szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Csütörtökön 13 órakor a Svéd Királyi Akadémián bejelentették, hogy a 69 éves Patrick Modiano veheti át decemberben a 2014-es irodalmi Nobel-díjat.

1968-ban jelent meg az első regénye, La Place de l'Etoile címmel Patrick Modianónak, akinek a neve 2014. október 9-én 13 órakor elhangzott a Svéd Királyi Akadémián. A testület indoklása szerint a 69 éves írót az emlékezés művészetéért tüntették ki, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait. Patrick Modiano művei tömörségükről és filozófiai mélységükről ismertek. Francia írók közül legutóbb - 2008-ban - Jean-Marie Gustave Le Clézio részesült a díjban, amely mellé 8 millió svéd korona (272 millió forint) is jár.

Az újdonsült irodalmi Nobel-díjasnak magyarul eddig négy kötete jelent meg: a Sötét boltok utcája (Bp.: Magvető, 1980.), az Augusztusi vasárnapok (Bp.: Elek és Társa Kiadó, 1996.), a Dora Bruder (Bp.: Vince Kiadó, 2006.) és a A Kis Bizsu (Tarandus Kiadó 2014.). Modiano a francia nouveau roman és az egzisztencialista regény egyik nagy hatású képviselője. Regényei témája a holocaust utáni nemzedék én- és múltkeresése. Kíméletlen és egyben megbocsátó a háborúval, a múlttal, a gyermekkorral és a szülőkkel kapcsolatban. A második világháború utáni fiatalság öröksége az a nehezen meghatározható, talán a tisztázás helyett a felejtésbe fojtott, meg nem értett számos probléma, amely jó néhányukat morális, olykor lelki vagy fizikai életképtelenségre ítélte" - írta róla Rőhrig Eszter a 2012-es Műhelyben.

Patrick Modiano
©

Holland illetve olaszországi zsidó szülők gyermekeként született. A Thônes-i Szent József kollégiumban, majd a párizsi VI. Henrik gimnáziumban tanult és itt tette le az érettségi vizsgát. Nem szándékozott továbbtanulni, csak az irodalom érdekelte. Ennek megfelelően 1967-től kizárólag az irodalomnak él hivatásos regényíróként. Eleinte Modiano figyelme két fő témára irányult: az egyik az önazonosság keresése, a káosz megértésének lehetetlensége és a társadalom változásai. Ezért aztán az elbeszélőt majdnem mindig megfigyelőként ábrázolja, aki magyarázatot próbál találni az előtte feltáruló eseményekre, és aki ezután a részletekből fel tudja építeni saját öntudatát, meg tudja határozni saját magát. A másik fő témája a német megszállásra vonatkozik. Jóllehet mivel ő csak 1945-ben született nem ismerhette személyesen azt az időszakot, mégis szünet nélkül a szülei életének körberajzolására törekszik.

1972-ben megkapta a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját a Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia dijat, a Goncourt-díjat is odaítélték neki a Rue des boutiques obscures-ért.

Vincent Delerm francia énekes és zeneszerző egy dalt is írt róla Le Baiser Modiano címmel 2004-ben.

A 2010-es években a perui Mario Vargas Llosa (2010), a svéd Tomas Tranströmer (2011), a kínai Mo Jen (2012) és a kanadai Alice Munro (2013) vehette át az irodalmi Nobelt. Magyar írót egyszer ért ez a megtiszteltetés: Kertész Imre 12 éve, 2002-ben a Sorstalanságért kapta meg díjat.

A királyi akadémia döntését mindig nagy várakozás, találgatás előzi meg, szeptember-október környékére az esélylatolgatás mindig nagyon felpörög. A Nobel-bizottság tagjai titoktartást fogadnak, de még így is, Stockholmban ilyentájt tűkön ülnek a rajongók. Tavalyelőtt októberben például meglátták, hogy az egyik akadémiai tag, Horace Engdahl thai étteremből rendel, ezek után futótűzként terjedt a pletyka: bizonyára thaiföldi író fog nyerni. Nem így lett, a kínai Mo Jen vehette át a díjat.

Érdekes, hogy Patrick Modiano esélyei mintegy ötszörösével javultak a Ladbrokes fogadóirodánál a múlt hét óta, amikor még több mint ötvenszeres szorzóval szerepelt a Nobel-díjra esélyes szerzők listáján.

