Bicsérdi Ádám
Bicsérdi Ádám

Semmi konferencia című lemezén a Kiscsillag legalább a dalok 70 százalékában szembemegy azzal, ahogy ma a popzenéről gondolkodunk – állítja Lovasi András, aki szerint pályafutása során mostanra állt össze először olyan zenekar, amely a leginkább képes megvalósítani a fejében lévő elképzeléseket. A színházi előadás dalaiból összeálló, az eddig legsokszínűbb Kiscsillag-albumot először itt hallgathatja meg teljes egészében.

Sejteni lehetett, hogy a Kiscsillag folytatja azt az utat, amit a három évvel ezelőtt megjelent Szelessel elkezdett, de a Semmi konferencia a zenekar életművében is meglepően nagyszabású vállalkozás. Ez már rég nem az a Kispál és a Borztól hozzáállásban és megszólalásban is direkt eltávolodó gitárzenekar – az azonos címmel bemutatott színházi előadás, és az új tagok érkezése érezhetően teljesen új kapukat nyitott ki az együttes számára.

Az eddigi Kiscsillag-megjelenéseknél sokszínűbb, bátrabban kísérletező konceptlemezen Lovasiék néhány kivételtől eltekintve búcsút intenek a hagyományos dalformáknak, hangsúlyosabb szerepet kapnak a billentyűs hangszerek, és a színházban már halott vonós betétekből is többet átemeltek a felvett számokba is. Egy előre kitalált ívre felhúzott „rockoperácska” ez, ahogy Lovasi András korábban jellemezte a készülő anyagot, még pont kellő távolságra a rockoperákra jellemző túlzott komolykodástól és póztól.

„A Kiscsillag most vált olyan zenekarrá, ami megvalósítja azt, ami a fejemben van, és ez egy kurva jó érzés. Sose volt olyan zenekarom, ami pontosan leképezte volna az elképzeléseimet. Mindig voltak kompromisszumok, ami persze nem baj, de most nagyon jó képességű zenészek álltak össze egy jó szellemiségű társasággá. Nem volt rajtunk semmiféle kényszer, hogy milyen képnek akarunk megfelelni. Dávid és Marci (Szesztay Dávid és Erős Márton – a szerk.) képességeit pedig még nem is használtuk ki teljesen. Dávid nagyon jó billentyűs, ez eleve adott egy csomó lehetőséget, a vonós részeket pedig Marci írta, aki a Kiscsillagon kívül is foglalkozik ezzel. Ehhez pedig egy eleve szélesvásznú elképzelés társult. Azt mondtuk, itt a lehetőség, miért ne vágnánk bele?” – jellemzi a lemezt megelőző kreatív időszakot Lovasi András.

©

A Kiscsillag egyre inkább art és egyre kevésbé rock megszólalásában tehát nagy szerepet játszott a zenekar tagságának átalakulása is: 2016-ban a billentyűs pozíciót Szesztay Dávid vette át, Mihalik Ábelt pedig Bajkai Ferenc váltotta a dobok mögött. Ez az új felállású csapat gyúrta-formálta a Semmi konferencia anyagát, amely az előadáshoz, és a korábban kiadott dalokhoz (például a Bújócska klipverziójához) képest is változott.

„Kicsit olyan helyzetben voltunk, mint egy első lemezére készülő zenekar, amikor 3-4 év dalait gyűjtöd össze, és van időd azokat kiérlelni a koncertek vagy a próbák alatt. A Semmi konferencia számainak nagyobb része a tavalyi erkeles előadásra már elkészült, csak az olyan dalok (például a Tűkön ül vagy a Menetszél) nem szerepelnek a lemezen, amik a darab részét képezték, de már korábban kiadtuk őket.”

„Nem kell se az én, se a Lecsó dolgait szeretni ahhoz, hogy valakinek ez bejöjjön.”

Felmerült, hogy a színházi előadásra felkért vendégelőadókkal (Péterfy Bori, Falusi Mariann, Pásztor Anna, Likó Marcell, Varga Lívius, Busa Pista) vegyék fel a lemezre is a dalokat, de ezt az ötletet végül elvetették. „Azt gondoltuk, hogy legyen ez inkább egy Kiscsillag-lemez, az meg egy előadás, különítsük el a kettőt. Picit a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról lebegett a szemem előtt. Ott a hivatalos lemezen a Vígszínház akkori fiatal színészei énekelnek, és aztán volt néhány szám, ami külön életre kelt, és egészen más formában került fel más lemezekre, mint a Ringasd el magad esetében. Nem akartunk ragaszkodni a színházi formához, mert úgy csak dokumentáltuk volna az előadást, így meg ez egy klasszikus értelemben vett nagylemez lett.”

A Semmi konferencia

Lehet, hogy 2017 a magyar art rock éve lesz? Az Óriás Minden villany ég című lemezén definiálta újra magát, és most a Kiscsillag is végleg eltávolodott attól a képtől, amely a zenekar első három lemezét jellemezte. "Csak megyünk egymás után a semmi felé" – énekli Egyedi Péter az Óriás-lemez nyitószámában, és mintha erre rímelne Lovasi szövege is a korai Vampire Weekend dalait  idéző Isten hoztában, a semmi természetéről szóló konferencia "nyitóbeszédében".

