Amikor 2011-ben megjelent az első Grand Mexican Warlock-lemez, az Aeons, a javarészt elragadtatott kritikákban versenyt lehetett volna indítani arról, ki találja meg többször a szupergrup, vagy a sűrű és egyedi bemutatkozás kifejezéseket. Néhány személyi változás és öt év után a zenekar a sűrű jelzőt egyre inkább maga mögött hagyta, az egyedi azonban talán még igazabb a hangzásukra, mint az emlékezetes bemutatkozáskor. Az egyszerűen csak III címet kapó új album az eddigi legletisztultabb formában mutatja a bandát. Persze a tőlük eddig megszokott ízek, a hetvenes évek progrockját és a modern, stílusok felett álló kultbandákat (The Mars Volta, Tool) idéző megoldások azért maradtak.

"Senki nem akarta túldíszíteni a számokat"

Szabó László, a zenekar fő dalszerzője és gitárosa szerint a változás hátterében az áll, hogy most nem akartak mindenáron bizonyítani. „Most volt a leginkább együtt a zenekar lemezfelvétel előtt, sokat segített például, hogy a billentyűsünk vidéki tanyáján csináltuk végig a felkészülést, ezután már sokkal egyszerűbb volt felvenni a lemezt. Ezúttal mintha kialakult volna egy csoportos alázat a zenekarban, senki nem akarta túlvariálni, túldíszíteni a számokat, kevesebb súrlódás volt köztünk. Korábban sokszor abba a hibába estünk, hogy görcsösen valami különlegeset akartunk alkotni. Most ezt elhagytuk, és szerintem pont ettől lettünk jobbak zenekarként, és a lemezen is.”

Az új lemezt egy napig (április 12. 15:00 óráig) hallgathatja meg teljesen egészében digitális formátumban. Utána azonban érdemes vinylen beszerezni, mert csak a lemez fele lesz elérhető a Bandcampen.

A számos (működő vagy már nem aktív) zenekarból (pl.: The Idoru, Shell Beach, Blind Myself, Jazzékiel) ismert tagok közötti kohézió mindig is fontos eleme volt a GMW működésének. Míg az első lemez hatos alapfelállásban és számtalan közreműködővel készült, addig a III-ra már „csak” négyen, Szabó László, Mohácsi Mátyás basszusgitáros, Hegyi Áron billentyűs és Bodóczy „Undos” Zoltán énekes maradtak a korábbi tagok közül. Az új dalokban ezért is hallatszik kettő helyett egy gitár.

Miről is szól az egy.két.há sorozat?

Sorozatunkban fiatal, tehetséges magyar zenekarokat mutatunk be, mert azt gondoljuk róluk, hogy nagyobb figyelmet érdemelnének, és nem feltételnül kapnak elég legetőséget a mainstream felületeken. Első alkalommal a norvég, ír és egy magyar tagból álló Mongooz and The Magnet klipforgatásán vendégeskedtünk, aztán ellátogattunk a Muriel zenekar bázisára is, legutóbb pedig Jónás Veráék kiváló lemezét jártuk körbe.

„Csabival (Maksai Csaba, a korábbi gitáros - a szerk.) azért váltak el az útjaink, mert sok egyéb dolga mellett már nem tudott igazán a Granddel foglalkozni” – meséli Matyi, aki szerint a mostani lemez nevezhető a leginkább közös szüleménynek az összes közül. „Kétszer vonultunk el a zenekarral a világ elől. Egyszer ide a próbaterembe, egyszer meg Áron tanyájára. Ilyenkor reggeltől estig gyúrtuk az ötleteket, hogy mi az, ami kell és mi az, amit kidobhatunk. Csabi az első ilyet kihagyta, így le is maradt ebben a közös folyamatban, a másodiknál pedig már nem volt a zenekarban.”

A közös elvonulások azonban meghozták az eredményüket, hiszen először szerezte egymagában az egyik szám (Babou) zenéjét Matyi, de akad a lemezen olyan dal is, amit Áronnal közösen jegyez. Laci (aki a korábbi lemezeken egyszemélyben szerezte a zenét) szerint ez a folyamat akár folytatódhat is a jövőben is, hiszen ahogy fogalmaz, a mostani hatos felállás jól működik, és bárki hozhat ötletet.

A csapatból kiváló gitáros miatt került a képbe például Apey (Áron András, többek között az Apey and the Pea, vagy a GMW kistestvérének tekinthető Trillion énekes-gitárosa – a szerk.) is, aki most a koncerteken egészíti ki a zenekart. „Jellemző, hogy amikor felhívtam a Grand miatt, úgy vette fel a telefont, hogy reméli, nem valami zenekarba hívom. Nagyon sokan keresték, miután visszatért Londonból. Végül azért vállalta el ezt a rengeteg egyéb zenekara mellett, mert nem várjuk el tőle, hogy minden koncertünkön ott legyen. Így ő a mi kis Dave Grohlunk, aki ha ideje engedi velünk lép fel.” Laci szerint amúgy sem akartak nulláról megismerni zenészeket, ezért is választották a zenekar ismertségi köréből új dobosnak az Óriásból és a Quimby koncertfelállásából ismert Nagy Dávidot.

