hvg.hu: Gondolta volna valaha, hogy egyszer Bob Dylan is az irodalmi Nobel-díjasok körébe fog tartozni?

Barna Imre: Gondoltam is, meg nem is. Egyrészt azért lehetett rá számítani, mert Bob Dylan neve már többször felmerült a díjra esélyes szerzők között, nem egyszer szerepelt előkelő helyen a rangos fogadóirodák listáin. Ugyanakkor sokan, köztük én is arra számítottam, hogy a díjat odaítélő irodalmi Nobel-bizottság annál jóval konzervatívabb, hogy neki ítélje a díjat. Ehhez persze ezt is gyorsan hozzá kell tenni, hogy nem az övé az első meglepő irodalmi Nobel-díj.

hvg.hu: Kinek a díjára gondol konkrétan? Nekem például már a tavalyi kitüntetett, a fehérorosz Szvetlana Alekszijevics is különleges volt, hiszen ő inkább újságíró, mint klasszikus értelemben vett szépíró.

MTI / Máthé Zoltán

B. I.: 1997-ben például nagy megbotránkozást váltott ki a csütörtökön, 90 éves korában elhunyt olasz Dario Fo Nobel-díja, aki bár rengeteg színdarabot írt, elsősorban komédiásként, színészként, előadóművészként, rendezőként és közéleti személyiségként tartják számon. Közte és Bob Dylan közt azért látok párhuzamot, mert a kommenteket és a vitákat olvasva, az ő kitüntetésük sokak szemében az irodalmi Nobel-díj komolyságát vonja kétségbe. Pedig azok, akik most felháborodottan gyalázzák Bob Dylant és az irodalmi bizottságot, tavaly ennyi erővel Szvetlana Alexijevicset is kikezdhették volna, mert ő is egy határterületen alkotó szerző: ahogy említette, a könyvei tényirodalmi alkotások, amelyek az irodalom és a dokumentarizmus, az újságírás közt vannak félúton. Csak ő ugye csupa „komoly” témáról: például a csernobili katasztrófáról és a nők elleni erőszakról írt.

hvg.hu: Bob Dylan díja azért is kilóg a sorból, mert ő egy igazi sztár: Szvetlana Alexijevics és az utóbbi évek díjazottjai, például a francia Patrick Modiano, a szintén francia Gustave Le Clézio vagy a svéd költő, Tomas Tranströmer csupa ismeretlen név volt a nagyközönség számára. Így Bob Dylan kitüntetése akár egy új éra kezdetét is jelentheti?

B. I.: Igen, az említett szerzők valóban leginkább az ismeretlenségükkel keltettek megütközést. Dylannél pedig pont ennek az ellenkezőjét érzik többen problémásnak: mintha megjelenne az az elképzelés, hogy ő túl ismert a Nobel-díjhoz. Lehet zavaró a popularitás, de ha valaki közelebbről megnéz egy Dylan-szöveget, kötve hiszem, hogy az lenne az érzése, hogy egy könnyed, populáris szöveggel találkozott. Bob Dylan szövegei nagyon régóta sokszor bonyolultak, enigmatikusak és látomásosak.

hvg.hu: Egy dolog a szöveg minősége, a Nobel-díj nagyrészt ennek szól, de tudjuk, hogy az irodalmi Nobel-díjak odaítélése mögött nem egyszer valamiféle politikai, diplomáciai szándék is felsejlik. Ön szerint Dylan mivel érdemelhette ki a díjat?

B. I.: Egyáltalán nem tartom véletlennek, hogy a rockzenei szcénából elsőként ő részesült ebben a hatalmas megtiszteltetésben, de nem gondolom, hogy ettől most rock-költészeti irodalmi Nobel-díjak sorára kell majd számítanunk. Arról van szó, hogy Bob Dylan egyszerűen megkerülhetetlen, aki fordulatot hozott egy kialakulóban lévő zenei műfaj történetébe. Neki köszönhetően a hatvanas évek közepén elindult egy trend, miszerint már slágereket sem illett némi mondanivaló nélkül írni. Bob Dylan hatása az is, hogy például a Beatles szövegei is megkomolyodtak. Bob Dylan messzemenőkig meghaladta a magas szintű dalszövegekkel szemben támasztott elvárásokat: ő kihozta a műfajból a maximumot.

hvg.hu: Bob Dylan-nél a vers és a zene elválaszthatatlan egymástól: költő, zenész és előadóművész, ő így egész. Nem látok értékhierarchiát a három műfaj között. Ön mit gondol erről?

