A rabszolgák lázadása – az Orbán-rendszer populista konszolidációja

2012. április 29., vasárnap, 10:02
Szerző:


Címkék: ; ; ;

A Fidesz által meghirdetett konszolidáció nem más, mint egy újabb populista irányváltás, amely sikeresen fordította át az egyre nyilvánvalóbb kormányzati kudarcot a külvilág és a „ballibek” elleni gyűlöletbe. Ez a maga képére szabott választási rendszerben, akár újabb győzelmet is érhet. A külföldi példák azonban azt mutatják, hogy a populista út mindenképpen a hanyatlásba vezet, s a populizmus kultúrájával ne lehet egykönnyen szakítani.

Kormányzati kudarc elkendőzése

Korábban sokan vélekedtek úgy, hogy a Fidesz erőteljes populista hangütése, és a külföldi támadásokról szóló esetenkénti eszmefuttatásai csupán a Jobbik kordában tartása miatt szükségesek, azonban a múlt év végén Orbán Viktor nemcsak ismételten kijátszotta a „nemzetközi összeesküvés”-kártyát, de úgy tűnik, mindent erre a lapra tett föl. Már akkor, mikor „megjósolta” a forint elleni spekulációs támadást, arról beszélt, hogy a magyar földért és vízért folyik háború a hitelminősítők segítségével, így amazokat és a közelebbről be nem azonosított spekuláns köröket tette meg a gazdasági problémák bűnbakjaivá.

Ám az elhatalmasodó devizaválság közepén, mikor az árfolyamok az egekbe szöktek, s tízezrek kezdték külföldre menekíteni megtakarításaikat, a kudarc letagadhatatlannak tetszett. Azonban az IMF tárgyalások ígérete stabilizálta a forintot, újra képessé vált az ország, hogy drágán, (banki számítások szerint évi 420 milliárddal fizetünk többet, mint kellene), de finanszírozza magát, s a kedélyek némileg megnyugodtak. Ekkor érezte elérkezettnek az időt a miniszterelnök, hogy a gazdasági sikertelenséget végkép a külföldi támadások eredményeként állítsa be, s ezzel saját táborán belül konszolidálta helyzetét, de a populista fordulatért nagy árat fizet a társadalom, amit elképzelhető, hogy évtizedek alatt sem hever ki.

A függőségi elmélet – ki akar minket gyarmatosítani?

A vízválasztó a békemenet volt, nem a tömege, hanem a jelszava miatt. „Nem leszünk gyarmat!” – hangzott a leninista ízű szlogen, amelyik bizonyára hitelesen cseng a harmadik világ valamelyik vezetőjétől, esetleg a Jobbiktól, de nem egy polgári párt híveitől. Orbán március 15-i beszédében mégis a jobboldal hivatalos jelszavává emelte, s ezzel végleg feladta a polgári fejlődésbe vetett hitet, mely az egyéni erőfeszítésekre alapozza egy ország sikerét, s helyette hivatalosan is meghirdette a populizmus útját. Itt nincs más feladat, mint lerázni a gyarmatosítók által ránk vetett rabláncot, s egyből kezdetét veszi a fejlődés.

Csakhogy ez az elképzelés nem tekinthető újnak, egyenesen ortodox, virágkorát pedig a 20. század középső évtizedeinek Dél-Amerikájában élte. Igazi elméletté a 60-as évekre érett, mely nézetet többen (köztük a Fideszben igen sokáig tisztelt Fukuyama) depedencia- vagy függőségi elméletként írtak le. Kissé tautologikus lényege: a gazdag országok gazdagsága attól függ, hogy szegénységben tudják-e tartani a szegény országokat. A befektetés, baráti segítség, valójában csak a „kizsákmányolást” (szép marxista-leninista kategória) szolgálja. A globalizáción keresztül működtetik a „pénzszivattyúkat”, hogy elszívhassák az erőforrásokat a szegényebb országoktól. Ezek csak úgy törhetnek ki, ha megszabadulnak gyarmati jellegű státuszuktól, szétzúzzák a kizsákmányolók rendszerét.

Az elmélettel semmi gond nem volt, leszámítva azt, hogy nem vált be. Azon dél-amerikai országoknak, amelyek követni akarták, kitörniük ugyan nem sikerült, viszont sokszor súlyos megrázkódtatásokkal, volt, hogy a teljes összeomlással kellett szembenézniük. Ellenben Kelet-, Délkelet-Ázsia több országával, amelyik maga sajátos módján megkísérelt a globalizációra hangolódni, és viszonylag rövid idő alatt világ vezető gazdaságai közé emelkedett; ahogy Fukuyama egy magas rangú szingapúri tisztviselőt idéz: a három szörnyűség, amit országa nem tűr el, „a hippik, a hosszú hajú fiúk, és a multinacionális vállalatok kritizálása”. De jó 10 éve Brazília is részben letért a globalizációellenesség útjáról és mára a világ hatodik legnagyobb gazdasága, vagy – hogy messzebb ne menjünk – Szlovákia is annak köszönheti hozzánk képest egyértelmű sikerét, hogy a bezárkózás helyett a világfolyamatokhoz igazította gazdaságát.

