Lenne értelme a pedagógiai munka értékelésének, de ennek a legkevésbé felel meg a januárban bevezetendő tanfelügyeleti rendszer. Különösen a belső ellenőrzés lehet aggályos, ami nemcsak átláthatatlan mennyiségű adminisztrációs terhet rak a tanárokra, de meg is mérgezheti a tantestületek légkörét. A szülők is készülhetnek: évekig kell majd kérdőívhegyeket kitöltögetniük.

Nagy port kavart a közvéleményben az a hír, hogy bevezetik az iskolákban a tanfelügyelethez kapcsolódva az intézményi önértékelést. Valószínűleg az emelte erős hírértékűvé ezt, hogy az Oktatási Hivatal (OH) honlapján megjelent tervezet szerint a pedagógusok ellenőrzését az iskolavezetők által felkért önértékelési csoportok fogják végezni. A szlengben gyorsan kibővült a csoport neve a pedagógus előtaggal, így a rövidítés klasszikus mém-pozitív kifejezés lett: el is lepték a netet, a sajtót a PÖCS-csel kapcsolatos írások, képek.

70 ezer tanárt értékelnek évente

Pedig ennél sokkal komolyabb változásról van szó. Elvileg „a magyar köznevelési rendszer minőségének – hatékonysági, eredményességi és méltányossági mutatóinak – javítása érdekében” új iskolai külső és belső értékelést vezetnek be. Ennek részeként az intézményt, az iskolavezetőt és a pedagógusokat is ellenőrzik. Minden egyes pedagógusra kétévente kerül sor (a vezetőkre szintén, az intézményi ellenőrzésre 5 évente). Azaz évente elvileg mintegy 60-70 ezer értékelést fognak gyártani az önértékelési csoportok évente.

©

Minden hatékony szervezetnek – legyen az egy vállalat vagy egy iskola – vannak bizonyos értékelési módszerei, és ebben a belső értékelés is szerepet kap. Nem ördögtől való tehát egy ilyen rendszer felállítása a magyar oktatási intézményekben sem. A jelenlegi tervezet azonban elég aggasztó jövőképet fest az iskolák mindennapi működésére. És megint nem arról van szó, hogy mi lenne jobb a gyerekeknek, mitől lenne hatékonyabb, gyermekközpontúbb a tanítás, hanem arról, mennyire tudja leadminisztrálni a rendszer a működését.

A tantestületet mérgezi

Az intézmény, a pedagógusok, vezetők ellenőrzését tehát az önértékelési csoportok (más néven Belső Értékelési Csoportok) végzik. Ez az amúgy is túlterhelt – és az értékelést felvállaló – pedagógusokra óriási adminisztrációs terhet ró majd. A saját tanóráik megtartása mellett nekik kell elkészíteniük az éves önértékelési tervet, amit fel kell tölteniük az (egyelőre még nem működő), OH által üzemeltetett site-ra. De nekik kell előkészíteniük az önértékelést, megtervezniük a tanárok, szülők, diákok tájékoztatását, fel kell készíteniük az önértékelésbe bevont pedagógusokat.

Az értékelés tartalmaz dokumentumelemzést, megfigyelést, interjúkat és hosszú kérdőívek kitöltetését, értékelését. Megnézik a tanfelügyelet és az intézményi önértékelés pedagógusra vonatkozó értékelőlapjait, a tanmenetet, a tematikus, az óra- és a más foglalkozásokhoz készült terveket, a naplót és a tanulói füzeteket is. Az értékelést végzők beülnek saját kollégáik órájára is.

Elöntik az országot a kérdőívek

De nem csak az értékelők, hanem az értékeltek (tehát kétévente egyszer minden pedagógus), a kollégáik és a szülők számára is munkát jelent majd a rendszer. Az értékelt tanárnak olyan kérdésekre (összesen 18-ra) kell megjelölni egy ötös skálán a véleményét, mint például „Alapos és körültekintő a szakmai tervezése” vagy „Határozott, szuggesztív az órákon”, esetleg „Tanóráin rend, fegyelem van”.

Kérdőívet kapnak az értékelt tanár kollégái is. Nekik tanártársukkal kapcsolatban azt kell belőniük egy ötös skálán például, hogy „Jól ismeri az intézmény vezetésének elvárásait (munkaköri leírás), melyeknek napi munkája során kiválóan megfelel”, „Tisztában van önmaga képességeivel, szakmai felkészültségével” vagy hogy „Rendszeresen tájékozódik a szaktárgyára és a pedagógia tudományára vonatkozó legújabb eredményekről”.

De a szülők sem maradnak ki, sőt a középiskolás diákok kérdőívére is számítanak az értékelők. Az önértékelési kézikönyv nem tér ki arra, hogy kötelező lesz-e a tanároknak, szülőknek (ez mondjuk nehezen elképzelhető) a kérdőíveket kitölteni. Az biztos, hogy állandó elfoglaltságot jelent majd mindez az oktatás minden szereplője részére. Egy lelkiismeretes, mondjuk két iskoláskorú gyermekes szülő évente akár 20-30 kérdőívet is kaphat.