A Semmi konferencia még a Szeleshez képest is széttartóbb lemez, leginkább a klasszikus duplalemezekhez hasonlít, ahol egy zenekar több dalban is merészebb műfajok, dalformák felé kalandozik. Alig találni itt olyan dalokat, amelyek ráférnének a korábbi Kiscsillag-albumokra: talán csak a Lesz egy hely és a Tenyeremből el szól ismerősen, a többi szám már nem a megszokott verze-refrén formátum mentén építkezik. Sőt, Lovasiék akár egy számon belül sem riadnak vissza az elsőre meglepőnek tűnő váltásoktól. A korábban már kiadott Szomszéd kisfiú naiv nyitány után vált szigorú posztpunkra, a lassan kibontott Didergő király pedig Kispál és a Borz-számként is simán megállná a helyét.
Talán a Szelesen szereplő Ollé-ollé párdarabjaként is felfogható Nincs igazság közéleti jelentése ("bágyadt ágyúgolyókon szőke nők repülnek / a tömeg éljenez") lóg csak ki a lemezről, a színházi előadás narratíváját követő számok között valahogy most nem üt annyira a politikusabb hangnem.
A Semmi konferencia tehát akár úgy is felfogható, mint a Quimby Kilégzése, amikor egy a saját szerepét megunó zenekar kreatív energiái felszabadulnak a színházi környezet miatt, és ennek eredménye egy bátor, sok műfaj felé kikacsintó lemez.

A Semmi konferenciát fizikai formátumban a kijelölt MOL-benzinkutakon lehet megvásárolni. A lemezbemutató koncert március 29-én lesz a MOM Kultban.

A színházi környezet és az új tagok érkezése úgy tűnik, felszabadított egy csomó gátat a dalszerzés folyamatában, ezt erősíti meg Lovasi is, aki szerint „a lemezeken szereplő dalok 70 százaléka szembemegy azzal, amit ma a popzenéről gondolunk”. Ebből is látszik, hogy a Semmi konferencia nem egy könnyed futam első hallásra, de a rajongók elvesztésétől nem fél Lovasi: „a Szelessel azok nagy részét, akik a Kiscsillagot a vagány, gitáros dalokért kedvelték, már úgyis elvesztettük. Valahogy most a dalforma tágítása érdekelt. Ezt a lemezt azok fogják kedvelni, akik nyitott füllel, és nem prekoncepciók alapján hallgatnak zenét. Nem kell se az én, se a Lecsó dolgait szeretni ahhoz, hogy valakinek ez bejöjjön.”

©

Az újszerű megszólalás és az erős koncepció alapján összeállított lemez persze kockáztatás a mai popközegben, ahol az albumformátum idejétmúlt dolog, de Lovasi szerint ő most kifejezetten hitt ebben a formában, még úgy is, hogy a jelenlegi zenehallgatási szokások teljesen a kislemezekre, a klippel megtámogatott dalokra épülnek. Ráadásul már attól sem kell „tartani”, hogy rádiókban szólalna meg a Semmi konferencia bármelyik dala: „a mi szintünkön eleve nincs rádió. Az a fajta médiastruktúra, ami korábban kialakult, és amihez megpróbáltak alkalmazkodni a zenészek, megváltozott. Jelenleg nincs trendformáló rádió a piacon, amelyik legalább olyan mértékben hatna, mint a Petőfi korábban. Ez egyrészt ad némi szabadságot, másrészt viszont felértékeli az online felületeket. Ott meg igazából egy-két dallal érdemes próbálkozni.”

Meg kellett tanulni nemet mondani

Az idén 50. születésnapja alkalmából életműkoncertre készülő Lovasi szerint az új albummal egy tanulási folyamat újabb állomásához érkezett. Ezúttal ugyanis a végső döntést egy-egy számról általában ő mondta ki, ellentétben a Szelessel, amelynek dalai Tövisházi Ambrus produceri felügyelete mellett készültek. „Én alapvetően tudatlanul érkeztem anno ebbe a zenekarosdiba. Ez főleg egy olyan ember esetében, mint én, aki minden apró dologba bele tud szeretni, elég veszélyes, ráadásul a digitális technika ma még több lehetőséget kínál. A Kispál kései korszakában például az volt a baj, hogy túl sok mindent akartunk beleerőltetni egy dalba. Mint a régi fényképezőgépeknél, amikor 24 kockád volt, ezért mindent bele akartál komponálni egy fotóba, pedig a kevesebbel lehet, hogy többet mondtál volna. Meg kellett tanulnom nemet mondani dolgokra. Most is vettem vissza például a vonós részekből, mert akkor elveszett volna a lemez intimitása.”

(Balról:) Bajkai Ferenc, Leskovics Gábor, Lovasi András, Erős Márton és Szesztay Dávid
©

Amikor szóba kerül a színházi Semmi konferencia vegyes kritikai fogadtatása („Lovasi maradjon csak a zenélésnél, ne színészkedjen!”), óhatatlanul is a Rapülők-koncert és a Mindenki körül újra kirobbant, szürreális fordulatokban bővelkedő vitánál lyukadunk ki. „A leginkább az a szomorú, hogy ma vagy elfogult blogokon, vagy valami prekoncepció miatt fikázásba torkolló írásokban olvashatsz tartalmakat zenéről itthon. Ez a kultúra egész területére jellemző, nem csak a zenére. Az a fajta kulturális újságírás, ami térben és időben megpróbálja elhelyezni a terméket, csak nyomokban fedezhető fel, vagy abba a hibába esik, hogy nagyon szűk rétegnek szól, és ezzel sznobbá válik.”

Lovasi András: „Taktikailag vissza vagyok húzódva"

Bár van némi közük a politikusoknak a semmihez, a Kiscsillag Semmi konferencia című zenés színházi darabján csak szőrmentén jelenik majd meg a közélet. Lovasi András szerint ők már a világhírben nem bízhatnak, ezért itthon kell új utakat keresniük. Hova tűntek a bölcs emberek? Tényleg most lesz az utolsó Kispál és a borz-koncert?