"Papírhajó vagyok, most esek szét / az egész mégis, baszd meg de szép" – az Elefánt legújabb lemezén mintha az ebben a sorban megbújó kettős játékot űzné végig hallgatójával.  A végül a Minden címre hallgató album dalaiban a frusztrációk miatti dühös, és a kifakadást követő szelídebb pillanatok váltogatják egymást. Nem túlzás, ez a zenekar leginkább szerteágazó, egyben legbátrabb lemeze is.

Elég csak, ha azt vesszük, hogy mindjárt a nyitódal, a Faun kétperces szintipopos intró után vált a Saiiddal (Süveg Márk az Akkezdet Phiaiból – a szerk.) közösen felvett art-hiphopos feleselgetésbe, hogy aztán jöjjön a dühös punkfutam a már fent beidézett Paulinával. Ezek után sincs megállás, hiszen szinte minden egyes dal más műfaj felé kacsintgat, főleg a lemez középrésze lett kiemelkedő (a Madarak, a címadó Minden, a Fogak és Plüss az eddigi Elefánt-életműből is erősen felfelé lógnak ki) de a zenekar szerint ezen nem kell annyira csodálkozni, hiszen az Elefánt eddig sem akart igazán műfaji kategóriáknak megfelelni. Csakhogy ehhez a korlátlansághoz a mostani, harmadik albumukkal értek a legközelebb.

Asszonyi Eszter

„Mondd, hová rejtettetek el mindent, ami szép”

„Az előző lemezeknél is ez a sokszínűség volt a cél, csak ott még nem volt ennyi lehetőségünk. Most viszont egy jóval felszabadultabb közegben tudtunk dolgozni, sokkal több ötlet jutott el a megvalósításig. Ha például azt vesszük, a markánsabb elektronikus zenei hatások is annak köszönhetők, hogy egyszerűen több hangszerünk volt ehhez. Olyan irány felé halad a zenekar, hogy a műfaj már szinte teljesen mindegy, inkább egy dal önálló világa, hangulata számít csak. 13 szám került fel végül erre a lemezre, és mindegyik más hangulatot követelt, ezért tűnhet szélsőségek között ingázónak az összkép” – mesél az album hátteréről Tóth András, a zenekar gitárosa, az egész éves hadiszállásként működő próbateremben, ahol a zenekar hétvégenként leginkább ki tudja kapcsolni a külvilágot.

Megunva a fejtegetést, a Mindenre is játékos, agyas és vissza-visszatérő képeket felvonultató szövegeket író Szendrői Csaba vonja le a konzekvenciát:

egyre jobban leszarjuk, hogy milyennek kéne lennünk, minek kéne megfelelnünk.

Az énekes szerint több magyar zenekar esik amúgy is abba a hibába, hogy félve a rajongók elvesztésétől, egy idő után már kicsit sem kockáztatnak. Ők azonban pont a nyitottságot várják el a közönségüktől is.

Asszonyi Eszter

Az Elefánt ráadásul zenekarként is most ért össze igazán, már nem annyira az egyéni megoldások jellemzik a dalokat. „Ehhez szükségünk volt erre az öt évre, hiszen egészen különböző zenei környezetből érkeztünk az Elefántba. Kiépült egyfajta bizalom zeneileg is egymás felé, és ahogy idősödünk, egyre nyitottabbá válunk olyan ötletek felé, amiket korábban simán elvetettünk volna” – jellemzi az Elefánton belüli kémiát  Kovács Zoltán, aki ezúttal a többiek szerint szép kis kütyüparkot gyűjtött maga köré, ami érezhető is több dal elektronikusabb hangzásában. Ezt a hatást András is megerősíti, aki szerint a lemezen vendégvokálozó, az elektronikus közegből érkező, (de a korábban bemutatott Kamikaze Scotsmenben is zenélő) Zsuffa Aba meglátásai is sokszor inspirálták az új megszólalást.

„Sebzetten szép ez a világ most”

A Mindenre olyan dalok is felkerültek, amelyek már 2015 óta több eltérő verziót is megéltek, (pl. a lemezről elsőként még tavaly kiadott, szintén az elektronikával kacérkodó Madarak), de több szám, vagy számkezdemény próbatermi felvételként, félkész ötletként hallható csak az albumon.

