Propaganda céljából vagy szimplán csak pénzért: programozott, fáradhatatlan robotok és kiirthatatlan hírhamisítások befolyásolják a közvéleményt több országban is.
Robotok nyerték meg az elnökválasztást Donald Trumpnak? Nem egészen, de jócskán besegítettek neki. És ez nem is került egy vagyonba. Az internet szürkezónáiban már 500 dollártól hirdetnek olyan szoftvert, amely eléggé hihetően eljátssza tízezer felhasználó szerepét a Twitteren. A népszerű üzenetküldő közösségi hálózatban Trumpnak nagyjából 12 és fél millió híve van, közülük néhány millióra becsülik a nem hús-vér, hanem digitális alakok számát.
A mesterséges intelligencia ma már annyira fejlett, hogy az efféle robotok rövid írásos üzeneteit egyáltalán nem könnyű megkülönböztetni az igazi emberek fogalmazványaitól. Jellemző, hogy az ezzel foglalkozó kutatók sem annyira a 140 karakterbe zsúfolt mondanivaló tartalma alapján azonosítják az automatákat, hanem inkább arról ismerik fel őket, hogy napi több száz, csúcsformában több ezer üzenetet gyártanak.
A chatbotok, azaz csevegőrobotok képességei évek óta szépen fejlődnek. Eredetileg olyasmikre találták ki őket, hogy az ügyfélszolgálatokat tehermentesítsék, egyszerűbb ügyeket „megbeszéljenek” a kuncsaftokkal. Azóta vannak már olyan változataik is, amelyek a telefonszex-szolgáltatás szöveges változatában jeleskednek. Arra, hogy más piszkos ügyekre is alkalmasak, és beszivárogtak a politikába, a mostani amerikai elnökválasztás kapcsán figyelt fel a világ. Trump és Hillary Clinton tábora egyaránt alkalmazta a módszert, de a feltörekvő milliárdos robotserege hatásosabb volt. Egy oxfordi gyorsjelentés szerint a választás napjára ötszörös volt a túlereje a szoftveres Clinton-propagandistákkal szemben.
A kutatást egy magyar, egy brit és egy amerikai szakember, Kollányi Bence, Philip Howard és Samuel Woolley végezte. Kis híján 19 millió tweetet (magyarul csiripként is emlegetett rövid üzenetet) elemeztek. Megnyugtatóan hangzik, hogy az eszmecserében emberek is szép számmal részt vettek, közülük sokan viszonylag semleges hangvételben, de kampány idején a választási tweetek majdnem egyötöde politikai robotoktól származott, ami azért elég sok. Kiderült az is, hogy a kampány vége felé a Trump mellett agitáló robotok agresszívebbekké váltak, aminek egyik jele, hogy már az utolsó elnökjelölti vita előtt (és nem csak közben) aktivizálták magukat.
Hatékonyan befolyásolták a kampányhangulatot a Facebookon megjelenő álhírek is. Ez a közösségi hálózat ma már tulajdonképpen a világ legnagyobb hírlapja: havonta 1,8 milliárd ember, a Föld lakóinak negyede olvassa. Szerkesztési módszerei azonban átláthatatlanok és vitathatóak. Szerkesztés? Igen. Nem titok, hogy a felhasználók elé kerülő üzenetek sorozatát, a spontánnak tűnő hírfolyamot (amelynek neve azt sugallja, mintha hírekről lenne szó) a Facebook válogatja és szűri. A vita éppen arról folyik, hogy milyen alapon. A munka egy részét automaták végzik, és ezek a számítógépes algoritmusok időnként melléfognak. Következetesen elrejtik például a női mellbimbókat, ami rendszeres tiltakozást vált ki a szoptatás mellett kampányolókból. Néhány hónapja pedig az tette világszerte nevetségessé a Facebookot, hogy – talán a pedofil képek elleni buzgalmában – kicenzúrázta a vietnami háború egy legendás sajtófotóját, a napalmtámadás áldozataként ruhátlanul menekülő lány képét. Igaz, a felháborodás hatására visszaállította.
