HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

A régi, tipikus apaszerepnek, úgy tűnik, befellegzett. Az apákon azonban továbbra is nyomás van, csak teljesen más, mint korábban.

„Természetesen arra buzdítunk minden apát, hogy maximálisan vegye ki a részét a gyermekgondozási teendőkből. Ugyanakkor óva intünk minden párt attól, hogy úgy gondolja, attól lesz valaki jó apa, ha az anyához hasonlóan gondoskodik közös gyermekükről” – ezt a választ adta a Három királyfi, három királylány mozgalom által 2012-ben kiadott Apafüzet arra a kérdésre, hogy rossz apa-e az, aki nem pelenkáz.

Az Andrek Andrea–Léder László szerzőpáros anno abból a megfontolásból indította útjára könyvecskéjét, hogy segíteni szeretne sokaknak, mert a férfiakat általában senki sem készíti fel arra, ami apaként vár majd rájuk. A füzet létrejötte és hangvétele jól jelzi továbbá, hogy mostanra gyökeresen megváltozott az a felelősség, amelyet az apaszerep kapcsán elvárunk a férfiaktól.

„A hagyományos apaszerepnek befellegzett. Vége. Azt tapasztalom, hogy már férfitársaságban is képtelenség lenne cinkos nevetést kiváltani azzal, ha valaki eldicsekedne, hogy ő, az apa, aki a munkahelyén sokat dolgozik, hogy eltartsa a családot, amikor este későn hazamegy, már csak felteszi az asztalra a lábát, és egy sör mellett nézi a meccset. Lehet, hogy nem minden férfi veszi ki a részét egyenlően a család körüli teendőkből, de már mindenkinek éreznie kell, hogy a régi, tipikusnak mondott férfiszerep nem vonzó” – állítja a harmincas évei végén járó Krisztián, aki Budapest egyik kertvárosában nevel két gyereket a feleségével.

Hagyománytisztelő társadalom

„Még a mai magyar társadalomban is leginkább az egzisztenciális felelősségvállalás a legfőbb elvárás az apaszereppel kapcsolatban. Társadalmunk nagyon hagyománytisztelő, és a kutatások azt mutatják, hogy nagyon nehezen változnak a nemi szerepek” – véli ugyanakkor Vágó Emese pszichológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanársegédje, akinek kutatási területe az apák változó szerepe.

Apai felelősség
©

De mi is az a felelősségvállalás, amit az apasághoz asszociálunk? Az anyai szerephez jobban kötődik az anyai ösztön kifejezés, hiszen az anyák szinte a fogantatástól kezdve átélik, átérzik a gyermekkel járó fontos változásokat. Bár az anyasággal kapcsolatban is felmerülhet, hogy nem ösztönös cselekvésről van szó, a férfiak esetében igen ritkán ejtünk szót apai ösztönökről, sokkal inkább az elvárásokra utaló, a tudatosságot tükröző felelősség társul a szerepükhöz. Sokszor csak a születéskor realizálódik ez a felelősség, hiszen az ő részvételük addig nem olyan magától értetődő, elementáris, mint az anyáké – mutat rá Vágó Emese.

Terhelt fogalom

Mondhatni nehéz, terhelt fogalom maga a felelősség. A pszichológus hozzáteszi, erről beszélve hétköznapi értelemben, a tetteink következményeinek vállalására, többnyire átlátható eseménysorra szoktunk utalni. Könnyű belátni, hogy az apai felelősség esetében valami egészen másról, egész életre vállalt következményről, előre kiszámíthatatlan útról van szó. Talán beszédes: a már idézett Apafüzet szerzői óvakodtak is ettől az elriasztóan is hatni képes fogalomtól, sokkal inkább a feladat, szerep szavakkal operálnak, és a felmerülő helyzetek értő körülírásával bátorítanak.

Néven nevezzük, vagy sem, felismerjük vagy elkerüljük, de a gyerek érkezésével a felelősség bekerül az apák életébe is. Vágó Emese szerint nem egyértelmű, mely apák reagálnak jól a szereppel járó felelősségre. Kézenfekvő, hogy azok teljesednek ki jobban, akik a saját apjuktól kaptak ilyen mintát. A modellkövetés szerepét nem érdemes azonban túlbecsülni, belátható ugyanis, hogy egy-két generáció alatt nagyot változtak az apaszereppel kapcsolatos elvárások: amit a mostani apák otthon elleshettek, ma már nem működik, ahogy Krisztián is utalt rá. Közelebb vihet minket a megoldáshoz a társadalmi szerepek felőli megközelítés, miszerint a férfiaknak manapság kevésbé maszkulin képük van a férfiasságról.