Még "rádióslágert" is írtak

A III a zenekaron belüli jó hangulaton túl azért is lehetett könnyebb szülés a GMW-nek, mert a stúdiózás is kivételes élmény volt. „Attilát (Horváth Attila, a Subscribe egykori tagja, ő felügyelte a III felvételeit – a szerk.) régóta ismerjük, a stúdiójában, a SuperSize-ban pedig olyan körülmények között dolgozhattunk, ami itthon ritkaság. Fantasztikus már a stúdió akusztikája is. Az is sokat jelentett, hogy úgy tűnt, Attila is magáénak érzi ezt a lemezt. Egy olyan embertől, aki ennyire képben van a stúdiótechnikában, ez rengeteget számított.”

Hogy mit is jelent a GMW esetében a letisztulás, ahhoz elég meghallgatni a már fent emlegetett, a zenekarhoz képest lassabb, balladaszerű Babou-t, vagy a már-már pofátlanul slágeres Hummingbird-öt, ami Laci szerint simán futhatna a Petőfi Rádióban is. „Nagyon régi dalról van szó, 7-8 éve folyamatosan elővettem, de eddig mindig túlbonyolítottuk, egyszerűen nem tetszett, amit kihoztunk belőle. Most azonban ebben a lazább hangulatban, szerintem nagyon eltaláltuk, hogyan kellene megszólalnia.”

A nagy kérdés azonban egy harmadik lemezét megjelentető zenekarnál, hogy belülről érzik-e a fejlődést a pályájukban, és hogy ez meglátszik-e például a koncertjeikre járók számában, az ismertségükben.  „Voltak olyan koncertjeink például a szép emlékű Hegyalján, vagy amikor egy megtelt sátorban játszhattunk éjjel a Szigeten, amikor elhihettük volna, hogy elértünk valamit” –vallja a zenekar. Ezzel pedig rá is tapintunk az egyik aggasztó hazai jelenségre, hogy eleinte üstökösként emlegetett zenekarok vesztenek lendületet és lelkesedést a helyben toporgástól. A GMW-vel több mindenben is rokonítható Óriással vagy a Turbóval is ez történt. Matyi szerint azonban ettől a földbe állástól csak a folyamatos belső megújulás mentheti meg a bandákat, így a Grandet is. „Nem szabad külső behatásoktól, pillanatnyi sikerektől várni a továbblépést”- fogalmaz.

Undos szerint ma amúgy is akkora a daráló a zenei piacon, hogy öt év után gyakran fel is oszlanak a zenekarok, és szerinte az sem segít ezen, hogy jelenleg a nemzetközi zenei színtér is egy szürkébb időszakát éli: „nincsen olyan stílus, ami berúgná az ajtót. De volt ilyen korábban is például a grunge berobbanása előtti években. A többiek sincsenek épp oda a mai mainstreamért: „a mai popzene nekem csengőhang. Sokszor úgy érzem, hogy semmilyen értéket nem közvetít. Lady Gaga ebben a közegben csúcsteljesítmény” – vallja Matyi.

A magyar underground továbbra is erős közeg

A GMW esetében is (mint ahogy szinte az összes minőséget képviselő, angolul éneklő magyar produkciónál) felmerült a külföldi kikacsintás lehetősége, többször turnéztak Európa-szerte, azonban a tagok szerint ez csak akkor működhet hosszútávon, ha egy banda és a menedzsmentje mindent ennek rendel alá. Szerintük ez jelenleg a Run Over Dogsnál látszik jól, akik európai és amerikai turnét is bevállaltak, de ott a Middlemist Red is, akik a showcase-fesztiválokon vagy épp a Deezeren próbálkoznak a külföldi nyitással, eddig általában sikerrel.

Az itthoni valóság sem egyszerű egy olyan rétegzenekarnak mint a Grand Mexican Warlock.  Ezért sem büdös az NKA pályázataihoz nyúlni, hiszen például a III sem készülhetett volna el a támogatás elnyerése nélkül. „Ha nem lennének például az NKA által támogatott klubestek, ahol gázsit kapnak a zenekarok, mi már biztos nem járnánk le vidékre koncertezni. Egyszerűen a benzinpénzünk nem jönne vissza belőle” – mondja Undos.

A hazai színtér azonban az idővel felmerülő akadályok ellenére ugyanúgy termeli ki magából a tehetségeket, mint korábban, ezzel szerintük továbbra sincs gond. „A Makrohang például most kicsit olyan, mint amilyenek mi lehettünk külső szemmel az indulásunkkor. Egyszerre jazzes, egyszerre dühös zenét játszanak, nehéz őket bárhová is sorolni. Kis csodabogarak” - vallja Matyi. De Laci még hozzáteszi, hogy a magyar underground színtér bandái amúgy is inspirálják egymást. „Az új Angertea lemez, vagy a legutóbbi Napokon EP is nagyon tetszett, de időről időre felbukkannak olyanok, akik magukkal tudnak ragadni és ez minket is jobb teljesítményre sarkall.”

A Grand Mexican Warlock két lemezbemutató koncertet ad , április 15-én Budapesten az Akváriumban, másnap pedig a Pécsi Est Caféban lépnek fel.  Minden további részlet a pesti eseményről itt, a pécsiről pedig itt.