„Mikor súlyos kormánygondjai között kifáradt, és zaklatott életében csendet, pihenést keresett, leginkább itt találta azt meg. A sivatagból néhány esztendő alatt paradicsomot varázsolt. Minél kietlenebb, minél kopárabb volt a talaj, annál lelkesebben törekedett, hogy termékennyé változtassa. Gyakran felkereste itt jobbágyait, akik úgy tisztelték, mint édesapjukat.” Talán kitalálta az olvasó, hogy ez az idézet nem Hatvanpuszta mostani uráról, Orbán Viktorról, hanem az alcsúti birtokkomplexumot felépítő József nádorról szól.
Az egy-két ezer fős hétvégi tüntetés résztvevőit sem a kedves vezető iránti fiúi szeretet hajtotta ide, hanem az a szándék, hogy Hadházy Ákos független parlamenti képviselő hívására a saját szemükkel győződjenek meg róla: Orbán Viktor minapi állításának megfelelően apjának félkész gazdasága vagy fia Tüzép-barokk kastélykomplexuma épül itt könyvtárral, gondolkodósétánnyal, kápolnával, pálmaházzal, napelemparkkal, szökőkutakkal, mélygarázzsal, kerti tóval és magánállatkerttel.
Kicsit olyan volt a hangulat, mint amikor a bukott diktátor fényűző dácsájához tódul a dühös tömeg, hogy a saját szemével lássa, tényleg aranyból volt-e a WC-je (lásd a cikk végén Janukovics álomotthona című írásunkat).
Viktor Janukovics hagyatéka. Aranykacsalábon forgó politika
AFP/ YURIY DYACHYSHYN
A hasonlat persze sántít, hiszen a békés és jókedvű tömeg legfeljebb bekukucskálhatott a helyszínre vitt létrákon a rendőrök által őrzött kerítés mögé. Végül még annak az anyukának is igaza lett, aki azzal biztatta a legalább két kilométeres kocsisort megkerülő sétára ötévesforma kisfiát, hogy „gyere csak, megnézzük a zebrákat!”. Úgy tűnik, tényleg olyan sok egzotikus állat van errefelé, hogy nem volt elég a sebtében felhúzott földsánc, a rendőri védelem, a mobil kerítések, de még quadokkal sem sikerült elterelni a zebrákat, antilopokat, bivalyokat a kíváncsi tekintetek elől.
Így aztán a legkitartóbbak ízelítőt kaphattak belőle, hogy élnek Magyarország mai urai, Orbán Viktor és pénztárosa, Mészáros Lőrinc azon a birtokon, ahol a legmagyarabb Habsburgnak becézett nádornak birkái és tehenei legelésztek „egész Európában a legelső, sehol utol nem ért tökélyű mintagazdaságában” – ahogy Vajda János, a költő írta.
Annak idején a Hatvanpusztán nemesített alcsúti juhok voltak a legkiválóbb gyapjút adó jószágok az országban. A hatalmas gerendákból épült istállók, cselédlakások és a magtár átélték a háborúkat, a rendszerváltásokat, a téeszesítést,
Orbánék bontatták le a klasszicista műemlékeket, hogy a helyükre felhúzhassák a vidéki rezidenciát.
