Hercsel Adél
Hercsel Adél

Bob Dylan neve nem először merült föl az irodalmi Nobel-díjra esélyes szerzők között, és nem ez az első "műfaji kilengés" az irodalmi Nobel-díjak történetében, mégis sokakban megütközést váltott ki a Blowin in The Wind szerzőjének kitüntetése. Miért vonja kétségbe Bob Dylan díja a rangos elismerés komolyságát? Hogyan tartsuk számon Dylant, és mire kapta ő a díjat? Barna Imre, Dylan fordítója, egyben a róla szóló regény szerzője segített megválaszolni a zavarbeejtő kérdéseket. Interjú.

hvg.hu: Gondolta volna valaha, hogy egyszer Bob Dylan is az irodalmi Nobel-díjasok körébe fog tartozni?

Barna Imre: Gondoltam is, meg nem is. Egyrészt azért lehetett rá számítani, mert Bob Dylan neve már többször felmerült a díjra esélyes szerzők között, nem egyszer szerepelt előkelő helyen a rangos fogadóirodák listáin. Ugyanakkor sokan, köztük én is arra számítottam, hogy a díjat odaítélő irodalmi Nobel-bizottság annál jóval konzervatívabb, hogy neki ítélje a díjat. Ehhez persze ezt is gyorsan hozzá kell tenni, hogy nem az övé az első meglepő irodalmi Nobel-díj.

hvg.hu: Kinek a díjára gondol konkrétan? Nekem például már a tavalyi kitüntetett, a fehérorosz Szvetlana Alekszijevics is különleges volt, hiszen ő inkább újságíró, mint klasszikus értelemben vett szépíró.

 

©

B. I.: 1997-ben például nagy megbotránkozást váltott ki a csütörtökön, 90 éves korában elhunyt olasz Dario Fo Nobel-díja, aki bár rengeteg színdarabot írt, elsősorban komédiásként, színészként, előadóművészként, rendezőként és közéleti személyiségként tartják számon. Közte és Bob Dylan közt azért látok párhuzamot, mert a kommenteket és a vitákat olvasva, az ő kitüntetésük sokak szemében az irodalmi Nobel-díj komolyságát vonja kétségbe. Pedig azok, akik most felháborodottan gyalázzák Bob Dylant és az irodalmi bizottságot, tavaly ennyi erővel Szvetlana Alexijevicset is kikezdhették volna, mert ő is egy határterületen alkotó szerző: ahogy említette, a könyvei tényirodalmi alkotások, amelyek az irodalom és a dokumentarizmus, az újságírás közt vannak félúton. Csak ő ugye csupa „komoly” témáról: például a csernobili katasztrófáról és a nők elleni erőszakról írt.

hvg.hu: Bob Dylan díja azért is kilóg a sorból, mert ő egy igazi sztár: Szvetlana Alexijevics és az utóbbi évek díjazottjai, például a francia Patrick Modiano, a szintén francia Gustave Le Clézio vagy a svéd költő, Tomas Tranströmer csupa ismeretlen név volt a nagyközönség számára. Így Bob Dylan kitüntetése akár egy új éra kezdetét is jelentheti?

B. I.: Igen, az említett szerzők valóban leginkább az ismeretlenségükkel keltettek megütközést. Dylannél pedig pont ennek az ellenkezőjét érzik többen problémásnak: mintha megjelenne az az elképzelés, hogy ő túl ismert a Nobel-díjhoz. Lehet zavaró a popularitás, de ha valaki közelebbről megnéz egy Dylan-szöveget, kötve hiszem, hogy az lenne az érzése, hogy egy könnyed, populáris szöveggel találkozott. Bob Dylan szövegei nagyon régóta sokszor bonyolultak, enigmatikusak és látomásosak.

hvg.hu: Egy dolog a szöveg minősége, a Nobel-díj nagyrészt ennek szól, de tudjuk, hogy az irodalmi Nobel-díjak odaítélése mögött nem egyszer valamiféle politikai, diplomáciai szándék is felsejlik. Ön szerint Dylan mivel érdemelhette ki a díjat?

B. I.: Egyáltalán nem tartom véletlennek, hogy a rockzenei szcénából elsőként ő részesült ebben a hatalmas megtiszteltetésben, de nem gondolom, hogy ettől most rock-költészeti irodalmi Nobel-díjak sorára kell majd számítanunk. Arról van szó, hogy Bob Dylan egyszerűen megkerülhetetlen, aki fordulatot hozott egy kialakulóban lévő zenei műfaj történetébe. Neki köszönhetően a hatvanas évek közepén elindult egy trend, miszerint már slágereket sem illett némi mondanivaló nélkül írni. Bob Dylan hatása az is, hogy például a Beatles szövegei is megkomolyodtak. Bob Dylan messzemenőkig meghaladta a magas szintű dalszövegekkel szemben támasztott elvárásokat: ő kihozta a műfajból a maximumot.

hvg.hu: Bob Dylan-nél a vers és a zene elválaszthatatlan egymástól: költő, zenész és előadóművész, ő így egész. Nem látok értékhierarchiát a három műfaj között. Ön mit gondol erről?

B. I.: Már 1989-ben, amikor az első Bob Dylan-fordításkötetem megjelent, (majd 2005-ben a második, bővített kiadás – a szerk.) fellángoltak a viták, hogy Bob Dylan szövegeit mennyiben tarthatjuk számon klasszikus értelemben vett költészetként. Akkor magam is bevallottam, hogy nem tudok úgy Bob Dylan-szöveget olvasni, pláne nem fordítani, hogy közben ne halljam a hangját, és ne menjen a fülemben a dallam. Ráadásul azzal az igénnyel is fordítottam akkor ezeket a műveket, hogy magyarul is énekelhetőek, dalként előadhatóak legyenek. Nem lehet erre a kérdésre egzakt választ adni, de abban biztos vagyok, hogy valószínűleg Dylan lenne az első, aki tiltakozna, ha valaki olyan költőnek nevezné, aki mellesleg rockzenész.