A hős politikus mítosza

Az elmélet bukása ellenére sok politikus számára a mai napig vonzó, mert korábbi képviselőit saját népük körében hatalmas tisztelet övezi.

A világ nagyhatalmai ellen fellázadó politikus szerepét a populista kultúrájú országokban igazi hősi mítosz lengi körül. Például Peront, aki megadta a kegyelemdöfést Argentínának, vagy a mexikói Lázaro Cárdenast, aki 1938-ban Amerika ellenes politikájával és azzal, hogy államosította a Standard Oil és a Shell céget, évtizedekre megpecsételte az ország sorsát. A mitológiából persze kimarad, hogy ezen férfiúk egyáltalán fennmaradjanak, azt az olaj tette lehetővé, amelynek kitermelési képességén politikájuk ugyanakkor sokat rontott. Venezuela kitermelési kapacitása valaha a második legnagyobb volt a világon, 2000-től 2007-ig viszont 30 százalékkal esett a volumene. Amennyiben az olajárak nem lennének ilyen magasak, Hugo Chávez nem tudna hatalomban maradni.

Ezeket a rendszereket, tehát az olaj – esetleg más természeti erőforrás feletti birtoklás – különbözteti meg, amely különbség sikerük szempontjából fontos, a többi jellemző tekintetében azonban nagyfokú hasonlóságot mutatnak:

  • karizmatikusnak látszó vezető, aki képesnek tűnik szembeszállni a világrenddel,
  • hit abban, hogy a piacnál az „okos” állam hatékonyabban és igazságosabban tud irányítani,
  • erőforrások államosítása, idesorolva a víz, a közműszolgáltatók visszavételét, vagy az állami olajtársaság létrehozására való törekvést,
  • új földosztás meghirdetése, mely mindig a kistermelők érdekében történik, de a gyakorlat általában a feudális nagybirtokra emlékeztető agrármodellt hoz létre,
  • az igazság jog fölé helyezése (Peron filozófiáját igazságizmusnak hívta),
  • A közösség érdekének az egyéni érdeknél magasabb rendűnek tételezése, és ezzel összefüggésben a magántulajdon részleges korlátozása,
  • államosítás, versenykorlátozás a hazai cégek érdekében, mely kivétel nélkül hazai oligarchia létrejöttéhez vezet,
  • A demokrácia többségi elvének abszolutizálása.

 

A populista kultúra diadalútja

Nem volt szükségszerű, hogy Magyarországon is a fenti jegyek váljanak általánossá, legalábbis a rendszerváltás idején élt egy halvány remény, hogy hazánk a nyugatos, polgári mentalitást teszi magáévá. A régió többi országához képest Magyarország polgárosultabbnak számított, és menetközben a térség populista kísérletezései is mind megbuktak. Innét jutottunk odáig, hogy ma az aktív szavazók nagyobb része a gyámkodó, kiterjedt állami igazgatást a nacionalista indulatokkal ötvöző irányvonalat követ, s valószínűleg a növekedés nem ér véget, mert egy társadalom kultúrája lassan változik.

A dél-amerikai országok története azt mutatja, kevés a visszafordulási lehetőség. Argentína példája a leglátványosabb. Az első világháború előtt polgári és európai kultúrájú ország volt. A 20. század elején egy főre jutó GDP-je Svájcéval egyezett meg, és nagyobb volt, mint Németországé. De a harmincas évek válságára adott rossz válaszként a populizmus útján indult el, és hiába sorakoztak az aggasztó példák, populista vezetők újabb generációi termelődtek ki.

A Fidesz megoldása is a válságra adott rossz válaszból fakad, abból a tévhitből, hogy ez nem gazdasági válság, hanem a kapitalizmus válsága, és a nyugati út elbukott. Ebben már a választások előtt egyetértett a Jobbikkal. A Jobbik által támasztott kihívás pedig arra ösztönözte a fideszes politikusokat, hogy még erőteljesebben a Jobbik nyelvén kommunikáljanak. A „Nem leszünk gyarmat!” igazából a két párt közös jelmondata, így a populizmus folyamatát a Fidesz-tbor jobbikosodása is segíti.

