Lőwy Janka kassai cselédlány lányanyaként szülte meg 1904-ben Hermann fiát, aki Lőwyből Farkas, Hermannból pedig Mihály lett, amikor 1945-ben az emigrációból Magyarországra érkezett.
A magyar nyelvű és identitású zsidó család az elszakított Felvidéken, Kassán élt. Az ifjú Lőwy Hermann nyomdász 16 éves korától tevékenykedett a kommunista pártban. Fiatalon megnősült. 1925-ben született fiának Lenin után a Vladimir keresztnevet adta. A szegénységben élő családot magyarként is, kommunistaként is ellenszenv övezte Kassán.
Lőwy Vladimir születésének évében az apját mozgalmi tevékenysége miatt börtönbüntetésre ítélték. 1929-ben szabadult. Vladimir anyjával, nagyanyjával és nagynénjével egy bérház 12 négyzetméteres pincelakásában lakott, amelynek egyetlen ablaka az ajtaja volt.
Az apa a börtönből kiszabadulva elvált a feleségétől és nyomban emigrált. A Kommunista Ifjúsági Internacionálé kádereként járta Európát, részt vett a spanyol polgárháborúban, végül Moszkvában kötött ki.
Az anya, Lőwy Regina ugyancsak 1929-ben öngyilkosságot és gyerekgyilkosságot kísérelt meg. Fiát magához szorítva a Hernádba ugrott, de kimentették őket. Az anyát Magyarországra küldték illegális pártmunkára. Lebukott, kitoloncolták az országból, és ezután ő is emigrációban élt. Testvérét, Lőwy Sándort, Vladimir nagybátyját Magyarországon letartóztatták, és a váci börtön kommunista foglyainak éhségsztrájkja alatt a mesterséges táplálás következményeként fiatalon meghalt, ugyancsak 1929-ben.
A szüleitől elhagyott gyereket négyéves korától a nagyanyja nevelte a fent említett pincehelyiségben.
Az iskolázatlan nagymama mosónőként tengődött, és nagyon egyszerű világképet adott át unokájának: Vannak a rossz emberek, a gazdagok, és vannak ők, a jó emberek, a szegények. Őket képviselik a kommunisták. Amikor a fia börtönbe került, szakított az Örökkévalóval, a zsidó vallással.
Lőwy Vladimir, aki szlovák iskolába járván anyanyelvi szinten tudott szlovákul is, elhagyott, a környezetében is idegen gyerekként csak a nagyanyja primitív világképét tekinthette a sajátjának.
Kozák Gyula ezt írja Lőwy Vladimir gyermekéveiről: „Az illegális kommunisták közül sokan megfordultak Lőwy Janka fáspincéjében, de ezek az emberek nem játszottak döntő szerepet a primer szocializációban, kivéve Schönherz Zoltánt, aki anyagilag is támogatta az apa és anya nélkül maradt gyereket és nagyanyját. Az egyetlen releváns férfiszerepet Schönherz közvetítette. Schönherz elegáns volt, jómódú, és tele szeretettel s persze osztálya elleni gyűlölettel. /…/ Nem kapta meg a kisgyerek számára legfontosabb ‘minden rendben van körülöttem’ érzést. Ezt a rendezetlen, szeretettől és a gyűlölettől vibráló otthoni világot Farkas Vladimir egy életen át hurcolta magával.”
1939-ben, amikor Csehszlovákia már szétesett, Kassa pedig visszakerült Magyarországhoz, ahol már zsidótörvények voltak érvényben, az apa Schönherz segítségével kicsempésztette a fiát a Szovjetunióba. A fiú ekkor, 14 éves korában ismerte meg az apját, de nem alakulhatott ki közöttük erősebb kötődés. Az apa megbánta, hogy magához vette a fiát, és ezt előtte sem igazán titkolta.
Az emigráns káderek közös moszkvai szálláshelyén, a Lux Szállodában egy kétszobás lakásban éltek öten apjával, annak második, német feleségével, kislányukkal és egy orosz háztartási alkalmazottal. A kamaszfiú érezte is, éreztették is vele, hogy csak nyűgnek van ott.
Orosz iskolában tanult. A világháború idején önkéntes honvédelmi munkára jelentkezett. Tankelhárító árkokat ásott Szmolenszk és Vjazma között, mígnem a rossz higiéniai viszonyok miatt meg nem betegedett és haza nem küldték.
A német csapatok közeledtével a családot kitelepítették Ufába. Amikor innen visszatértek Moszkvába, a 17 éves fiút elküldték a Komintern káderképző iskolájába. Itt vált érzelmi kommunistából tudatos, ideológiailag alapszinten képzett kommunistává. Ezután Rákosi Mátyás kezdeményezésére rádiós kiképzést kapott, hogy Magyarországra küldhessék őt illegális munkára. Mire azonban erre sor kerülhetett volna, Magyarországról már kiverték a náci birodalom csapatait.
A káderképző iskolában megismerkedett az emigrációban élő házaspár, Berei Andor és Andics Erzsébet lányával, Berei Verával, akivel Magyarországra érkezésük után, 1945 végén összeházasodtak. Ennek a lány szülei a legkevésbé sem örültek. A házasságból két lány született 1948-ban, illetve 1953-ban.
1945 nyarán a Lőwyből Farkassá lett ifjú számára a Magyarországra érkezés nem volt hazatérés, hiszen soha nem élt Magyarországon. Idegenből idegenbe érkezett. Oroszul anyanyelvi szinten beszélt, a magyar tudása viszont megkopott. Helyismerete nem volt, rádiós szaktudása részleges és csak speciális feladatokra alkalmazható. A kapcsolati tőkéje nagy értékű, de nagyon szűk körre korlátozódott. Apja az ország három-négy legnagyobb hatalmú vezetője közé tartozik, de a fia a hazatért moszkovitákon kívül nem ismer senkit.
Ennek megfelelően alakult a pályája.