Fortélyos félelem

A dolgozók körkörös (egymás és a külső partnerek általi) értékelése a már megszokott gyakorlat a vállalati világban – mondja Setényi János oktatáskutató. Ennek iskolai alkalmazása akkor lehet eredményes, ha a vállalati minta nyomán világosan szabályozzák, kik és milyen minőség- és humánpolitikai célokra  fogják használni az értékelési eredményeket. Ha ez nem válik világossá, akkor a pedagógusokban törvényszerűen megjelenik a bizonytalanság és félelem.

A PDSZ elnöke szerint az, hogy egy tantestületből 4-5 embert kiemelnek a többiek értékelésére, olyan szintű megosztást eredményez majd a pedagógusok között, ami szétverheti a tantestületeket. „Rosszízű emlékeket idéz fel, hogy a kollégák egymást értékelik. Ráadásul az ellenőrzés nem arra kíváncsi, hogy a kiszemelt pedagógus jó-e a szakmájában, hanem arra, hogy megfelel-e a munkája a kormányzat által teremtett feltételeknek.”

Kudarcra van ítélve

Mendrey László szintén kiemeli, hogy a normál feladat mellett most újabb, átgondolatlanul nagy terhet raknak az értékelők nyakába. „Teljes óraszám mellett órákat kell látogatniuk, portfóliókat kell vizsgálniuk, kérdőívekkel kell bajlódniuk.” Önadminisztrációval fog foglalkozni mindenki: hogy minél jobb óravázlata, jobb portfóliója legyen, alaposabb vázlatot diktáljon a gyerekeknek.

„Okozhat sebeket a tantestület hangulatában az, hogy kollégák értékelik a kollégáikat. Sértődések, megbántások oka lehet mindez, s ez biztos nem javítja a közösség hangulatát” – ért egyet (kivételesen) Mendreyvel a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke.

Horváth Péter a hvg.hu-nak elmondta, az új értékelési rendszernek akkor lehet sikere, ha az egész folyamattal valamennyire azonosulni tud a pedagógustársadalom. „Ha nem, akkor kudarcra van ítélve, mert akkor fölösleges nyűgnek tekinti majd mindenki, és minden adminisztrációval el lesz intézve.”  Horváth azt is hozzátette, hogy az egy próbafélév, élesben januártól indul a rendszer. Addig még lehet finomítani, és az NPK javasolni is fogja annak egyszerűsítését.

Értékelés – jól

Azokban az országokban, ahol hatékonyan működik az iskolák értékelése, nem a pedagógusokat, hanem az intézményeket értékelik. (Erre volt kísérlet Magyarországon is: a 2000-es évek környékén bevezetett, majd a kormányváltás után gyorsan elhalt a Comenius program.)

Ideális értékelési rendszer például a skótoké – mutat rá Setényi János. Ott a királyi tanfelügyelet értékeli az iskolákat kívülről, a pedagógusok pedig – ugyanazon paraméterek alapján – belülről.  A két oldal véleménye alapján ott párbeszéd kezdődik, ami alapján közösen tudnak kidolgozni hatékony akciótervet az adott intézményre.

©

Magyarországon eddig is megvolt az elvi lehetőség az intézményi értékelésre. Néhány éve bekerült a jogszabályokba egy olyan passzus, ami arról szól, hogy ha egy iskola jelentősen alulteljesít, akkor a fenntartónak (ma már ez jellemzően a Klik) van lehetősége megkövetelni egy iskolafejlesztési terv elkészítését. Ez alapján sokkal olcsóbban és hatékonyabban lehetne javítani az oktatás színvonalát. Első körben azokkal az intézményekkel kellene foglalkozni, aki tartósan egy szint alatt teljesítenek. Erre jó példa a holland modell. Ott azt az iskolát, amelyik normálisan dolgozik, békén hagyják. Arra összpontosítják a tanfelügyeletet, a belső önértékelést, ahol baj van – mondja Setényi.

Eddig is tudtuk, melyik a jó iskola

Ráadásul számos fontos paramétert eddig is tudtunk a magyar iskolákról. Nagyon jól dokumentálhatók az iskolák minőségi munkáját mutató „kemény változók” a kompetenciamérésekből, felvételi adatokból, továbbtanulási adatokból. Az OH egy óra alatt minden egyes iskoláról meg tudná mondani ezek alapján, hogy az milyen munkát végez. (Egyelőre az iskola hozzáadott értékének dokumentálása nem pontos, de ezen folyamatosan javítanak.)

Ezt a részt tehát nem kellene új rendszerekkel értékelni. Nem tudják megmutatni ezek a mérőeszközök ugyanakkor a „puha változókat”, az iskolai légkör, az intézményi kultúra jellemzőit, hogy mire nevelik a gyerekeket, motiváltak-e a tanárok, stb. Ezek felfedésében lehetne szerepe egy intézményi önértékelésnek.

Hogy miért nem a sikeres országok által követett intézményi értékelést vezetjük be, hanem helyette az egyes pedagógusok ellenőrzését, annak leginkább politika okai vannak. Ahogy egy forrásunk fogalmaz, „Hofmann Rózsa kőkemény rendelése volt” az iskolai értékelési rendszer kidolgozói felé, hogy az – 1985-ös megszüntetése után uniós pénzekből kifejlesztett – újraélesztett tanfelügyelet a pedagógusokra, igazgatókra vonatkozzon.

Az új önértékelési rendszerről megkérdeztük az Emmit is, amint megkapjuk a válaszukat, közöljük.

Cikk megosztása
Címkék