Azt már sejteni lehetett, hogy a Szigethez hozzá kell nyúlni: a látogatók az utóbbi években elkezdtek elmaradni, a működési költségek az egekbe szöktek, és ez egy ekkorára nőtt rendezvény esetében minden egyes nap tetemes veszteséget jelent. Mindez úgy, hogy közben sorra érkeznek a hírek az egymás után megszűnő fesztiválokról.
A szervezők idén egy több éven át húzódó megújulást ígértek. Aki most kiment, az láthatott új, főleg éjszaka jól mutató látványelemeket, épült egy kilátó, de az is feltűnt, hogy a Sziget északi része némileg kiürült, minden attrakció a nagyszínpad viszonylagos közelségébe települt. Olyan már nincs itt, mint régen, hogy fél órába telik átaraszolni a Sziget egyik felétől a másikig, de nem csak a helyszínek elhelyezkedése miatt, hanem mert nincs is akkora a tömeg.
Sok-sok évvel ezelőtt a Szigettel mindig csak a baj volt, mindenki a kényelmetlenségeket emlegette, most viszont azt tapasztaltam, hogy ennyire komfortos, mint az utóbbi években, még nem volt a fesztivál: kényelmes a bejutás, kényelmesen lehet sétálni. Emlékeznek még, hány éven át volt téma a fesztiválon a vécéhelyzet? A billegő, kivilágítatlan, fülledt és büdös toitoi-klotyókhoz képest ma már évek óta kivilágított kabinokban lehet vécézni, azután folyó vízzel lehet kezet mosni, rendszeresen utántöltött szappanadagolókkal. Az utak mentén egy csomó ivókút figyel, 30 másodperces sorbanállással. Egy-egy erősebb koncert kivételével a nézőtér is szellősebb, könnyebben megközelíthető a színpad.
Reviczky Zsolt
A sörös pultoknál alig van sorban állás, a régi időkhöz képest ez a tökély. Viszont olyan jeleneteket sem látunk már, mint annak idején, amikor egy-egy rockkoncert alatt még a nézőtér közepéről is kiment egy társaságból valaki, hogy hat sörrel egyensúlyozva térjen vissza a tomboló tömegbe. És ez valahol azt is jelenti, hogy egyre kevesebben vannak a fanatikus, sört vedelő fesztivál látogatók:
a régiek kiöregedtek, vagy már nem bírják, a fiatalok pedig mintha jobban vigyáznának magukra.
Az, hogy a fesztiválok közönsége az utóbbi időben csökkent, azt is jelzi, hogy mintha múlóban lenne a híres FOMO, fear of missing out, a félelem, hogy kimaradunk valamiből.
Aki a kilencvenes évektől gyakran járt ki a Sziget fesztiválra, az alighanem emlékszik, milyen érzés volt otthon töltenünk az estét úgy, hogy a barátaink kint mulatnak, és közben éjszaka sms-eket, meg hangüzeneteket kapunk, hogy a keverőpultnál találkozzunk, mi meg az egészről lemaradunk.