Bensőségesebb bepillantást akartunk nyújtani a zenekar kreatív folyamataiba ezekkel a skitekkel. Én például a nagy, Foo Fighters-szintű zenekaroknál is értékelem, ha kicsit a kulisszák mögé leshetek így

– avat be a döntés hátterébe András, de a többiek szerint is jellemző elvárás volt a lemez felé, hogy kicsit koszosabban, leharcoltabban szóljon. A klasszikus dalszerkezetek a korábbi lemezekhez hasonlóan csak nyomokban fedezhetők fel, de akár a dalon belüli markáns hangaultabeli váltások sem ritkák.

„A Fogak szövegben az egyik kedvencem a lemezről, az azokról a frusztrációkról szól, amikkel a színpadon kívül küzdök. Azokról a pillanatokról, amikor próbálok viccesnek tűnni, de belül sírok. De a Mindenben is szép párost alkot zene és szöveg, hiszen a csendes kezdetből jutunk el egy kaotikus fináléig, oda például nagyon illett Váci Mihály versrészlete a Nélküledből” – avat be a dalszövegek hangulatába Csabi, aki szerint a Mindenen szereplő dalok még az eddigieknél is személyesebb hangvételűek. „Eddig jellemzően valamilyen szerelmi frusztráció ihlette a dalokat, most meg talán az, hogy nem volt ilyen. Most ez frusztrált (nevet). Olyan dolgokról szólnak az új számok, amikkel az elmúlt egy évben küzdöttem, ezért is tűnhetnek akár sötétebb hangulatúnak a szövegek”

Asszonyi Eszter

A kezdő rapszövegnél pedig egyszerűen adta magát, hogy Saiid legyen, akit felkérnek a közreműködésre. „Egyértelmű volt, hogyha lesz ilyen számunk, akkor az Akkezdet Phiainak lesz szerepe benne. Petinek (Závada Péter, az Akkezdet másik tagja) amúgy is sokat köszönhet ez a zenekar, ő kezdetben sokat bíztatott minket, hogy csináljuk” – mondja  a Faun keletkezéséről  Csabi, aki szerint annál a számnál például kifejezetten kíváncsi lesz a közönség reakciójára.

„Jót tenne, ha kicsit többet ordibálnék”

Az Elefánt esete azért is érdekes, mert annak ellenére jutottak el az itthon jónak mondható ezerfős klubbulik szintjéig, hogy már nem igazán érezhették a Petőfi rádió izgalmasabb zenék felé nyitásának jótékony hatását. A szisztematikus, lépésről-lépésre építkezés és háttérmunka azonban meghozta az eredményét: a posztsanzonként leírt világ egyre punkosabb formát öltött főleg élőben, így a koncertek közönsége is egyre fiatalabbakra cserélődött az elmúlt öt év alatt.

Így a zenekar tagjai annyira már nem érzik akkora érvágásnak, hogy csak elvétve, hajnalban szólal meg rádióban egy-egy daluk. Nincs is igazán szükségük a rádiós jelenlétre, hiszen a közönségükkel a koncerteken kívül is aktív pábeszédet folytatnak: az például gesztusértékű, hogy a Mindenhez készült lyric-videókban feltűnő képeket, és a közösségi oldalakon megszellőztetett szövegrészletek hátterét adó fotókat is rajongók instagram-oldalairól válogatták ki.

Asszonyi Eszter

Az látszik, hogy itthon is egyre többen keresgélnek jó helyeken, nem a bejáratott és kiszámítható felületeken jó zenék után. Néha mi is meglepődünk, milyen dolgokat ismerő arcokkal lehet összefutni egy-egy koncerten

– meséli András, akit Zoli egészít ki azzal, hogy a mai magyar közeg most „vadabb” terep, ahol a tényleg tehetséges előadók könnyebben kitűnhetnek. Nálunk egyszerűen még nem annyira kiépült a zeneipar, nem akkora a verseny, mint tőlünk nyugatabbra, így viszonylag hamar megtalálhatja a közönségét egy tényleg jó produkció.

Csabi szerint azonban több underground-előadónak kéne nyitni a közönség felé, hiszen ez valójában felelősség is egyben: „itthon még mindig sok underground zenésznél működik az a felfogás, hogy direkt nem akarják szélesebb közönség előtt tolni a cuccaikat. De ez szerintem hülyeség, mert ha valamit jónak tartasz a saját dolgaid közül, akkor miért nem inkább azt nyomod, hogy legyen alternatíva a sok amúgy is elérhető szemét helyett?”