A populizmus ára

Az ár, amelyet ezért Magyarországnak fizetni kell hatalmas. A populizmus olyan mélyre ássa a politikai oldalak között az árkot, mintha több országban élnénk. A versenyellenesség, az állam gazdasági szerepének növelése, az oligarchia erősödése, a képességek és vállalkozások politikai alapú diszkriminációja, gyengíti reálgazdaságot, a versenyképességet és a teljesítményt.

A folyamat a magyar életszínvonal 20-30 százalékos csökkenéséhez vezet, a társadalom alsó 30-40 százalékában. A középosztály tagjai közül egyre többen csúsznak majd ide, és meredeken nőnek a társadalmi különbségek. Amennyiben minden így folytatódik, 15 éves távlatban a cseh, a lengyel és a szlovák GDP a duplája lesz a magyarénak.

Igaz ugyan, hogy az EU-n belül nem teljesedhet ki a populista rendszer, és ez védi némileg a gazdaságot is. Ám valódi változást még az sem hozna, ha Orbán Viktor valamiért hirtelen megbukna. Hívei akkor sem politikáját, hanem a nyugati összeesküvőket okolnák. Egy kormányváltással, de még egy rendszerváltással sem tűnne el ez a kultúra, így garantált, hogy az országot egy fordulat esetén se lehessen normálisan kormányozni. A polgári és populista kultúra állandó harca miatt a vergődés az ilyen országok lényegévé válik.

57 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:
2012. május 12., 11:33 Bayer Andras

Sajnos ,a mai világ már nem tul igazságos a társadalmi rétegek között, de ha ilyen jellegü olvasmányok kerülnek fel ...azok méginkább elmélyitik ezt a problémát!!!

2012. május 12., 11:16 Bayer Andras

És még azt mondják ,hogy nincs sajtoszabadság!!!!Hogy valaki egy ilyen cikket leközöljön ....A borzaszto csak az hogy a világ ezért tarthat itt ,mert ennek minden szava büzlik a hazugságtol,félrevezetéstöl.Remélem hogy eljön az idő amikor ilyet leirni már Hazaárulásnak fog minősülni!!!! Miért nem lehet megoldani hogy az ujságcikkek legalább 70% az igazságrol irjon!!!

2012. május 9., 08:15 Toth Mate

nemdoktor! ha a hülyeség fájna sikoltoznál!

2012. május 8., 08:00 Álmos Adorján

Szúrja az ember szemét- mégha gyakorlati szempontből igaznak tűnik- hogy azok az emberek akik 2 kezükkel építették fel az országot és temették el szeretteiket, sokat nélkülöztek, azok most nyugdíjasként már csak terhet jelentenek..., mert "eltartani" kell őket. Kedves szégyenteljes politikusaink és pártkutyáink, külön gratulálok hozzá!!

2012. május 1., 05:33 Nimród Körösfői

Fura egy újság ez a HVG!
Lassan a 168 órát és az albán rádiót is alulmúlja.
TGM cikkét kiteszitek Schmitt megbuktatásán örömködve, a táncos technikatanár szakdolgozatlopásairól meg hallgattok?

További 52 hozzászólás megtekintése »
Véleménye van? Ossza meg velünk!


A rabszolgák lázadása – az Orbán-rendszer populista konszolidációja




  Másolat Önnek

APRÓHIRDETÉSEK
tovább az apronet.hu-ra »
HVG HIRDETÉSFELHŐ
NYÜZSI
további posztok »
HIRDETÉS
PGRpdiBzdHlsZT0id2lkdGg6IDMzNHB4OyBkaXNwbGF5OiBibG9jazsiIGNsYXNzPSJiYW5uZXJ3cmFwIGJhbm5lcjIiPgogICAgPGEgaHJlZj0iaHR0cDovL2FkLmFkdmVydGljdW0ubmV0L0MvNzYzNjQvMjU3ODg4My8yNTc4ODk1MDA/IiB0aXRsZT0iSGlyZGV0w6lzIiB0YXJnZXQ9Il9ibGFuayIgcmVsPSJub2ZvbGxvdyIgY2xhc3M9ImdvQWR2ZXJ0aWN1bSI+CgkJPGltZyBzcmM9Imh0dHA6Ly9pbWFnZXMuaHZnLmh1L3N0YXRpYy9za2lucy9kZWZhdWx0L2ltZy9zcG9uc29yL0dUUy9ndHMtYmFubmVyLmdpZiIgYWx0PSIiIC8+Cgk8L2E+CQogICAgPGEgY2xhc3M9ImNhcHRpb24iIHRpdGxlPSJIaXJkZXTDqXMiIGhyZWY9Ii9yYXRlY2FyZCI+PC9hPgo8L2Rpdj4=
Keresse az újságárusoknál!
Előfizetek a HVG-re Előfizetek a DHVG-re

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X