Csizmadia Ervin
Csizmadia Ervin

Hollandiában több tudós is felveti, hogy a populizmus akár hasznos is lehet a demokráciának. Magyarországon, ahol a populizmus ősellenfél, itt még nem tartunk. Üdvös lenne az árnyaltabb populizmusértelmezés itthon is – veti fel Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója.

Van olyan, hogy „jó” és „rossz” populizmus?  A kérdés képtelenségnek tűnik. Hiszen közkeletű nézet szerint a populizmus egyetlen tömbből faragott, megfellebbezhetetlen erkölcsi ítélkezésre jogot formáló, alapjában elitellenes, tehát rossz ideológia. Vele kapcsolatban fel sem merülhet a „jóság” gondolata. A balliberális térfélen sokan már a 90-es évek közepén - „árulása” idején - ilyen kártékony populista pártként azonosították a Fideszt, pedig akkor milyen messze voltunk 2010 tavaszától.

©

A 2000-es évek közepén aztán megjelent a szélsőségesen populista Jobbik, s ettől kezdődően általános népszerűségre tett szert a „mérsékelt” és a „szélsőséges” populisták általában rejtett, de olykor nyílt együttműködésének teóriája. Populizmus-ügyben tehát nem sok új van a nap alatt. Holott lenne mit átgondolnunk a „nép” fogalmára olykor valóban teljesen egyoldalúan építő populista politika ügyében.

Kétségtelen például, hogy a mai Fidesz érdeklődésének homlokterében szinte kizárólag a „nép” boldogítása áll. Ha „jónak” az alkotmányosság védelmét tekintjük (s ebben nincs okunk engedményt tenni), akkor a „nép nevében” az utóbbi időben megtett lépések és törvényjavaslatok csakis „rossznak” tekinthetők, ergo nem lehetséges „jó” populizmus. Lázár János Fidesz-frakcióvezető a Népszabadságnak november 18-án adott interjújában a népigények kielégítését végig a létező intézmények átalakításának kontextusában tudja csak elképzelni, megerősítvén azt a balliberális vélekedést, hogy a Fidesz által fémjelzett populizmus nincs tekintettel a liberális jogállamra, látványosan és tudatosan szembemegy a legkülönfélébb hatalmi ágakkal és szereplőkkel, az Alkotmánybírósággal, a Költségvetési Tanáccsal és nyilván a közeljövőben még más intézményekkel is. És valóban, a Fidesz ilyen kérdésekben nem ismer tréfát, tényleg elszánta magát az egész rendszerváltás utáni politikai és alkotmányos szerkezet lebontására. Lázár János interpretációjában: „Az 1989-90-es berendezkedés kudarchoz vezetett, és alapvető változtatásokra van szükség”.

Ilyen, az alkotmányos rendszer alapjait feszegető kormánypolitika láttán egyáltalán fölmerülhet-e bennünk olyan kérdés, hogy a populizmus lehet „jó” is?

Idézzünk meg egy európai példát, mégpedig a holland David Van Reybrouck nemrégiben nálunk is megjelent könyvét: A populizmus védelmében. A szerző a legkevésbé sem nevezhető jobboldalinak, mégis valamiféle differenciálást szorgalmaz a fogalmat illetően, kísérletet téve „jó” és „rossz” populizmus elkülönítésre. A „rossz” populizmust alantasnak is nevezi, s igazából nem is foglalkozik vele, amivel arra utal, hogy a populizmusnak ezt a válfaját Hollandiában kevesen művelik. Sokkal lényegesebb a másik típus, amely a „népet” nemhogy kiiktatni nem akarja a politikából, de egyenesen rá akarja építeni politikáját.

A holland politikai elitek nagy hibájának tartja az általuk létrehozott és működtetett „diploma-demokráciát”, az elituralomnak ezt a sajátos formáját, amely aláveti, és nem engedi politikailag érvényesülni a társadalmi hierarchia alacsonyabb fokán álló rétegeket. Bármily furcsa – mondja a szerző – az elitek vaksága és önmagába fordulása miatt csakis a populista pártok kínálnak kézzelfogható és követhető mintákat az alacsonyabb néprétegek számára. Nem részletezem, mit ír arról, hogy a hollandiai baloldal hogyan számolta fel saját baloldaliságát, s engedte át a „nép” képviseletét ennek a populista tábornak – még valaki a hazai helyzetre asszociálna. Egyik meghökkentő következtetése mindenesetre, „hogy a demokrácia a legjobban működjön, nem kevesebb, hanem épp hogy több populizmusra van szükség”.

Itthon legalábbis zavarba ejtő gondolat, különösen, ha hozzávesszük, hogy Reybrouck azzal sem ért egyet, hogy a mai populista pártokat a 30-as évekbeli elődökhöz hasonlítják olykor. Ő viszont a mai jobboldali populizmus gyökereit nem a 30-as, hanem az 1880-as években találja meg, abban az időszakban, amikor a kapitalista rendszerrel szemben megszerveződött a szocialista tömegmozgalom. A hosszú történelmi tapasztalatanyag feldolgozása juttatja a szerzőt annak kimondásához, hogy valami hasonlót kellene tenni ma is, azaz a korai szocialista pártokhoz hasonlóan meg kéne próbálkozni a „jó” populista pártok politikai integrálásával is, még ha szélsőségesek is.

Egy másik holland tudós, Paul Scheffer még tovább megy, amikor nem pusztán általános integrálást szorgalmaz, hanem - a szélsőséges holland Szabadságpárt kapcsán - így ír: „Én határozottan ellenzem a karanténba zárást. Hadd kapjanak a protesztpártok is kormányzati felelősséget!”

Elképzelhetőek lennének ilyen gondolatmenetek Magyarországon, amikor itthon a Fidesz is sok, nemhogy a Jobbik?

Mondhatjuk persze, hogy Hollandia nem Magyarország, s ott egészen más egy szélsőséges populista párt is, mint nálunk. Ám Geert Wilders holland Szabadságpártját és a Jobbikot az egyébként szociáldemokrata elkötelezettségű tudós, Scheffer veszi egy kalap alá fent már idézett interjújában, miközben ellene szól legalábbis Wilders karanténba zárásnak.

A fentiek tanulsága talán annyi, hogy lassan üdvös lenne az árnyaltabb populizmus-, demokrácia-, alkotmány-, liberalizmus- és rendszerváltás-értelmezés itthon is. Ehhez persze mindenekelőtt az kellene, hogy a magyar jobboldal is megfogalmazza szellemi programját, s fontosnak tekintse a „nép” fogalmáról folytatott intellektuális vitát. Nem csupán kormányozni kell a „nép nevében”, de gondolkodni és érvelni is az ilyen típusú kormányzás mellett.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!