Kedves János!

Azt írod, szeretnél körültekintően, pontosan és higgadtan válaszolni a Hozzád címzett nyílt levelemre, amelyben a végkielégítések 98 százalékos különadójáról szóló törvényetek alkotmánybírósági megsemmisítése nyomán elhangzott nyilatkozatod bíráltam.

Örömömre szolgált volna, ha ezt teszed, és azt hiszem, vitánk olvasóját is közelebb segíthetted volna ezzel álláspontotok megértéséhez. De sajnos nem ez történt. Egyfelől tisztelegsz az elemző képességem előtt, ugyanakkor azonban megengedhetőnek véled velem szemben, hogy úgy foglald össze a mondandóm: én csupán elismétlem a „bornírt vádat, amit a szocialisták következetesen szajkóznak, miszerint a Fidesz titokban fekete miséket tart, meggyőződéses antidemokraták félvilági szervezete, akikkel szemben csak Gyurcsány Ferenc és Hunvald György pártja képes ellen tartani és megvédeni a demokráciát, az alkotmányos köztársaságot.”

Higgadtság, pontosság, körültekintés?

Őszintén szólva, csöppet sem csodálkoznék, ha más tisztelőim fenti összefoglalásodat esztelen vádaskodásnak minősítenék. Tekintettel arra, hogy a nyílt levelem tartalma a legcsekélyebb mértékben sem szolgáltathat alapot hozzá. Nem beszélve a Gyurcsány és Hunvald fémjelezte MSZP-ről szóló egyéb megnyilatkozásaimról, amelyek épp a fentiek ellentétéről tanúskodnak. Vagyis arról, hogy lesújtó véleményem van az MSZP-ről. Az elmúlt nyolc éves gyászos teljesítményén túl immár azért a felelősség-elhárításért is, ami e nyolc évhez való mai viszonyát jellemzi. Ezért teljességgel alkalmatlannak látom arra, hogy hitelesen léphessen fel a demokrácia és az alkotmányos köztársaság védelmezőjének szerepében.

Azt írod, „a 98 százalékos különadó témáját túszul ejtette a pártpolitika”, a levelem is ezt bizonyítja neked. Mert nem „előítéletektől mentesen, mindkét fél érvelésére nyitottan” vizsgálom meg a kérdést, hanem én is a politikai vita résztvevőjeként szólok hozzá a témához. És nyílvánvaló, hogy választ nem várok, közvetíteni nem akarok a szemben álló felek között. Ítélkezek, nem elemzek. Ezért számodra sem hagyok más lehetőséget, mint hogy újra előadd a saját álláspontotokat – ha némileg türelmesebb fogalmazással is, mint első ízben történt.

És valóban ezt teszed. Ti csak két, még a kormányváltás előtti ígéreteteket hajtjátok végre, állítod. Annak érdekében akarjátok módosítani az alkotmányt, hogy „részint – az Alkotmánybíróság döntésein keresztül – igenis maga az alaptörvény, részint pedig a legfőbb jogforrásból levezetett jogszabályok kellő védelmet nyújtsanak Magyarországnak az elmúlt 8 év visszaéléseivel szemben”. Valamint vissza akarjátok venni „a tíz- és százmilliós végkielégítéseket és prémiumokat, amelyek legalább hárommillió ember igazságérzetével ellenkeztek”. Amint hozzáfűzöd, levelemből ítélhetően többek között az enyémmel is.

Úgy van, jól látod, az enyémmel is. Csakhogy az általatok elfogadott törvény nem csupán a jó erkölcsbe ütközőnek minősíthető, egyedi megállapodások, szerződések alapján kifizetett és kifizetendő végkielégítésekre és prémiumokra vonatkozik. Hanem azokra a köztisztviselőknek, közalkalmazottaknak harminc-negyven éves munkaviszonyban töltött idő után kifizetett, kifizetendő összegekre is, amelyek törvény alapján jártak és járnak, méghozzá a már az előző Orbán-kormány idején is hatályos törvények alapján.

