káprázatos látvány miatt viszont mindenképp megéri leszállni a buszról és két fénykép-kattintás között élvezni a természetet. Mondsee-templom: Tehát a filmben nem a kolostorban, hanem ebben a tradicionális kisvárosban (de tényleg, a nők dirndliben, a férfiak bőrgatyában-kalapban) rendezték az esküvőt, de itt sem kell túl sokat időzni a belsőben, inkább sétáljunk egyet, például a szintén Mondsee névre hallgató tó partjára.

De természetesen a turistamágnes akciókon kívül is van élet a városban, még ha a késő esti séták alkalmával nem is ordítanak az arcunkba a bulizó fiatalok. Az ottani Váci utca, a Mozart-házat is magába foglaló Getreidegasse környékén található Rudolfskai rakparton megbizonyosodhatunk arról, hogy az írek keze mindenhova elér, a Shamrock és az O'Malley's pubokra mindig lehet számítani, ha egy kis északi hangulatot vinnénk az estébe.

salzburg.info

A város bajor hagyatéka leginkább a sörkultúrában mutatkozik meg, a salzburgi sörkertekből pedig ennek megfelelően igen nehéz szabadulni, ha már egyszer betér oda az ember. A Stiegl saját sörmúzeuma a főzést bemutató panoráma-mozival, a középkorig visszanyúló történelmi tárlattal és végtelen fun facttel próbálja meg teljesebbé tenni az élményt, de már akkor is megéri ellátogatni a folyékony kenyér helyi birodalmába, ha csak bedobnánk egy frissen csapolt, szűretlen búzasört és esetleg lekísérnénk egy bécsi szelettel.

Egy apfelstrudel is elfér minden étkezés mellé, de az igazán bátrak kipróbálhatják a helyi desszertspecialitást, a salzburger nockerl névre hallgató bizarr süti, ami gyakorlatilag egy nagy cukros tojáshab-torony, a főtérhez közel eső Zwettler's-ben például málnalekvárral tálalják. De mindenféle környezetben élvezhetjük az osztrák konyhát, a kockás terítős Weiserhof házias sajtos galuskájától, a Gablerbräu óriás Scnitzelén keresztül a minden hónapban új séf által vezetett, Michelin-csillagos Ikarus költséges menüjéig.

Utóbbi természetesen a helyi mágnás Dietrich Mateschitz által megálmodott, ingyenesen látogatható Hangar 7-ben van, ami gyakorlatilag a 71 éves Red Bull-vezér gyerekszobája: itt van kiállítva többek közt az összes általuk támogatott Forma 1-es kocsi (Red Bull, Toro Rosso, régi Sauber) egy-egy modellje, néhány magánrepülő és a sztratoszféraugró Felix Baumgartner menő űrruhája is.

Ráadásul Salzburgban a városvezetés sem a turisták lehúzására esküdött fel: a 24, 48 és 72 órás változatban is kapható Salzburg kártyával rengeteget spórolhatunk, a háromnapos felnőtt kártya például 42 euróba kerül, és ezzel a város szinte összes nevezetességét ingyenesen nézhetjük meg egy alkalommal, a tömegközlekedés (beleértve a hegyi felvonókat és a hajót is) korlátlan használata mellett. És ha van olyan város, ahol érdemes turistakártyát kiváltani, akkor az a három nap alatt simán kimaxolható Salzburg.