Egy tapintatos és fölkészült külügyér akciója.

Navracsics Tibor magyar külügyminiszter a newporti NATO-csúcs alkalmából A walesi bárdok angol nyelvű példányát vitte ajándékba Carwyn Jones walesi főminiszternek. Biztos örült neki.

A balladához fűzött lábjegyzetben Arany János ennyit mond: „A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső multját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására.” Az, hogy a „történelem kétségbe vonja”, Arany finom megfogalmazásában azt jelenti, hogy ilyen esemény nem volt. Sőt arra sem vehetünk mérget, hogy az 1850-es években „a mondában erősen tartotta magát” ez a hiedelem. Akkoriban nem volt Google, úgyhogy a legnagyobb nemzeti költő ilyen állításait senki sem tudta ellenőrizni. Ma van, de hosszas kereséssel sem lehet nyomát találni az említett mondának Arany balladáján kívül.

Navracsics nyilván azzal akart örömet szerezni a walesi főminiszternek, hogy bizonyítékot adott rá: Magyarországon tudnak Wales létezéséről. Innentől csak remélhetjük, hogy Jones nem olvas bele a szövegbe, és nem tudósít róla másokat.

A balladában ugyanis a londoni központi hatalom mint vérengző zsarnokság jelenik meg, amely a helyi politikai elitet is megalázza, de az értelmiséget egyenesen kiirtja. (A költemény szerint a helyi urakban „harag” élt az angol király ellen, de félelmükben tűrték, hogy Eduárd „hitvány ebek”-nek gyalázza őket. A valóságban nem volt semmi harag, nemzetök dicső multját feledve készségesen együttműködtek I. Edwarddal, amennyiben megtarthatták birtokaikat. Wales lakossága pedig nem lehetett nagyobb pár százezer főnél, ez a korabeli gazdasági viszonyok között aligha tette lehetővé ötszáz dalnok megélhetését.)

Szóval ezt a helyi értéken, a magyar történelemről édeskeveset tudó britek számára véresen angolellenes, a valóságot eltorzító propagandaszöveget viszi ajándékul a magyar diplomácia az Egyesült Királyságba. Oda, ahol nem egészen két hét múlva népszavazást tartanak Skócia függetlenségéről, az 1707-es  unió felbontásáról. A közvélemény-kutatások szerint biztosan vezet a „nem”, de akkor is.

Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Ez ám a külügyminiszter! És Szijjártó már emelkedik az ajtó megől.

Cikk megosztása
Címkék