Összefogást sürget az utánpótlás aktuális problémái miatt a magyar kézilabda-, vízilabda-, kosárlabda, jégkorong- és röplabda-szövetség elnöke, akik a Sport és Innováció Konferencián vitatták meg a sportágaik helyzetét.

Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda szövetség elnöke szerint hiába rendkívül sikeres már évek óta a magyar kézilabda-utánpótlás, de a felnőtt mezőnybe átlépni nehéz és hosszú folyamat. Úgy érzi, sokkal több türelem kellene a kluboktól, hogy a fiatal játékosok beérjenek, de a klubokat is megérti, hiszen teljesítménykényszerben vannak. Arról is beszélt, hogy a fiataloknak nem azért kell lehetőséget adni, mert ki vannak kiáltva tehetségnek; legyenek versenyhelyzetben, és úgy jussanak előre.

Felidézte azt is, hogy korábban próbálkoztak a külföldiek számának korlátozásával annak érdekében, hogy a magyar játékosokat helyzetbe hozzák, de ez nem vezetett eredményre.

Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke arról beszélt, hogy húsz évvel ezelőtt egy U18-as játékos szinte zökkenőmentesen át tudott lépni a felnőttek közé, manapság viszont minden szempontból – taktikailag, technikailag, fizikailag – nagy a különbség. A 16-18 éves vízilabdázók többségét elveszítik, mert annyira kinyílt a világ, hogy sok minden eltereli a fiatalok figyelmét – tette hozzá.

Báder Márton, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke elárulta, hogy ők is küzdenek a lemorzsolódással, volt már olyan U20-as női válogatott játékosuk, aki abbahagyta a kosárlabdázást a korosztályos világbajnokság után.

Vatai Gabriella, a Magyar Röplabda-szövetség elnöke szerint

azért küzd mind az öt sportág azzal, hogy a gyerekek elfogynak, kiégnek, abbahagyják, mert az edzők már a tízévesekből bajnokot akarnak faragni, nem az a legfontosabb számukra, hogy sportszeretetre, tudatos életmódra neveljék őket,

illetve megteremtsék a körülményeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valaki élsportolóvá váljon. Szerinte ez vezet ahhoz, hogy a 20-22 évesek egy része – miután már 15 éve élsportoló – nehezen találja a motivációt, amit tovább tudna vinni a felnőtt sportba.

Kolbenheyer Zsuzsanna, a Magyar Jégkorong-szövetség elnöke rávilágított, az ő sportágukban egyrészt az okoz problémát, hogy a szülők – még az akadémiák létrehozása előtt – egészen fiatal korban elküldték a gyerekeket külföldre, és nem feltétlenül kerültek jobb helyre, mint amilyen egy hazai akadémia lenne. Másrészt nagyon kevés gyerek szeretne élsportoló lenni, vagyis hosszú ideig a sportágában maradni.

Példaként említette, hogy Kanadában az iskolában egy szezonra általában három sportágat kell választania egy gyereknek. Szerinte nagyon jó lenne, ha a hazai sokszakosztályos klubokban is több sportágat kipróbálhatnának a gyerekek, így kiderülne az edzők számára is, hogy ki melyikben a legügyesebb.

Báder szerint a legsikeresebb országok többségében általában több sportágat művelnek a gyerekek – ezáltal jó az előképzettségük –, és csak 12-14 évesen választják ki végleg a sportágukat.

„Egymással is versengünk a gyerekekért, de lehet, hogy előbbre jutnánk, ha ebben megpróbálnánk együttműködni és közösen keresni nekik a megfelelő helyet” – szögezte le Kolbenheyer. Hozzátette azt is, hogy a jégkorongban jelenleg sokkal több csapat van, mint amennyi magasan képzett edző, márpedig ők tudják megtartani a fiatalokat a sportág számára.

„Nagyon fontos, hogy az edzők jó pedagógusok is legyenek, és empatikusan viszonyuljanak a gyerekekhez, akik szeressenek odamenni, szeressék azt a közeget, és szeressenek együtt dolgozni az edzővel” – magyarázta.

Ilyés Ferenc elárulta, az MKSZ az ELTE-vel közösen készített egy lemorzsolódási tanulmányt néhány évvel ezelőtt. Az egyik legfontosabb megállapítás az edző személyiségének fontossága volt: hogyan bánik, hogyan viszonyul a gyerekekhez, milyen kapcsolatot teremt a szülőkkel, hogyan kommunikál.

Hozzátette, próbálták megszüntetni a versenyhelyzetet a legkisebb korosztályoknál, de a háttérből azt hallotta, ez nagy veszély,

mert a szülők átviszik más sportágba a nyolc-kilenc éves fiatalokat.

Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Nemzeti Kézilabda Akadémia sporttudományos és szakmai főigazgatója felhívta a figyelmet: ha a legfiatalabbak mérkőzésein nem számolják az eredményt, azzal azt kockáztatják, hogy a versenyzés iránti vágy, a győzni akarás nem alakul ki bennük, később pedig ezt nagyon nehéz meghonosítani.

„Megfontolandó, hogy érdemes-e a játékot úgy alakítani, hogy nincs benne verseny, nincs benne cél. Az általános ügyesség fejlesztése minden sportágban jó alap, végig kellene gondolnunk az óvodai programokat” – szögezte le.

 Kiemelt képünkön vízilabda utánpótlás-képzésben részt vevő gyerekek láthatók.