Dobszay János: A köztársaság nagypapakorú államfője végre rátalált a hangjára

Előbb beszólt minden Majkának – vagyis: akik „színpadon állva indulatot keltenek” –, most pedig a lázadó fiatalokat intené mértéktartásra: viselkedjenek úgy, hogy később is büszkék lehessenek ifjúkori önmagukra. Ha Sulyok Tamás nem is konkretizálta, a közösségi oldalára kiírt sorain átsüt, hogy az alkotót egy gondolat bántja: elege lett a fiataloktól hallott „mocskos Fidesz”-ből.

A külsődleges vonások hasonlósága miatt a kommentekben olykor a francia filmkomédiákból ismert Louis de Funès-hez hasonlított Sulyok Tamással kapcsolatban korábban leginkább a szekunder szégyenérzet volt az, ami hatalmába kerítette az embert a megnyilvánulásai láttán-hallatán. Azt ugyanis már kinevezése körülményeiből – a politikailag áramvonalasított Alkotmánybíróság élén bizonyított lojalitása alapján – eleve tudni lehetett, hogy pusztán imitálni fogja a fékek és ellensúlyok rendszerének működését. De aztán még az imitálást is fárasztónak tartotta, inkább elbolondozta a sors – pontosabban Orbán Viktor által – rá osztott szerepet.

Nem akadt Sulyok környezetében senki (se fiatal, se idős), aki figyelmeztette volna: öngólt lő azzal, hogy nyilvánosan, ráadásul egy videóban felidézi-felrója az őt „egy szatyor fing”-nak nevező publicista kollégánk szavai miatt érzett személyes sértettségét. Nem mert szólni neki senki – benne pedig nem szólalt meg a csengő – akkor sem, amikor a zene világnapján videót tett közzé arról, hogy ő is le tudja pötyögni zongorán a boci, boci tarkát. Viccesnek (fiatalosnak) gondolta, ha arról posztol, hogy nem veti meg a menzakaját, hogy maga vasalja az ingeit. Fontosnak tartotta közhírré tenni, mi mindent hord a táskájában (semmi különöset), és valamiért azt is a szinte mérhetetlenül alacsony ismertségét és népszerűségét növelő akciónak hihette, ha nekiáll pingpongozni hivatala egyik tárgyalóasztalán.

Mindezeket a „gegeket” a köztársaság első polgárának is mondott államfői hivatal birtokosa akkor tartotta szükségesnek megosztani a választókkal, amikor a Közel-Keleten véres háborúvá szélesedett a konfliktus, tovaszálltak az Ukrajnában zajló háború gyors lezárásával kapcsolatban Trumpék által kergetett álmok, vagy amikor itthon Orbán Balázs épp arról beszélt, hogy 1956-ban értelmetlen volt szembeszállni az oroszokkal. Utóbbit Sulyok még újságírói kérdésre sem volt hajlandó kommentálni, szemben például Magyar Péternek egy – lehallgatott – magánbeszélgetésben elhangzott szavaival (amelyben a Tisza elnöke, kiakadva néhány munkatársára, agyhalottnak nevezett pár embert).

A Novák Katalin bukása révén pozícióba került Sulyoknak a 2024 márciusa óta eltelt idő kevés volt ahhoz, hogy nemhogy önálló, de bármilyen elnöki karaktert kialakítson, felmutasson. Még csak az sem mondható, hogy sodródott volna az eseményekkel. Ars poeticájává inkább a „nem cselekvés” vált. Utóbbira ékes bizonyíték a Sándor-palota honlapja. Az oldalakon jobbára protokolláris eseményekről szóló semmitmondó híradások sorjáznak. A „sorjázás” persze önmagában is túlzás, tekintve, hogy jó, ha havi átlagban összejön másfél híradásnyira való muníció (április és május például ebből a szempontból teljesen üres maradt).

Az államfő közösségi oldala is afféle brigádnaplóra emlékeztet (hol, milyen előadáson vett részt, milyen táborokban járt Sulyok). A kevés műfajidegen elem egyike az a minapi, Fleck Zoltánnak címzett felszólítás, hogy az ELTE oktatója ne uszítson az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére. Amit a jogász nem is tett, csak arról beszélt egy Tisza Sziget-előadáson, hogy fel kell készülni minden eshetőségre. Arra például, hogy a rezsimhez hű elnök megteszi, hogy az ellenzék győzelme esetén is Orbán Viktornak ad kormányalakítási megbízást, amelynek nyilvánvaló kudarca esetén új választást írhat ki.

Ami annak fényében túlzott reakció Sulyok részéről, hogy Pokol Béla sokkal meredekebb ötletéhez egy szava sem volt. Pedig a kormánypártok volt alkotmánybírája már konkrét javaslatot is tett arra, hogyan lehetne meghekkelni a választások végeredményét, ha az nem Orbánék szája íze szerinti felálláshoz vezetne a parlamentben. Javaslata szerint felállítanák az úgynevezett Alkotmányvédelmi Tanácsot, soraiban a köztársasági elnökkel, amely egy esetleges ellenzéki győzelem esetén negligálhatná a választás eredményét, és a parlament helyett átvenné a hatalmat. Sulyok azt sem firtatta, Orbán pontosan mit értett azon, hogy 2026-ban nem engedik hatalomra jutni sem a Tiszát, sem a DK-t.

Politikai lojalitását Sulyok azzal is bizonyította, hogy azonnal magáévá tette a kormánynak azt az olvasatát, hogy a kárpátaljai magyar Sebestyén József halálát „kényszersorozás” során elszenvedett ütlegelés okozta. Amivel nemcsak az a probléma, hogy egy ilyen, bizonytalan állítás problémákat okozhat (és okozott) a két ország diplomáciai kapcsolatai – és ami ennél fontosabb, a határon túli magyarok – szempontjából, hanem az, hogy Sulyok még egy utalást sem tett arra, ami viszont tény: a kárpátaljai magyar katonákat az orosz hadsereg katonái ölték – és ölik – meg a fronton.

Ilyen erkölcsi magasságokból kapják tehát a kioktatást a fiatalok. Akikhez a Mészáros-féle „legyetek bátorak” után imigyen szól a sulyoki intelem:

„Legyetek azok, akikre holnap is büszkék vagytok!”

A magyar nyelvtan szabályaival (ezúttal az igeidőkkel) ezek szerint már nem csak Schmitt Pál „álamfőnek” gyűlik meg olykor-olykor a baja.

Nyitóképünkön a szelfiző Sulyok Tamás.

–––––

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!