Vasárnap 433 szavazattal (33,8%) az a Juhász Oszkár nyerte meg az időközi polgármester-választást a 2800 lakosú községben, aki tavaly az októberi önkormányzati választáson még mindössze 68 szavazatot (5,1%) kapott. A nyolc jelölt közül a legnagyobb esélyesnek – mondhatni tuti győztesnek – a függetlenként induló, de a Fidesz szimpátiáját élvező Matalik Ferencnét gondolták (akinek javára a választás előtti napon a cigány kisebbségi önkormányzat vezetője, a több száz cigány választót képviselő ifj. Farkas János visszalépett), de az alpolgármester csak 333 szavazatot (26%) kapott. 

MTI

Politikai lakmuszpapír

A választás másnapján a gyöngyöspatai sikert Vona Gábor pártelnök diadalittasan kommentálta, s igyekezett országos méretűvé vizionálni. Ez természetesen wishful thinking (magyarán nettó ostobaság), de azért érdemes a megkülönböztetett figyelemre. Az itteni teszteredmény mindegyik párt számára hordoz üzenetet, még ha a tényekkel egyelőre kevesen is akartak szembenézni. Bármilyen sajnálatos, de a Gyöngyöspatán történtek az előző hónapokban az országimázs részévé váltak, a falu a hazai és nemzetközi média érdeklődésének középpontjába került. Aztán a „kéretlen vendégek” rendre elvonultak, a falu lakói pedig magukra maradtak a gondjaikkal, s a faluba betelepülő ilyen-olyan egyenruhás, fél paramilitáris szervezetekkel, amelyek „félelmetes békét” teremtettek, s ezt az itt élők, akik önmagukban képtelenek voltak a problémáik orvoslására, elfogadták.

Juhász Oszkár – megválasztása esetén – tulajdonképpen ezt az állapotot akarta a helyi problémákra hangszerelt ígéretekkel rögzíteni, törvényesíteni. Köz- és vagyonbiztonságot ígért, valamint kijelentette, hogy szeretné bevezetni az "érpataki modell" helyi viszonyokhoz alkalmazandó változatát, illetve Tiszavasvárihoz hasonlóan Gyöngyöspatán is felállítaná a csendőrséget és a mezőőrséget. Juhász szerint e próbálkozások máshol jól működnek, ezért remény van, hogy a helyzet Gyöngyöspatán is konszolidálódik. A falu lakóinak egy jelentős része hitt is neki, ezért meggyőző fölénnyel nyert.

A kormánypártok követendőnek gondolt vidék- és cigánypolitikája Gyöngyöspatán tehát látványosan megbukott. A választás legfőbb tanúsága azonban az, hogy ez a felülről vezérelt, centrumpolitizálás nemcsak a Fidesz, de az MSZP és LMP esetében is hatástalannak, sőt kontraproduktívnak bizonyult. Az elmúlt hónapok gyöngyöspatai eseményei azt bizonyították, hogy a pártok nem tudják kezelni a helyi cigány-nem cigány konfliktust, s megoldási javaslataik sem találnak befogadó közegre. Az ilyen súlyos társadalmi és szociális feszültségekkel megvert településeken az emberek torkig vannak a „rendetlenséggel”, s a pártok képviselői, orgánumai hiába harsogták a propaganda-szólamokat, hogy Gyöngyöspata nem kér a Gárdából, a Jobbikból, az utcákon járőröző „fekete seregből”, a helyi lakosok jelentős része mégis azt gondolta, hogy problémáikat a jövőben csakis a rendpárti Jobbik jelöltje lesz képes megoldani.

Intőjel a Fidesznek

A gyöngyöspatai eredmény mindenekelőtt a Fidesz számára intő jel. Egyrészt a kormányzó erőnek a hasonló problémákat gyorsabban és határozottabban kellene kezelnie, másrészt az eddig követett vidék- és cigánypolitikáján sürgősen változtatni kellene, mert az érintett térségekben jelentős számú szavazót veszíthet. Orbán, Pintér, Kontrát, Balogh és mások magabiztos kijelentései, ígéretei (pl. két hét alatt rend lesz) ugyanis nem igazolódtak be, s ahogy telik-múlik az idő, s a megszorítások, a válság nyomán nő a szociális feszültség. A vidéken élő emberek okkal érzik úgy, hogy a forradalmi hevület és lendület a kistelepülésekre már nem jut el, és a megígért disznóól-takarításra is hiába várnak, mert a lózungok ellenére a disznóságok zavartalanul folynak tovább.

Az LMP esetében úgyszintén keményen visszaüthet az elsősorban médiumokra hangolt kamera- és fotelpolitizálás. Ezzel a hangzatos, látványos, ám a hétköznapi vidéki valósággal kevés affinitást mutató, kapcsolatot pedig csak kampányszerűen kereső politizálással az LMP aligha lesz a következő választáson a bizonytalankodók számára figyelemre érdemes politikai tényező.

