„Az utóbbi hetek eseményei meggyőztek, hogy a küzdelem értelmetlen, Magyarország tényleg nem az én világom.”
És ez mégis micsoda? Róna Péter oxfordi közgazdászprofesszor, egy New York-i bank egykori vezetője úgy besértődik egyes LMP-s politikusok felvetésén – miszerint le lehetne ülni tárgyalni Bajnaiékkal –, hogy nemcsak az LMP Ökopolisz alapítványából, s nemcsak a magyar politikából száll ki – már azt is túlzásnak érezném –, hanem az országot is elhagyja? A „hazáját”? Mi van? S mindezt az után, hogy az általa sérelmezett felvetés elbukott?
Hol vagyunk, Róna Péter? A homokozóban, civakodó gyerekek közt? Vagy a diliházban? Hol a fészkes fenében vagyunk, drága, mélyen tisztelt Róna Pétert? Ki is akart itt rendszert és kormányt váltani? Ki is beszél itt hazáról? Aki egy zavaró konfliktus hatására fogja magát, és elhúz a jó édes komfortzónájába?
A levélben, amellyel a döntést magyarázza, Róna Péter kitér arra, hogy miért és hogyan utálja az álnok devizahitelezést és a banki magatartási kódexet. Még tán igaza is van. És? Én nemcsak ezeket utálom, hanem az egykulcsos adót, a bal-jobb háborút, a pátoszt, a cinizmust, a fundamentalizmust meg az éktelen hülyeséget, ami átsző Magyarországon mindent. Én hova fussak, Róna Péter?
Magyarországról tömegek menekülnek el. Őket megértem. Róna idejött egy New York-i bankházból (sosem volt a gyűlölt rendszer működtetője, á, dehogy); kényesen belepiszkált a dolgokba kicsit az ujja hegyével, s most fintorogva távozik.
Hát Róna Pétert nem értem meg.
„.. és nagyon kértem, ne küldjenek a kongresszus előtt néhány nappal egy csatlakozási szerződés-tervezetet, hiszen egy bázis demokrácia számára ez egy kezelhetetlen helyzetet idéz elő. Válasz. Hát ez már eldőlt, ezt már megbeszélték az LMP vezetőivel” – avat be minket Róna abba, hogy szerinte sportszerűtlenek voltak Bajnaiék. Isten tudja. Lehet. És? A galaxisból nem akar elfüstölni emiatt? Mi az, hogy „a küzdelem értelmetlen”? Milyen üzenetet hagy maga után Róna Péter? Kicsoda egyáltalán Róna Péter?
Menjen is. Hagyja a küzdelmet azokra, akik az ország boldogulására hajlandók a sorsukat tenni.
Innentől nekem még a Gyurcsány is szimpatikusabb, mert legalább bohócnak itt marad.