E héten három nappal a bejelentés előtt – mint írtuk - a fogadóirodák a legesélyesebbnek a kenyai Ngugi wa Thiong'o- t és a japán Murakami Harukit tartották. Mindketten évek óta ott szerepelnek a befutónak tűnő listán. csakúgy, mint Nádas Péter, akinek - leginkább a Párhuzamos történetek című regény 2011 és 2012 környékén kiadott német és francia fordításainak kritikai sikere miatt – évek óta szurkolhatunk. Hétfőn a Ladbrokes fogadóiroda egy a tizenöthöz adta Nádas sikerét.

Favoritnak számít minden évben még Milan Kundera, Philip Roth, Thomas Pynchon is

A Nobel-díj jelöltjeinek névsorát a jelölőszervezet minden alkalommal ötven évre titkosítja, így idén januárban még csak az 1963-es listát hozták nyilvánosságra.

Az akadémia Nobel-bizottsága minden év szeptemberében 600-700 levelet küld ki személyeknek vagy intézményeknek, hogy tegyenek javaslatot. Köztük vannak a Svéd Akadémia tagjai, más hasonló testületek, irodalom- és nyelvészprofesszorok, korábbi díjazottak, valamint írószövetségek elnökei. A bizottságnak január 31-ig volt ideje arra, hogy szűkítse a 195 fős listát, aztán májusig 15-20-ra csökken az esélyesek száma, a műveiket a nyár alatt tanulmányozzák át az akadémia tagjai, amely több lépésben végül ötfős lesz. Közülük választanak október elején.

Az irodalmi Nobel-díjat az a szerző veheti át, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”.

Az idei Nobel-naptár szerint hétfőn az orvosi, kedden a fizikai, szerdán a kémiai Nobel-díj győzteseinek neveit hozták nyilvánosságra, pénteken a Nobel-békedíjast mutatják be, jövő héten hétfőn pedig a közgazdasági Nobel-díjast. A kitüntetettek 8 millió svéd koronával gazdagodnak, ami átszámolva 269 millió 572 432 forintnak felel meg. A díjátadó ünnepséget, amelyre az összes idei Nobel-díjas meghívást kap, hagyományosan december 10-én rendezik majd meg.

Részlet Mondiano Bátor fiúk című művéből Rőhrig eszter fordításában:

Igen, elmondhatom, hogy mostanáig a Kis Bizsu hosszas és hasztalan keresésével töltöttem az életem. A Kis Bizsut a Valvert Gimnázium befejezése után ismertem meg, akkor, amikor a drámaórákra kezdtem járni. A Marivaux drámakör tagjai közül senki nem vitte semmire, kivéve azt a kövér fiút, akit mindenki „Gömböc”-nek hívott.

Mindig télen és mindig éjszaka idéződik fel bennem a Marivaux drámakör. Tizennyolc esztendős voltam akkor, hetente háromszor jártam a „művészstúdió”-ba, legalábbis tanárunk, a Comédie Française egykori színésze így nevezte a maga alapította, és valahol az Étoile környékén egy épület földszintjén tartott Marivaux kört, amely a szórólap szerint „belépőt nyújt a színház, a mozi, az operett és a kabaré világába”.

Ezen a téli éjjelen újra átéltem egy ilyen húsz órától huszonkettő harmincig tartott „műhelymunkát”. Az óra után, mielőtt szétszéledtünk, fecsegtünk egy kicsit a blackoutban, Gömböc, én és a többiek. Egyik este hazafelé menet a Johnny utca sarkán találkoztam valamelyik régi, Valvert-es osztálytársammal. Filmstúdiós munkát keresett. Ajánlottam, jöjjön el a Marivaux körbe, de eltűnt, nem adott több életjelet. Képtelenség megjegyezni mindenki arcát, nevét. Csak Gömböc és Sonia O’Dauyé maradtak meg az emlékezetemben.

Sonia O’Dauyé volt a Marivaux kör sztárja. Csak két-három alkalommal jött el a „művészstúdió”-ba, mert aztán tanárunk magántanítványa lett. Ezt a luxust egyikünk sem engedhette meg magának. Szőke, keskeny arcú, nagyon világos szemű nő volt. Első perctől kezdve az érdeklődés középpontjába került. Azt mondta, huszonhárom éves, de biztosan tíz-tizenöttel idősebb volt nálunk. Elterjesztette magáról, hogy lengyel arisztokrata családból származik, és a legnagyobb meglepetésünkre, alig egy hónapos Marivaux-képzés után már cikkeztek róla egy akkori újságban. Azt írták, hamarosan „debütál a világot jelentő deszkákon”.

