Peter Gray professzor nem érzi fenyegetésnek, hogy robotok vehetik ki a munkát az ember kezéből, sőt, úgy látja, hogy az ember természetes viselkedésétől idegen a mindennapi robotolás. „Sokan félnek attól, hogy elveszik a munkájukat a robotok, és nem találnak megélhetést maguknak. De mi történne akkor, ha erre a szisztematikus problémára találnánk egy megoldást. Egy olyan rendszert, ahol heti 10 óra munkával megteremthető lenne egy kielégítő életszínvonal. Vajon boldogabbak lennének az emberek egy ilyen világban?” – teszi fel a kérdést Gray, aki szerint ez nem is kérdéses.
Bár elismeri, hogy vannak vélemények, amelyek szerint a munka ad célt az emberi életnek, ezért van értelme reggel kikelni az ágyból. Ezt igazolni látszik, hogy az állásukat elvesztettek gyakran depresszióssá válnak, vagy a nyugdíjas kort elérők körében is gyakran tapasztalható, hogy hirtelen haszontalannak érzik magukat. De ezek a jelenségek csak egy olyan világban jelentkezhetnek, ahol a munkanélküliség a bukás szimbóluma. A szellemileg és fizikailag is kifacsart dologzók pedig kimerülten térnek haza a munkából, melynek monotonitása már rég kiölte a játékosságot - olvasható a GE Reports oldalán.
„Szó sincs arról, hogy az ember alapvetően lusta lenne, inkább játékos, kíváncsi. Egy olyan világban, ahol sokkal kevesebbet kéne dolgozni, az emberiség kivirágozna” – véli a professzor, amit három érvvel igyekszik igazolni.
1. Nem csak a gyerekek játékosak
A gyerekek a természet adta kíváncsiságot és játékosságot nem kinövik, hanem az iskola, a társadalmi berendezkedés nyomja el bennük, amikor a munkára nevelik őket. Szó sincs arról, hogy az ember eredendően lusta lenne: a gyerekek egy pillanatra sem állnak meg, játszanak, történetek találnak ki, építenek, gondolkodnak. Amíg a munka monotonitása, a kimerültség el nem nyomja ezt az ösztönös adottságot.
2. Az ősember sem dolgozott 20 óránál többet
Antropológusok arra jutottak, hogy feltételezhetően a vadászó-gyűjtögető közösségekben sem dolgoztak heti 20 óránál többet. Legalábbis körülbelül ennyi időt emésztett fel a létfenntartáshoz köthető tevékenységük, idejük többi részében zenéltek, történeteket meséltek, pihentek, másik törzseket látogattak. De a vadászatot sem munkának élték meg, mindig temérdek jelentkező volt a feladatra. Egyes antropológusok szerint nem is volt szavuk a munkára.
3. Minden eredmény a játékosságra vezethető vissza
Legalábbis a holland író, Johan Huizinga erre jutott 1930-ben írt könyvében, a Homo Ludens-ben, ami nagyjából annyit tesz: játékos ember. Elmélete szerint az ember legalapvetőbb tulajdonsága a játékosság, és mind, az emberi létet gazdagító kulturális, tudományos eredmény ezen játékosság motivációs erejének tulajdonítható. Ezek az eredmények pedig akkor születtek, amikor az emberek, a munkavégzés alól felszabadulva szabadon "játszhattak", például ahogy tették ezt az ókori Athénban. Friedrich Schiller is azt írta: „Az ember akkor igazán humánus, amikor játszik."
Húsz éven belül az EU országaiban a jelenlegi munkahelyek felét igen nagy eséllyel automatizálják. Vagyis nem lesz szükség a különböző szektorokban humán munkaerőre, az emberek helyett robotok, gépek, szoftverek végzik majd el a munkát. Nyakunkon egy hatalmas munkanélküliségi hullám, lehet aggódni, és nekiállni munkát keresni? Vagy jöhet a géprombolás új korszaka?
Gray szerint nem másról van szó, mint hogy a gyűjtögető-vadászó életmód elhagyása óta egyre inkább elnyomjuk magunkban ezt a játékosságot. Azonban a technológia segítségével most újra lehetőséget kapunk, hogy újra kiteljesítsük humanizmusunkat. Már csak egy olyan gazdasági modellt kéne kreaálni, amiben heti 10 óra munkával megoldható a létfenntartásunk. Erre viszont nincs javaslata a professzornak, meghagyja a feladatot a közgazdászoknak.
A robot nem fárad el, nem akar cigiszünetet, nem lesz beteg a gyereke, sőt szülni sem akar, és soha nem perli be a munkáltatóját. És persze a minimálbére sem nő. Egy cégvezér elkezdi az álmát megvalósítani.
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!