Az alkotmány és az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása pedig a beterjesztett tervezeteitek szerint nem az állampolgárok védettségét fogja növelni „a visszaélésekkel szemben”, hanem éppen ellenkezőleg, a kiszolgáltatottságát. A kormányzattal és a mindenkori kormányzati többséggel szemben. Hiszen az alkotmánybírósági normakontroll mindenekelőtt a kormányzati többség akaratának alkotmányos keretek között tartására szolgál. Az országos népszavazás pedig a kormányzati többség akaratának állampolgári felülvizsgálatára, korlátozására. Hogy mennyire hasznosan, azt az előző kormányzati ciklusban is volt szerencsénk megtapasztalni.

Érvelhettek persze most amellett, hogy a mai kormányzati akarat mögött eddig még nem tapasztalt állampolgári többség van, és ez annak a bizonyítéka, hogy ez a kormányzati akarat soha nem látott harmóniát képes teremteni a közérdekkel. De azt állítani, hogy csökkenti majd az állampolgárok kiszolgáltatottságát, ha kevesebb lehetőségük lesz népszavazás, illetve alkotmánybírósági kontroll kezdeményezésére, akkor is meglehetősen abszurd volna. Márpedig mintha ezt akarnátok elhitetni.

Szerintem nem fog menni.

Azt is írod – bár ne tetted volna –, hogy „az alkotmánymódosítás tartalma és iránya (vagy éppen az Alkotmánybíróság jog- és hatáskörének változása, illetve e változás tartalma és iránya) őszintén vállalt, átlátható és előre tudható módon történik. Nem salátatörvényes lapítással, nem improvizatív módon és nem legitimáció nélkül”.

Zajlik az átfogónak szánt alkotmánymódosítás előkészítése egy különbizottságban. Ami egyébként szintén ellentétes a választás előtti ígéreteitekkel. Hiszen akkor még jószerével csak az alkotmány ideiglenességének megszüntetéséről, a számozásának és a preambulumának megváltoztatásáról esett szó. Idézzem vezetőtársaid, a miniszterelnök, a közigazgatási és igazságügyi miniszter, az alkotmány-előkészítő bizottság alelnökének erről szóló nyilatkozatait? Hagyjuk.

És most ettől a folyamattól szemlátomást függetlenül, a végkielégítésről szóló törvényetek alkotmánybírósági megsemmisítésére válaszul rögtönöztök ismét egy kis alkotmánymódosítást. Ha jól emlékszem, már a hetediket vagy a nyolcadikat a kormányra lépésetek óta. És képes vagy azt állítani erről az eljárásról – ami a népszavazás és az alkotmánybírósági kontroll lehetőségének szűkítésével kíván megajándékozni bennünket –, hogy a ti alkotmánymódosításotok előre tudható, őszintén vállalt, átlátható, nem improvizatív módon történik?

El ne felejtsem, a napokban hallhattuk Varga Mihály miniszterelnöki államtitkártól, neki még jobban tetszene, ha a kétharmados többséggel elfogadott törvényeket már eleve nem lehetne alkotmánybírósági kontroll alá vetni.

Legyek nyitott a kormányoldal érvelésére, írod, hiszen az ország arcába nevethetnének a válság okozói és haszonélvezői, ha az Alkotmánybíróság döntésére válaszul nem módosítanátok most alkotmányt.

Ez nincs így, kedves János. Van más megoldás. Remélem, a leveled óta kilátásba helyezett módosító indítványaitok már ennek a belátásnak a felülkerekedését jelzik.

Aki a Nemzeti Együttműködés Programjának fentebb idézett mondatait fogalmazta, még aligha gondolhatott arra, hogy az alkotmánysértő törvények születésének újabb és újabb alkotmánymódosításokkal lehet a legügyesebben elejét venni, ha pedig ez se lenne elég, akkor az alkotmánysértés megállapítására rendelt Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozásával.

Barátsággal üdvözöl: Elek István