Meghatározó a személyiség
©

Vannak olyan kutatói vélemények is, amelyek a párkapcsolat, a nők szerepét hangsúlyozzák. Vagyis hogy a nők hogyan, mennyire artikulálják saját igényeiket, hogyan kommunikálják a helyzettel kapcsolatos elvárásaikat. De meghatározó lehet a személyiség is, vagyis az, hogy az apa mennyire képes kifejezni érzelmeit, kezelni a helyzettel kapcsolatos szorongásait: fizikai korlátai alig vannak ugyanis az apák sokrétű felelősségvállalásának, hiszen a szoptatáson kívül nincs olyan tevékenység, amit egy férfi ne tudna megcsinálni a gyerek körül.

Felkészítés a nagybetűsre

Metafizikainak, az ideológiák szintjének mondhatjuk azt a síkot, amelyen a gyerekek életre felkészítése zajlik, ami szintén kedvelt terepe az apa bevonásának. Vágó Emese úgy tapasztalja, hogy az olyan hétköznapi dolgok működtetését, mint a gyerekek fegyelmezése, az apák mostanában inkább távolítják maguktól. A gyerekek ellátásával kapcsolatos teendőket viszont sokuk szívesen veszi magára, az érzelmileg fontos időtöltés, a közös játék, az együtt végzett hasznos tevékenység ugyanúgy az apáknak kedves részvételi terepnek számít, mint korábban.

„Mi a családban átléptük a hagyományos nemi szerepeket, és más logika szerint, mondhatni mozaikszerűen foglaljuk el a felmerülő feladatokat. Az egzisztencia megteremtésének kényszere is más már, mint korábban. Szerencsések lehetünk, mert rám ez soha nem hatott nyomasztóan, ehhez biztosan kell az alapjában véve problémamegoldó beállítottságom, illetve a segíteni tudó szélesebb családi háttér – vallja Krisztián.

Macsók vagy résztvevők?
©

Ha mégis volt rá hatással a „nekem kell letenni a kenyeret az asztalra” érzés, az inkább felszabadítóan hatott rá: amikor a felesége otthon volt a gyerekekkel, és ő volt az egyedüli kereső, úgy érezte, a munkahelyi problémák a korábbihoz képest másodlagosak, nem lehetnek rá akkora hatással, mert a család egzisztenciája kizárólag rajta múlik. A matematikusként dolgozó Krisztián hozzáteszi azonban, hogy ez a fajta felelősség arra mégsem szolgálhat felmentésül az apáknak, hogy a családi élet többi fontos területén kevéssé legyenek résztvevők. Ma már a munkahelyi környezetben sem kap dicsérő szavakat az az apa, aki kizárólag munkamániásan dolgozik a család jólétéért.

Más nyomások

„Noha talán valóban kisebbek ma már a férfiakkal szembeni elvárások a az anyagi feltételek előteremtésében, a korábbiaknál jóval erőteljesebbek a családi élet érzelmi-praktikus részében. Tehát nagyobb a nyomás rajtuk, mint egykor – mondja a pszichológusnő. – A családtámogatási rendszerünk nem eléggé serkenti azonban ezt, nem segíti megfelelően az apákat, hogy adott esetben a családi életet helyezzék előtérbe az anyagiak előteremtésével szemben.”

Krisztián úgy érzi, a macsó szerepéhez ma már hozzátartozik, hogy apaként helytálljon. És a szerep teljesebb megélése pozitívan hat az önértékelésére. „Büszkeséggel tölt el, hogy képes voltam, vagyok alkalmazkodni, a saját igényeimet, egyéninek mondható céljaimat bármikor hátrébb sorolni a családéival szemben. Nagyon sokat adott nekem és megerősített, hogy megtanultam ezt a lemondást, és látom, hogy a családom épülésére szolgál.”

A pszichológus pedig hozzáteszi: kutatások bizonyítják, hogy mindez nemcsak az ilyen szemléletű apukáknak, hanem a gyerekeiknek is jót tesz. Azok a gyerekek, akikkel az apjuk minőségileg sok időt tölt el, jobban helyt állnak az iskolában, kevésbé gondolkodnak nemi sztereotípiákban, és egyes vélemények szerint testileg is egészségesebbek.


Csepregi Botond cikkéhez hasonló témájú írásokat az apaságról – itt talál. Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely titkainkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, akkor megajándékozzuk +1 lapszámmal. 5 lapszám 4 áráért! Aktuális lapszámunkat meg is rendelheti. Ha érdeklik a pszichológiai témák, lájkolja a HVG Extra Pszichológia Facebook oldalát!