Nem járt jobban a cég azzal sem, hogy alkalmazottakra bízta a felügyeletet. Az USA-ban akkor derült ki, hogy mégsem gépek, hanem emberek szűrik a (Magyarországon nem elérhető) Trending Topics című hírösszeállítást, amikor a hírbírák háttérbe szorították a konzervatívoknak kedves eseményeket. Az egész csapatot el is bocsátották, de ez csak tovább rontotta a helyzetet: megszaporodott az álhírek száma.
A mostani választási kampányban éppen az álhírek miatt érte rengeteg bírálat a Facebookot. Egyelőre névtelenül, de a cégen belül is szerveződik az ellenállás. A vállalat főnöke, Mark Zuckerberg eleinte őrültségnek minősítette, hogy az álhírek befolyásolhatták a választókat. A múlt hét végére azonban – miután már Obama elnök is szóba hozta a tisztességes érvek és a propaganda közti különbséget – eljutott odáig, hogy megígérte, komolyan veszik a félrevezetés elleni harcot. Kérdés, milyen eredménnyel járnak azok a tervei, hogy a felhasználók könnyebben jelenthetik majd a kacsákat, illetve hogy külső, tényellenőrző szervezeteket is bevonnak.
Árulkodó Zuckerbergnek az a közlése, hogy igyekeznének aláásni az álhírterjesztés gazdasági alapjait. A meggyőződéses propagandisták mellett ugyanis szép számmal vannak, akik arra építenek, hogy a bombasztikus álhírekre sokan kattintanak, ezért a mellettük megjelenő hirdetések – sok kicsi sokra megy alapon – szép pénzt hoznak. Ez a magyarázata annak a groteszk ténynek, hogy a Trump-párti hamisítványok egy részét egy macedóniai kisváros, Veles fiataljai gyártották, és igyekezetük dollárban szépen megtérült.
Bár a külvilág csak akkor figyelt fel az internetes politikai sárdobálásra, mikor az álnokság elérte az amerikai kampányt, több fejlődő országban évek óta gond, hogy a Facebook csak a mellbimbókat tartja veszélyesnek, a gyűlöletbeszédet és a hazugságokat nem. Vannak országok – például a Fülöp-szigetek –, ahol a szegényebbeknek olyan mobilinternet-előfizetéseket kínálnak, hogy egyes alapszolgáltatásokat és mellettük a Facebookot ingyen használhatják. Így éppen azoknak nincs módjuk korlátlanul internetezni és máshol ellenőrizni a híreket, akik erre a leginkább rászorulnának – írta a múlt héten a The New York Times. A Fülöp-szigeteki elnök szóvivője például egy brazíliai gyilkossági fotót osztott meg a Facebookon, ezzel igazolva Rodrigo Duterte véres kampányát a Fülöp-szigeteki kábítószer-kereskedők ellen. A leleplezés ellenére az elnök hívei mindmáig hivatkoznak a fotóra.
Gond van Németországban is. Ügyvédi feljelentésre egy müncheni ügyészség vizsgálatot indított, mert a Facebook nem távolítja el idejében még azokat a jogsértő (például uszító vagy gyilkosságra buzdító) bejegyzéseket sem, amelyekre felhívják a figyelmét. A német kormány is vizsgálódott, és azt állapította meg, hogy a kifogásolt tartalmak több mint fele 24 órán túl is kinn marad. A Facebook egyik magyarázata ez esetben is az, hogy a tiltás helyett a vitát pártolja. Függetlenül attól, hogy ennek inkább a nem büntetendő kijelentések esetében van értelme, az ellentábor úgy véli, a cáfolat és ellencáfolat azért érdeke a Facebooknak, mert nagyobb forgalmat generál. Szintén német hír, hogy az amerikai választás hatására majdnem az összes fontos párt máris megígérte: nem alkalmaz közösségi médiás robotokat a jövő évi választás előtt. Egyetlen párt elkötelezettsége homályos: éppen a Trumppal leginkább rokonszenvező AfD-é.
Idehaza a Twittert viszonylag kevesen használják, de a Facebookon itt is terjednek az álhírek, és aktívak a párthívek. Kollányi Bence valószínűnek tartja, hogy a következő választás előtt Magyarországon is szerephez jut az automatizált közösségi média.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
