Az irodalmi Nobel-díjat és az azzal járó tízmillió koronát (több mint 316 millió forintot) idén Tomas Tranströmer svéd költőnek ítélték oda. Tranströmer 1931-ben született Stockholmban. Tizenhárom éves korában kezdett versírással foglalkozni, a középiskola elvégzése után a Stockholmi Egyetem pszichológia szakán végzett.

Eddig három kötete jelent meg magyarul, az utolsó kettő a Széphalom Könyvműhely gondozásában. 1979-ben látott napvilágott az első, Tomas Tranströmer versei címmel. Ezt követte a 117 vers, majd Az emlékek látnak 2002-ben. Számos magyar költő műveit fordította svédre, többek között Weöres Sándor, Pilinszky János és Tandori Dezső költeményeit.

Svéd nyelven összesen 13 kötetét adták ki, az elsőt (17 dikter, vagyis 17 vers) 1954-ben, az utolsót (Galleriet: Reflected in Vecka nr.II) 2007-ben. Verseit több mint 50 nyelvre fordították le: haikuköltőként is ismert. Munkásságáért számos díjjal jutalmazták, elnyerte többek között a Bonnier költészeti díjat, a Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjat és az International Poetry Forum svéd díját.

Tomas Tranströmer - kattintson, nézze meg képeinket is!

AP

Ahogy az a Wikipédia szócikkéből kiderül, 1990-ben agyvérzést kapott, azóta nehezebben beszél, de az írással nem hagyott fel: bal kézzel ír, gyakran pedig a feleségének diktál. Tranströmer 2001-ben járt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Akkor a verseit fordító Mervel Ferenc elmondta: Pekingben kávéházat neveztek el a svéd költőről.

Az Új Könyvpiac internetes oldalán is olvasható beszélgetésből kiderül, hogy Tranströmer akkor került kapcsolatba – többek között – Pilinszky Jánossal, amikor a szocializmus idején a svéd állam által nem támogatott, „Fal” innenső oldalán ragadt írótársaival, cseh, szlovén és magyar kortárs költőkkel felvette a kapcsolatot. 1973-as Ösvények (Stigar) című kötetében egyébként az általa fordított Pilinszky-versek is megjelentek.

Mervel Ferenc Tranströmer világnézetéről, nyelvéről és képi világáról akkor elmondta: „költészete a szimbolizmus, az imagizmus és a szürrealizmus ötvözete. Megnyitja azokat a gondolkodásbeli határokat, amelyek a különböző nemzeteket elválaszthatják egymástól. Nehéz beskatulyáznunk.”

Akiknek idén nem sikerült

Az idei esélyesek között – nemzetközi irodalmi berkekben és a laikusok körében – felmerült a szíriai költő, Adonis (Ali Ahmad Szaid Eszber) neve, egyes vélemények szerint ugyanis eljött az idő, hogy egy közel-keleti költőé legyen a díj. Ahogy arról korábban írtunk, az AFP hírügynökség találgatásokra hivatkozva megemlítette Nádas Péter nevét is, ahogy szóba került az izraeli író, Ámosz Oz lehetséges győzelme is. (Oz a 2010-es budapesti nemzetközi könyvfesztivál díszvendége volt.) A kenyai Ngugi wa Thiong'o, a szomáliai Nuruddin Farah, a koreai Ko Un, a japán Murakami Haruki, az indiai Vidzsajdan Detha, és az amerikai Joyce Carol Oates, Philip Roth és Cormac McCarthy szintén az esélyesek között volt az AFP latolgatása szerint.

Tavaly Mario Vargas Llosa perui író kapta az irodalmi Nobel-díjat: a Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklása szerint a hatalmi berendezkedések élethű bemutatásáért és az egyén ellenállásának és kudarcának képszerű ábrázolásáért. Egy évvel korábban – 2009-ben – Herta Müller romániai születésű német írónő részesült az elismerésben.

Amit az irodalmi Nobel-díjról érdemes tudni

Ahogy a díj hivatalos oldalán is olvasható, az 1901 óta kiosztott irodalmi Nobelt azok az írók, költők kaphatják meg, akik a maguk területén kiemelkedőt alkottak. Az első díjazott Sully Prudhomme francia költő, esszéíró volt. Nyolc évet kellett várni arra, hogy az első nő is átvehesse az irodalmi Nobelt: A Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal című regényt író svéd Selma Lagerlöf 1909-ben „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül” kapta meg. 2010-ig 12 nő fért be a mezőnybe.

Eddig összesen 103 alkalommal ítélték oda a díjat: hét év – 1914, 1918, 1935, 1940, 1941, 1942 és 1943 – kimaradt. A Nobel Alapítvány közlése szerint ez akkor történhet meg, ha egyetlen irodalmi alkotás színvonala sem üti meg az előírt szintet. Ebben az esetben a ki nem osztott díj összegét a következő évi jutalomhoz csapják. Érdekesség, hogy a jelöltek nevét 50 évig nem hozhatja nyilvánosságra az illetékes bizottság.

A legfiatalabb díjazott a Dzsungel könyvét is író 42 éves Rudyard Kipling volt 1907-ben, a legidősebb pedig a brit Doris Lessing, aki 2007-ben 88 éves korában csatlakozott az illusztris társasághoz. Megosztott irodalmi Nobel-díjat adtak át 1904-ben, (Frédéric Mistralnak és José Echegaray-nak), 1917-ben (Karl Gjellerupnak és Henrik Pontoppidannak), 1966-ban (Shmuel Agnonnak és Nelly Sachs-nak), és 1974-ben (Eyvind Johnsonnak és Harry Martinsonnak). 1901 óta kétszer fordult elő, hogy valaki visszautasította az elismerést. Borisz Paszternak orosz író, költő, műfordító 1958-ban választhatott a száműzetés vagy az irodalmi Nobel között, Jean-Paul Sartre francia regényíró, kritikus viszont 1964-ban önszántából mondott nemet, ahogy minden egyéb, hivatalos kitüntetést is visszautasított.

Posztumusz irodalmi Nobel-díjat ítéltek oda Erik Axel Karlfeldt svéd költőnek 1931-ben: Karlfeldt ebben az évben hunyt el. 1974-től a Nobel Alapítvány döntése értelmében viszont nem adnak át posztumusz díjat, kivéve, ha az illető a bejelentést követően hal meg. Érdekes, hogy a 107 díjazott közül huszonhatan angol nyelven írtak vagy írnak, tizenhárman franciául, ugyanennyien németül, tizenegyen spanyolul, hatan olaszul és svédül, öten oroszul, négyen lengyelül, hárman norvég és dán nyelven, ketten pedig görögül és japánul.

Hétfőn hozták nyilvánosságra, ki kapta idén az orvosi Nobel-díjat, ezt követte kedden a fizikai, szerdán pedig kémiai díj odaítélése. Az irodalmi után az idei béke-, illetve közgazdasági Nobel-díjasok nevét ismertetik.