A románok és a lengyelek ebben is elléptek tőlünk
A magyar cégevzető homokba dugja a fejét, és másra mutogat, amikor a korrupció burjánzásáról kérdezik őt. Magyarországon nem tisztul az üzleti élet, miközben például Lengyelország és Románia javulást tud felmutatni.
Az Ernst & Young (EY) tanácsadócég felmérésének most publikált adatai egyértelműen azt mutatják, hogy a magyar vállalatvezetők nem akarnak, vagy nem képesek szembenézni a korrupcióval. Miközben döntő többségük gondolja úgy, hogy az üzleti életet (legyen szó az állammal vagy más cégekkel való partneri viszonyról) áthatja a korrupció, azt állítják, hogy az ő iparágukra ez nem jellemző. Ugyanez a felfogás uralkodott az elmúlt években is, a friss adatok viszont arra utalnak, hogy nincs elmozdulás ezen a téren.
A hvg.hu kérdésére Bíró Ferenc, az EY szakértője azt mondta, a korrupció szintjére vonatkozó magyar adatok ugyan nem lógnak ki kelet-európai összehasonlításban, az azért figyelemreméltó, hogy Lengyelország , Románia és kismértékben Csehország is el tudott mozdulni a kontinens nyugati feléhez mérve meglehetősen rossz mutatóktól, Magyarország azonban nem. Szerinte a lengyelek elsősorban annak köszönhetik a javuló eredményeiket, hogy hatékonyan büntetik a visszaéléseket.
Az EY a 250 millió forintnál nagyobb éves árbevételű, és legalább 50 főt foglalkoztató magyar vállalatoknál lehetőség szerint a felső vezetőket kérdezte a korrupciós kitettségről. A struccpolitikára jellemző, hogy a válaszadók sok esetben elhárítják maguktól a problémát, a többség nem készít kockázatelemzést, és még akkor sem tenne lépéseket a tisztulás felé, ha az nem kerülne sok pénzbe.
Sőt, a cégvezetők 56 százaléka nem is tartja fontosnak az etikai vétségek, visszaélések kezelését, vagyis gyakorlatilag elnézi ezt a magatartást az általa vezetett szervezeten belül. Igaz, a legtöbb esetben nincs is mihez nyúlnia, mert a céges etikai kódexek sem léteznek (az utóbbi két évben 28-ról mindössze 34 százalékra nőtt az erre gondot fordító cégek aránya). Bár a kis- és közepes vállalatok hasonló kockázatoknak vannak kitéve, mint a nagyvállalatok, vezetőik kevésbé foglalkoznak ezzel a témával.
A válaszadó cégek 64 százaléka nem méri fel rendszeresen a kockázatait. Ezzel párhuzamosan sok vezető úgy gondolja, hogy cége nincsen kitéve a korrupció és az etikai vétségek veszélyének, és csak 66 százalékuk érzi elengedhetetlennek a vállalati érdekeket sértő magatartás megelőzését (vagyis 34 százalékuk nem törődik ezzel).
A kutatás azt mutatja, hogy korrupciós kínálat megjelenése esetén a vállalatoknak csupán 6–17 százaléka fordulna a rendőrséghez, vagyis a nyilvánosságra kerülő korrupciós esetek ténylegesen csak a jéghegy csúcsát jelentik.