Ez a veszély immár az MSZP-t is fenyegeti, amely ellenzéki riválisával ellentétben most már egykori vidéki bázisai elvesztésén is kesereghet, mert a szocikat a nép lassan leírja, ahogy ez Gyöngyöspata esetében is történt. A szocialista polgármester lemondása után a baloldal itt is erőtlenné vált, s az sem tett jót a pártnak, hogy a vezérkar Szanyi Tibort delegálta a helyszínre, aki márciusi megvezetése után most ott volt Gyöngyöspatán, ám jelenléte ugyanolyan eredménytelen volt, mint korábbi médiaszereplései. Lendületes, magabiztos kijelentései pedig – mondjuk ezt finoman – ezúttal sem fedték le a helyi realitásokat.

Pedig a Gyöngyöspatához hasonló, problémás településeken volna mit keresnie a pártoknak, a hiteles politikusoknak, hiszen a válság által fokozottan sújtott régiókban az emberek régóta várnak olyan erőre, amely segít nekik évtizedes bajaik, problémáik orvoslásában. Régóta köztudott, hogy első lépésben nemcsak tisztes munkahelyet, megélhetést szeretnének, hanem békét, nyugalmat, biztonságot, értékeik, vagyonuk vagy munkájuk gyümölcseinek őrzését, megmentését is. A jobbikos helyi jelölt ezt garantálta nekik, s ezzel nyert, mert az emberek ezt ma többre értékelik, mint az elvi süketelést, a haszonelvű pártpropagandát, a médiára koncentráló folyamatos hablatyolást, a messziről jött emberek okoskodását.

Más kérdés, hogy a győzelem, a helyzet konszolidálása után az új polgármesternek a hatályos törvények és a rendelkezésre álló pénzügyi és jogi keretek között hatalmas, felhalmozódott probléma-tömeget kell majd megoldania, s nem mutogathat másra, nem hivatkozhat nehézségekre, mert az emberek tetteket, megoldásokat várnak.

MTI

Mi történik, ha sikeres lesz a kísérlet?

S itt értünk el a kérdések kérdéséhez: mi történik akkor, ha a kísérlet sikeres, és a Jobbik nem a „fekete sereg” előretolt helyőrségét, hanem egy működőképes mintafalut alakít ki Gyöngyöspatából? Vajon milyen arányeltolódást eredményez ez az ellenzéki pártok támogatottságában? A Jobbik már most is sok helyen a második politikai erő, ám az LMP és MSZP tehetetlenkedése és impotens médiapolitizálása nyomán egyre több településen még a jelenleginél erősebb pozícióba kerülhet. Vajon megengedheti-e ezt a térnyerést a Fidesz? Kialakul-e együttműködés Orbán és Vona között, vagy kormánypárti nyomásgyakorlás következik? Lehetővé válik-e a párt által emlegetett modellek megvalósítása az adott helyi és országos politikai-hatalmi-média környezetben? S ha nem, akkor mit kezd majd a politikai elit az újabb konfliktusokkal?

Gyöngyöspata sok szempontból modellértékű falu Magyarországon. Egy, az ott élők széles körére kiterjedő, átfogó szociográfiai kutatás talán sok kérdésre választ adhatna, ám ilyen vizsgálatra eddig nem került sor. A XXI. századi Magyarország tárgyilagos felfedezése azonban várat még magára. Ehelyett mindenki a saját érdekei szerint kommentálja, alakítja, manipulálja, tálalja a valóságot.

Erről a választások utáni első reakciók is árulkodnak. A pártszimpatizáns orgánumok az elvárásoknak megfelelően kommentálták az eseményeket, a pártos emberek pedig hozták a megszokott színvonalat. Sajtótájékoztatóján Juhász például bejelentette, hogy a térség fideszes országgyűlési képviselője, Balázs József telefonon megfenyegette, hogy a jövőben Gyöngyöspata nem kap majd pályázati pénzeket, amit Balázs természetesen azonnal cáfolt. Szanyi is hozta a formáját, amikor azt nyilatkozta, hogy Gyöngyöspatán épül a fasizmus. Szokásos színvonalán szólalt meg Kolompár Orbán is, aki a Jobbik majdani kormányalakításának (!) előszeleként értékelte a gyöngyöspatai időközi polgármester választás eredményét.

A pártközpontok, illetve az érintett társadalmi szervezetek viszont egyelőre hallgatnak, ami érthető. Ez a választási eredmény olyan meglepetésgombóc, amit pillanatnyilag se kiköpni, se lenyelni nem tudnak.

Sebők János