Közmunkásnak lenni lélekrombolóbb lehet, mint munkanélkülinek
Egy felmérés szerint a munkanélküliek mentális helyzetén nem segít, hanem egyenesen ront, ha unalmas, képzettségüknek nem megfelelő, lélekölő munkát végeztetnek velük. Hiába kerülnek be a munka világába, a rendszert hosszabb távon belülről rohasztja ez a fajta lélekrombolás.
Stephen Bevan, a Lancaster University professzora fanyalog. A munkaerő hatékonyságával foglalkozó egyetemi kutató úgy véli, dicséretes, hogy az Egyesült Királyságban 2 millió alá esett a munkanélküliek száma, vagyis a válság előtti szintre szorult vissza, csak az a baj, hogy az állások összetétele megváltozott. A mennyiség rendben van, de a minőség romlott, az alacsonyabb színvonalú (unalmas, rutinszerű, a képzettségnek nem megfelelő) munkák aránya nőtt. Ez pedig hosszabb távon belülről rohasztja a rendszert, veszélyezteti a termelékenységet és a versenyképességet.
Bevan egy korábbi ausztrál tanulmányra hivatkozik, amelynek eredményeit szerinte érdemes lenne figyelembe venni, amikor valaki arról beszél, hogy minden munka jobb annál, mintha valaki otthon ülne, vagy azzal érvel, hogy az érintetteknek nem szabad kiesniük a munka világából. Vagyis pont azokat az állításokat vitatja, amelyekkel az egyre dagadó magyar közmunkaprogramot is indokolni szokták.
A hivatkozott adatok egy ausztrál kutatásból származnak, amelyet 7 ezer fős mintán, 7 egymás utáni adatfelvétellel végeztek, munkaképes korú felnőtteknél, az állás minősége és a mentális állapot változása közötti összefüggést vizsgálva. Nem nagy meglepetés, hogy akinek van állása, az mentálisan is jobb állapotban van annál, mint akinek nincs. A legrosszabbnak minősített állásokban dolgozók és a munka nélkül lévők között viszont már meglepőbb az összehasonlítás, e két csoport között mentális szempontból ugyanis alig van különbség, sőt olykor a munkanélküliek vannak jobb állapotban.
Az adatok szerint a rossz minőségű állásokban lévők lelkiállapota sokkal jobban romlik, mint azoké, akik állás nélkül vannak. Sőt, az állástalanok mentális egészsége csak akkor javul, ha jó minőségű munkát sikerül kapniuk. Ha nem, azaz csak rossz minőségű állásban tudnak elhelyezkedni, akkor az állapotuk egyértelműen romlik, azaz ebből a szempontból rosszabbra fordul a helyzetük, mint azoknak, akik semmilyen állást nem találtak.
Bevan értékelése szerint az adatok egyértelműen ellentmondanak annak, hogy bármilyen feladat elvégeztetésével érdemes a munka világában tartani az embereket. „Még recesszióban is az lehet a kényelmetlen igazság, hogy a bármilyen állás egyáltalán nem biztos, hogy jó állás” – írja a kutató.
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!
