Felülről irányított korrupciós gépezet

Változatlanul talány, honnan származik az a több milliárd forint, amit a pártok kampányfinanszírozásra költenek, hiszen az állami támogatás és a különféle adományok a kiadásoknak csak töredékét fedezik. Felmerül a gyanú, bár eddig nem tudták bizonyítani, hogy a hiányzó összegek az állami és önkormányzati megrendelésekből, pályázatokból lecsípett tíz-húsz százalékokból származnak - veti fel Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője.

Ezúttal sem kapta meg a szükséges (kétharmados) támogatást a pártfinanszírozás átláthatóságáról szóló szocialista törvényjavaslat, és nagy valószínűséggel a Fidesz alternatív előterjesztése is hasonló sorsra jut. A n ovember 30-ai parlamenti ülésen név szerinti szavazáson 209 igen ellenében 2 ellenszavazattal és 162 tartózkodással utasították el a képviselők az indítványt. Az indoklás szerint a Fidesz frakció tagjai azért tartózkodtak a szavazás során, mert bár a törvényjavaslat céljaival egyetértenek, de a tartalmával nem.

Ezzel tovább bővült a párt- és kampányfinanszírozás rendezésére irányuló erőtlen és sikertelen próbálkozások sora, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy egyre valószínűbb, hogy az országgyűlési választás a jelenlegi szabályozás szerint zajlik majd.

Novák Zoltán © Szakács Barbara

A pártfinanszírozás kérdésköre nem az egyetlen terület, amelyet a politikai elit több mint egy évtizede nem képes megoldani. A pártfinanszírozás problematikájának az kölcsönöz kiemelt jelentőséget, hogy az ország korrupciós szövetének egyik gócpontjának számít, s mint ilyen számos közvetlen és közvetett gazdasági, kulturális és pártpolitikai konzekvenciával bír. A Méltányosság Politikaelemző Központ épp erre kívánta felhívni a figyelmet, amikor 2007-ben, összefogva három másik civil szervezettel (Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, Védegylet, Nézőpont Intézet) útjára indította a pártfinanszírozási stafétát. A kezdeményezés célja az volt, hogy további civil szervezeteket bevonva napirenden tartsuk a kérdést, nyomást gyakorolva ezzel a döntéshozókra. Az akció meghirdetésekor hat elvi javaslatot is megfogalmaztunk, amely tulajdonképpen négy alapvető területet érintett: a kampányszámla intézményének létrehozása; a költségvetési támogatás emelése; a kampányidőszak meghatározása; a kontroll- és szankciórendszer szigorítása.

A kezdeményezés csak részleges sikert hozott. Bár sikerült a politika napirendjére emelni a problémakört, és ráirányítani a közfigyelmet erre a területre, de az azóta született szakértői anyagok, az ötpárti egyeztetések és a törvényhozási próbálkozások ellenére sem sikerült az Országgyűlésnek rendezni ezt a kérdést.

Az okok

Nagyon nehéz racionális választ találni arra, hogy a politika miért nem képes megfelelően újraszabályozni önnön finanszírozását. Egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a meghatározó politikai pártoknak nem áll érdekében a jelenlegi feltételek megváltoztatása, mert ha mérlegre tesszük az érdekek és ellenérdekek, az előnyök és hátrányok tényezőit, akkor a napnál világosabb, hogy minden parlamenti pártnak elemi érdeke az újraszabályozás. Ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy nem ez lenne az első eset, hogy a pártok nincsenek tisztában saját érdekeikkel, vagy félreértelmezik saját helyzetüket.

Mindazonáltal mutatkozik egy jól megragadható szemléletbeli különbség, amely gátat szab a megállapodásnak. A tartalmi vita továbbra is a már említett négy terület körül forog. A kampányszámla és a szankciórendszer tekintetében tulajdonképpen konszenzus van, de a másik két terülten pregnáns nézetkülönbségek vannak.

A költségvetési támogatásra és a kampányidőszakra vonatkozóan a kormányoldal voltaképpen érdemi módosítás nélkül elfogadta és beépítette a törvénytervezetbe a civil oldalról érkező szakértői javaslatokat, amely a költségvetési támogatás jelentős növelését, és a kampányidőszak mérsékelt csökkentését jelentené. A Fidesz azonban nem ért egyet az állami támogatás többszörösére emelésével, és a kampányidőszak drasztikus csökkentése mellett tör pálcát. Ezen felül a Fidesz teljesen kiszorítaná az országos kereskedelmi médiumokból a kampányt, jelentősen mérsékelve ezzel a költségeket.

Alapvetően két eltérő megközelítésről van szó: a kormányoldal az input növelésével és az output átláthatóvá tételével, a Fidesz pedig az output jelentős korlátozásával szeretné megoldani a kérdést. Alapjában véve mindkét változat védhető és indokolható, és a látszat ellenére nem összeegyeztethetetlen. A megoldás lényegében a két fél kompromisszumkészségén múlik, amiből egyenlőre – úgy tűnik – a Fidesz mutat kevesebbet. (November elején az ötpárti egyeztetésből kiszállt a kezdeményező Transparency International és a Freedom House, arra hivatkozva, hogy szerintük a Fidesz nem reagált érdemben kampányfinanszírozási reformjavaslatukra.) De a kormányoldal magatartásában is mutatkoznak problémák. A legutóbbi törvényjavaslat országgyűlés elé vitele ugyanis tipikus álpróbálkozás volt, mivel az előzetes egyeztetések során egyértelművé vált, hogy ebben a formában a Fidesz nem fogja támogatni a javaslatot. Ilyenformán a parlamenti szavazás csak arra volt jó, hogy a kormányoldal a Fidesz akadályozó magatartását demonstrálja – erre utal a név szerinti szavazás kezdeményezése is. Addig semmi értelme az Országgyűlést törvényjavaslatokkal bombázni, amíg az ötpárti egyeztetéseken nem születik megegyezés. Kétharmados törvények esetén ez nem megy másképp.