1988 és 2025 között Örményország és Azerbajdzsán halálos ellenségként tekintett egymásra, a két egykori szovjet tagköztársaság több véres háborút is vívott egymással. Az 1988–1994 közöttiben a népesség és gazdaság tekintetében jóval kisebb Örményország diadalmaskodott, amit elsősorban annak köszönhetett, hogy Oroszország Jerevánt támogatta az Azerbajdzsánhoz tartozó, ám akkor még örmény többségű Karabah tartományért vívott háborúban. A győzelem akkor teljes volt, Örményország nem csupán a független állammá minősített Karabahot „szabadította fel”, de még elfoglalta a tartomány és az örmény határ közötti területet, ahonnan azeriek százezrei menekültek el.
Az érdekek és ezzel párhuzamosan a szövetségi viszonyok megváltoztak: az olajban és földgázban gazdag Azerbajdzsán egyre fontosabbá vált Moszkva számára, és az is kiderült, hogy mindkét ország vevő az orosz katonai felszerelésekre, az örmények védekező, az azeriek pedig támadó fegyvereket vásároltak Moszkvától.
Orosz pálfordulás
Az igazi fordulópont 2020-ban jött el, amikor Azerbajdzsán háborút indított Örményország ellen. Jereván Moszkvához fordult arra hivatkozva, hogy mindketten tagjai a posztszovjet térségben létrehozott katonai szövetségnek, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB). Moszkva azonban nem lépett, így a komoly török segítséggel támadó azeri hadsereg visszafoglalta az örmény közlekedési folyosót, s behatolt Karabah területére is.
A 2020-as háború lezárásában azért Oroszország közvetített, és azzal ért véget az összecsapás, hogy orosz békefenntartók érkeztek a térségbe. A fő feladatuk az volt – vagy inkább lett volna –, hogy nyitva tartsák azt a főutat, a Lacsini-folyosót, amelyen el lehetett még jutni Örményországból Karabahba.
Orosz békefenntartó Karabahban 2020. novemberben
AFP / Alexander Nemenov
2022-ben viszont elkezdődött az Ukrajna elleni teljes orosz offenzíva, és amikor kiderült, hogy nem három napig fog tartani a „különleges katonai művelet”, Moszkvának hirtelen szüksége lett a békefenntartó feladatokat ellátó kiképzett katonákra. Baku is lépett, különböző indokokra hivatkozva lezárta a Lacsini-folyosót, majd 2023-ban megtámadta Karabahot. A háború három napig tartott, az azeri győzelmet követően pedig elűzték a térségben élő több mint százezer örményt. (A keresztényeket máskor oly bőszen védelmező magyar kormány pedig lapított, amikor több mint százezer keresztény testvért zavartak el otthonából, hiszen kiváló viszonyt ápolnak a demokráciáról az orbánihoz hasonló felfogást képviselő Ilham Aliyev azeri elnökkel.)
Ilham Aliyev dühe
Örményországban kis híján Nikol Pasinján miniszterelnök bukásához vezetett a 2020-as, majd a 2023-as végleges vereség, ám végül az újságíróból lett politikusnak sikerült úrrá lennie a válságon. És elindult egy békülési folyamat Jereván és Baku között, ami részben annak tudható be, hogy közben nemcsak Örményország távolodott el az árulónak tartott Moszkvától, hanem Baku is.
2024 decemberében ugyanis Kazahsztánban lezuhant egy olyan azeri polgári repülőgép, amelyet az ukrán drónokra vadászó orosz légvédelem egyik rakétája talált el. Aliyevet talán nem is az incidens bosszantotta fel igazán, hanem az, hogy az oroszok nem voltak hajlandók egyértelműen bocsánatot kérni a 67 ember halálát okozó tévedés miatt. Idén pedig az mélyítette az ellentéteket, hogy az orosz hatóságok lecsaptak egy azeri bűnözői bandára, és az akció során két azeri állampolgár életét vesztette. Azerbajdzsán lemondta az orosz politikusok és művészek látogatását, s elkezdte zaklatni a Bakuban élő orosz állampolgárokat.
Az azeri–örmény közeledés azonban a Moszkvához fűződő viszony változásától függetlenül megállt: bár a felek tárgyaltak egymással, nem jutottak tovább egészen addig, amíg a Nobel-békedíjra pályázó Trump nem lépett közbe, és nem noszogatta őket megegyezésre. Az alku kidolgozásában fontos szerep hárult Trump bizalmasára, az Ukrajnával kapcsolatos ügyekben is aktív Steve Witkoffra – s az amerikai diplomaták márciustól augusztusig számos alkalommal megfordultak Bakuban és Jerevánban.
Ahogy nőtt az USA és az EU befolyása, úgy csökkent Oroszországé, amely az ukrajnai agresszió miatt az egész posztszovjet térségben veszít népszerűségéből és tekintélyéből. Közép-Ázsiában Kína a fő vetélytárs, Moldova az EU felé tart, egyedül Belarusz és talán Grúzia maradt meg Moszkva bűvkörében.
Persze nem csak a Nobel-díjra hajtott az amerikai elnök: a két kaukázusi ország exkluzív jogokat adott Washingtonnak a térségben vezető dél-kaukázusi Zangezur közlekedési folyosó fejlesztésére. Az útvonal Azerbajdzsánból indul, és Örményország területén jut el a Törökországgal határos Nahicsevánig – Azerbajdzsán Örményország területén lévő exklávéjáig. A folyosót TRIPP-nek hívják majd, ami a Trump Route for International Peace and Prosperity (Trump-útvonal a nemzetközi békéért és fejlődésért) elnevezés rövidítése.
Nyitókép: Donald Trump amerikai elnök, Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök (b) és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök az Örményország és Azerbajdzsán közötti békeszerződés aláírásán a washingtoni Fehér Házban 2025. augusztus 8-án. Fotó: MTI / MTI / EPA / Bloomberg pool / Nathan Howard