Tanárunk kitérő válaszokat adott, amikor – ahogy mi neveztük – a „komtessz” ígéretes „debütálásáról” faggattuk. De a szemfüles Gömböc, aki bejáratos volt a kuliszszák, filmstúdiók és éjszakai bárok világába, kiszimatolta és elmesélte nekünk, hogy a „komtessz” fényűző lakásban él az I. Albert sugárúton. Gömböc azt hajtogatta, itt valami nem kerek, biztosra vette, hogy a „komtessz” kitartott nő. Két kézzel szórta a pénzt a divatszalonokban és az ékszerboltokban. Gömböc úgy hallotta, legalább tizenkét személyes asztalt tart a Tour Argent-ban, boldog-boldogtalant meghív, ajándékokat osztogat, és akad, aki nem tud ellenállni. Gömböc személy szerint szívesen tagja lett volna a „komtessz” társaságának.

De ma már mindez annyit érne, mint fonnyadt virágkoszorú egy kuka tetején, ha nem lett volna a Kis Bizsu.

Az év végi vizsgán ismertem meg őt. Tanárunk a legnagyobb szobáját színpaddá rendezte át, és az ötvenfős közönség között a művész- és színházi világ néhány jeles képviselőjéből alakult bizottság trónolt.

Én még túlságosan zöldfülű növendék voltam ahhoz, hogy részt vehessek ilyen ceremónián, és bátortalanságomban csak a vizsga után jelentem meg a Beaujon utcában. A „színházteremben” Gömböc és néhány társa élénk beszélgetésbe merültek.

– A „komtessz” az első a tragédia szekcióban – mondta Gömböc. Én zenéből jelest kaptam. Gratuláltam neki.

– A Kaméliás hölgy haláljelenetét választotta, de belesült a szövegbe.

Hozzám hajolva ezt mondta:

– Kezdettől fogva le volt zsírozva az egész… Megvette őket mind egy szálig, öregem… Így görbüljek meg, ha nem kapott minden zsűritag egy borítékot, Madame Sans- Gene-t is beleértve…

Madame Sans-Gene a tanárnőnk volt. Egykoron ő tündökölt ebben a szerepben.

– Képzeld el, a fotósok kifejezetten a „komtessz” miatt jöttek ide. Interjút kértek tőle… Akár egy sztár… Jó sok pénzt fizethetett ezért a felhajtásért…

E pillanatban észrevettem a terem végében egy piros bársonyzsöllyében szunyókáló kislányt.

– Ez meg ki? – kérdeztem Gömböctől.

– A „komtessz” lánya… Szemmel láthatóan nem sokat foglalkozik vele… Rám bízta, vigyázzak rá ma délután. Csak hát, nekem most nincs időm… Meghallgatásra kell mennem… Nem ugranál be helyettem?

– Hát, ha akarod.

– Sétálsz vele egy kicsit, aztán hazaviszed a comtessehez az I. Albert sugárút 24-be.

– Rendben.

– Már húzom is a csíkot. Fel tudod fogni? Lehet, hogy felvesznek a kabaréba.

Nagyon felajzott állapotban volt, kövér izzadságcseppek csordultak le az arcáról.

– Sok szerencsét, Gömböc.

Mindenki felszívódott, a színházteremben nem volt más, csak én meg ez a kislány. Odamentem hozzá: arcát a szék támlájának támasztotta, bal keze a vállán, jobb karját meg behajlította a felsőtestén. Csigákba göndörödő szőke haja volt, halványkék kabátja, a lábán ormótlan gesztenyebarna cipő. Hat- vagy hétéves lehetett. Gyöngéden megráztam a vállát. Kinyitotta a szemét. Világos, szürkébe hajló szeme volt, mint a „komtessz”- nek.

– Itt az ideje, hogy sétáljunk egyet.

Fölkászálódott. Kézen fogtam és mindketten eljöttünk a Marivaux körből.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Az online bemutatókra koncentrál novembertől a Madách Színház

Az online bemutatókra koncentrál novembertől a Madách Színház

Minden harmadik magyar azt hiszi, hogy a szelektíven gyűjtött hulladék egy helyre kerül

Minden harmadik magyar azt hiszi, hogy a szelektíven gyűjtött hulladék egy helyre kerül

Korábban érkezhet a Samsung Galaxy S21?

Korábban érkezhet a Samsung Galaxy S21?