©

hvg.hu: Ha a képletet a hasonló alkotók felől próbáljuk megfejteni, akkor eszünkbe juthat Cseh Tamás és Bereményi Géza, és a híres orosz bárdok, Okudzsava és Viszockij. Mennyiben hasonlíthatjuk az ő munkásságukhoz Bob Dylanét?

B. I.: Bereményi Géza verseknek nevezi a saját dalszövegeit: ezek nem is olyan rég napvilágot láttak verseskötet formájában. Szerepel köztük olyan is, amiből Cseh Tamás-dal lett, és olyan is, amiből nem. Jó kérdés, hogy az ő nagyszerű szövegei, amelyeket mindannyian kedvelünk, olvashatóak-e önálló alkotásként, olyan műként, amelyek önmagukban, Cseh Tamás hangja nélkül megállják-e a helyüket. Az orosz irodalmi hagyomány azért más történet, mert mind Viszockij, mind Okudzsava alárendeltebb szerepet szánt a zenének: jellemzően a legegyszerűbb akkordmenetes dallamok kísérik a szövegeket, az ő esetükben a költő személyes, átélt jelenléte volt igazán fontos. Dylannél mind a zene, mind a szöveg, mind a személyes jelenlét rendkívül hangsúlyos.

hvg.hu: Van hasonló kaliberű alkotó a zenész, akiről azt gondolja, hogy ugyanúgy megérdemelné az irodalmi Nobel-díjat?

B. I.: Biztos föl lehetne sorolni több nevet is, nekem kapásból Leonard Cohen jut eszembe, aki a pályáját íróként kezdte, már többkötetes szerző volt, amikor viszonylag későn zenélni, énekelni kezdett. Én személy szerint rajongok a szövegeiért, de őt sem tudom úgy olvasni, hogy ne halljam a hangját és a dalait a szövegek mögött. Ezzel persze nem azért szeretnék lobbizni, hogy ő is kapjon Nobel-díjat. Azt viszont jelentős lépésnek tartom, hogy a Nobel-bizottság elismerte a tényt, hogy a költészetnek a zene is közege lett, mégpedig a populáris, tömegek által hallgatott zene.

hvg.hu: Akkor most tulajdonképpen egy irodalomtörténeti pillanatnak vagyunk tanúi, és ideje a költészetre másként gondolni, mint eddig?

B. I.: Fontos kérdést tett fel az idei irodalmi Nobel-díj, mégpedig azt, hogy milyen formában él és hat ma a költészet. A nagy költőkre ma kevésbé jellemző, hogy tömegek olvassák és hallgatják a műveiket. A Nobel-bizottság viszont most azt mondta, hogy az is költészet, ami képes a tömegeket megszólítani. Bár jobban belegondolva – ahogy a hivatalos indoklásban is szerepel –, Bob Dylan visszatért az ősi hagyományhoz, miszerint a költészet zenéhez is társul, sőt, a költészet eredete is a zene, gondoljunk csak Homéroszra és a trubadúrokra. Vitathatatlan tény, hogy az elmúlt 50 év ismét ezt a befogadási formát igazolja. Ettől persze még lehet haragudni a slágerekre, és cinikusan azt kérdezni, hogy mikor kap irodalmi Nobel-díjat a Metallica? Ez azért nem ilyen egyszerű. Természetesen továbbra sem a példányszám és az általános népszerűség fog az irodalmi Nobel-díjak sorsáról dönteni. De az biztos, hogy komolyabban kell venni az olyasfajta költészet iránti igényt, amit például Bob Dylan dalainak hallgatása ad meg olvasók tömegeinek.

Bob Dylan: It Ain’t Me, Babe

Ez nem én vagyok - Barna Imre fordítása

Menj el az ablakomtól
Na tűnés, Isten veled
Szivem, te nem szerethetsz
Nem én kellek neked
Az, akire te gondolsz
Mindig erős, sosem pihen
Megvéd, kiáll teérted
Nem latolgat sosem
Minden ajtót sarkig kitár
De ez nem én vagyok
Nem, nem, nem, nem én vagyok
Nem én vagyok, szivem

 

Ne ácsorogj tovább itt
Menj már, szaladj, siess
Szivem, te nem szerethetsz
Vigyázz, mert ráfizetsz
Az, akire te gondolsz
Megesküszik: sosem hagy el
A kedvedért szemét becsukja, és
A szívére zárat szerel
Teérted élni-halni kész
De ez nem én vagyok
Nem, nem, nem, nem én vagyok
Nem én vagyok, szivem

 

Olvadj az éjszakába
Kőből van minden idebenn
Itt minden mozdulatlan
S valaki van velem
Az, akire te gondolsz
Gyöngéden felkarol
És folyton virágot szed neked
És hogyha szólsz, máris lohol
Halálig szeretőd és semmi más
De ez nem én vagyok
Nem, nem, nem, nem én vagyok
Nem én vagyok, szivem

 

Egy szokásos nap, Nobel-díjjal

Minden vele kezdődött. Zene és irodalom. Azóta minden évben, akár a Bob Dylan életei című filmben cikázó, különböző nemű és attitűdű Dylanek, megvannak a magam aktuális Bobjai.