B. I.: Már 1989-ben, amikor az első Bob Dylan-fordításkötetem megjelent, (majd 2005-ben a második, bővített kiadás – a szerk.) fellángoltak a viták, hogy Bob Dylan szövegeit mennyiben tarthatjuk számon klasszikus értelemben vett költészetként. Akkor magam is bevallottam, hogy nem tudok úgy Bob Dylan-szöveget olvasni, pláne nem fordítani, hogy közben ne halljam a hangját, és ne menjen a fülemben a dallam. Ráadásul azzal az igénnyel is fordítottam akkor ezeket a műveket, hogy magyarul is énekelhetőek, dalként előadhatóak legyenek. Nem lehet erre a kérdésre egzakt választ adni, de abban biztos vagyok, hogy valószínűleg Dylan lenne az első, aki tiltakozna, ha valaki olyan költőnek nevezné, aki mellesleg rockzenész.

AFP / Jonathan Nackstrand

hvg.hu: Ha a képletet a hasonló alkotók felől próbáljuk megfejteni, akkor eszünkbe juthat Cseh Tamás és Bereményi Géza, és a híres orosz bárdok, Okudzsava és Viszockij. Mennyiben hasonlíthatjuk az ő munkásságukhoz Bob Dylanét?

B. I.: Bereményi Géza verseknek nevezi a saját dalszövegeit: ezek nem is olyan rég napvilágot láttak verseskötet formájában. Szerepel köztük olyan is, amiből Cseh Tamás-dal lett, és olyan is, amiből nem. Jó kérdés, hogy az ő nagyszerű szövegei, amelyeket mindannyian kedvelünk, olvashatóak-e önálló alkotásként, olyan műként, amelyek önmagukban, Cseh Tamás hangja nélkül megállják-e a helyüket. Az orosz irodalmi hagyomány azért más történet, mert mind Viszockij, mind Okudzsava alárendeltebb szerepet szánt a zenének: jellemzően a legegyszerűbb akkordmenetes dallamok kísérik a szövegeket, az ő esetükben a költő személyes, átélt jelenléte volt igazán fontos. Dylannél mind a zene, mind a szöveg, mind a személyes jelenlét rendkívül hangsúlyos.

hvg.hu: Van hasonló kaliberű alkotó a zenész, akiről azt gondolja, hogy ugyanúgy megérdemelné az irodalmi Nobel-díjat?

B. I.: Biztos föl lehetne sorolni több nevet is, nekem kapásból Leonard Cohen jut eszembe, aki a pályáját íróként kezdte, már többkötetes szerző volt, amikor viszonylag későn zenélni, énekelni kezdett. Én személy szerint rajongok a szövegeiért, de őt sem tudom úgy olvasni, hogy ne halljam a hangját és a dalait a szövegek mögött. Ezzel persze nem azért szeretnék lobbizni, hogy ő is kapjon Nobel-díjat. Azt viszont jelentős lépésnek tartom, hogy a Nobel-bizottság elismerte a tényt, hogy a költészetnek a zene is közege lett, mégpedig a populáris, tömegek által hallgatott zene.

hvg.hu: Akkor most tulajdonképpen egy irodalomtörténeti pillanatnak vagyunk tanúi, és ideje a költészetre másként gondolni, mint eddig?

B. I.: Fontos kérdést tett fel az idei irodalmi Nobel-díj, mégpedig azt, hogy milyen formában él és hat ma a költészet. A nagy költőkre ma kevésbé jellemző, hogy tömegek olvassák és hallgatják a műveiket. A Nobel-bizottság viszont most azt mondta, hogy az is költészet, ami képes a tömegeket megszólítani. Bár jobban belegondolva – ahogy a hivatalos indoklásban is szerepel –, Bob Dylan visszatért az ősi hagyományhoz, miszerint a költészet zenéhez is társul, sőt, a költészet eredete is a zene, gondoljunk csak Homéroszra és a trubadúrokra. Vitathatatlan tény, hogy az elmúlt 50 év ismét ezt a befogadási formát igazolja. Ettől persze még lehet haragudni a slágerekre, és cinikusan azt kérdezni, hogy mikor kap irodalmi Nobel-díjat a Metallica? Ez azért nem ilyen egyszerű. Természetesen továbbra sem a példányszám és az általános népszerűség fog az irodalmi Nobel-díjak sorsáról dönteni. De az biztos, hogy komolyabban kell venni az olyasfajta költészet iránti igényt, amit például Bob Dylan dalainak hallgatása ad meg olvasók tömegeinek.

Egy szokásos nap, Nobel-díjjal

Minden vele kezdődött. Zene és irodalom. Azóta minden évben, akár a Bob Dylan életei című filmben cikázó, különböző nemű és attitűdű Dylanek, megvannak a magam aktuális Bobjai.