A hétvégén kiderült, hogy VV Simon pénzhiány miatt nem tudja feleségül venni Charlotte-ot, kegyelmet kért, és kapott Stadler József, megszületett végre a veszprémi zsiráfbébi, az oroszok pedig elfoglalták a Krímet, ez utóbbinak azonban hiba volna bármi jelentőséget tulajdonítani, mi jó kezekben vagyunk. Magyarországon az élet normális kerékvágásban csordogál búvópatakként, a miniszterelnök a Nyíregyházi Városüzemeltető és Vagyonkezelő Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatójánál tesz családlátogatást.

Mi mást csináljon, hogyan másképp reagáljon persze az a kormányfő, aki egy titokban tető alá hozott paktummal épp a minap úgy fél évszázadra az orosz érdekzónához kötötte országát? És aki most élőben követheti, mit kap rétes helyett az, aki nem lép egyszerre? Orbán Viktor egyelőre olyanokat bocsát ki magából, hogy "Magyarország nem része a konfliktusnak", alámerül, kibekkel, ha pedig helyzet van, legfeljebb kimegy megint az ukrán határra, hőkamerával őzet nézni, valamint "követni az eseményeket", feltűnés nélkül, ha egy mód van rá. És mindig van rá egy mód.

Az orosz/ukrán-ügyi kommunikációt a jelek szerint a külügy, a lakájmédia és a kormányhű civil szféra viszi, egyfajta munkamegosztás jegyében: Martonyi szerepe az óvatoskodó, főként a kárpátaljai magyarokért aggódó, Klicskóra kissé félve felnéző diplomatáé, aki az EU és a Visegrádi Négyek mögé bújva, megbízhatóan adja elő az ilyenkor elvárt sztenderd sablonokat ("a Krím félszigeten kialakult helyzet súlyosan veszélyezteti Ukrajna területi egységét és így a térség békéjét és biztonságát"). "Ebben a helyzetben senkinek sem szabad játszani a tűzzel" – tartózkodott az orosz elnök néven nevezésétől Martonyi János. Miközben azért kiderült: tudnak ők keményen fogalmazni, ha akarnak: "A Külügyminisztérium határozottan elítéli" – a kínai Jünnanban történt mészárlást. Pedig Magyarország ott sem "része a konfliktusnak."

A Magyar Nemzet publicisztikában védi meg a NER-t a putyinizálódás "aljas vádjától", a külpolitikai rovat megértően arról ír, hogy "A Krím oroszságának első reakciója tehát önvédelmi volt, és Moszkva sem engedhette meg magának, hogy ne demonstrálja a mellettük való kiállás szándékát", a Magyar Hírlap pedig büszkén bevállalja: "Putyin elnök nemigen foglalkozik a Nyugat véleményével, inkább cselekszik." A szintén szélesista Echo TV náci futóbolondja viszont Kárpátalja visszaszerzését ajánlja mindenki figyelmébe – ennél még a Mandiner szerzője is piacpártibb volt: ő legalább pénzt kínált ezért az értékes, 13 ezer négyzetkilométernyi, Janukovicsra néző ingatlanért.

A kormány eddigi ténykedéséből, retorikájából logikusan következő álláspontot a legnyíltabban a Honfoglalás 2000 szélsőpolgárai képviselik, akik dicséretes nyíltsággal közölték: "Egyedül Oroszország képes megállítani, távol tartania a régiótól a nemkívánatos nyugati behatolást: a kíméletlen pénzvilágot, a multi cégeket, a bóvli kultúrát, a pusztító liberalizmust." Viszont senki ne mondja, hogy a NER nem tűri a disszidenseket. Deutsch Tamás egymondatos tweetben üzente meg: "Lassan mondom, hogy Putyin is megértse: RUSZKIK HAZA!", Németh Zsolt külügyi államtitkár pedig az állami rádióban közölte: "A magyar kormány egyértelmű, kinyilvánított álláspontja, hogy Oroszország megsértette Ukrajna területi épségét és szuverenitását."

Egyértelmű? Kinyilvánított? Németh Zsolt előtt soha, sehol ilyet nem hallottunk, ahogy olyat sem, hogy "Ami az elmúlt napokban történt, az egyértelműen a nemzetközi jog legsúlyosabb sérelme." Ha viszont ennyire "egyértelműen" az, akkor ezt ebben a formában nem mégiscsak a külügyminiszternek kellett volna kinyilvánítania? És ha ez kormányálláspont, akkor ezzel hamarosan Orbán Viktor is előáll, mondjuk szintén az állami rádióban, lízingelt műsoridejében? Legalább megemlítve, hogy a Budapesti Memorandum, az nálunk volt nemrég, helló? Képes a mi kedves vezetőnk ilyen nagy ugrásra, azok után, hogy egyszer már áttáncolt az igazság oldaláról Putyinéra? Hiszen a minap az ukrán határon – az őzök obszerválásán túl – még azzal volt elfoglalva, hogy korrekt Útinform-jelentéseket adjon: "a forgalom mindkét irányban lassult az ukrán-magyar határon, ugyanakkor a lengyel-ukrán határon történt lezárások miatt a kamionforgalom egy része átterelődött Magyarország irányába."

Ezzel szöges ellentétben szomszédainknak sikerült méltósággal és erővel reagálniuk a Kreml arcátlanságára. "Románia felkéri az Orosz Föderációt, függesszen fel minden katonai műveletet Ukrajna területén és térjen vissza a kétoldalú egyezmények előírásaihoz (…) A román elnök szerint az Orosz Föderáció csapatai agressziót követnek el Ukrajna ellen" – hallottuk Bukarestből. "Világos jelzést kell adni arról, hogy sem Európa, sem a világ nem fogja eltűrni az agressziós cselekményeket vagy a beavatkozást. Nyomást kell gyakorolni, de nem az ukránokra, hanem Moszkvára, mert ez az a szereplő, amelynek a jelek szerint érdekében áll, hogy instabil helyzetet provokáljon a világnak ebben a részében. (…) Európának következetesen korlátok közé kell szorítani az orosz agressziót" – közölte a lengyel kormányfő. Prága is "a nemzetközi szerződések megsértésének és beavatkozásnak" minősítette a Krím okkupálását, úgyhogy a cseh külügyminiszter hozzátette: "Rá akarjuk kényszeríteni Oroszországot, hogy a választott megoldást ne valósítsa meg." Szóval lehet így is.

Vagy csak arról van szó, hogy Deutsch és Németh voltak a rossz rendőrök, hogy aztán hamarosan Orbán, a jó rendőr kiegyensúlyozottan, árnyaltan elmondja a tutifrankót a kormánynak a következő negyedórára érvényes álláspontjáról? Bármit mond is majd, beszélni biztos fog. Ha mást nem is, annyit biztosan, hogy Magyarország nem része a konfliktusnak. Nem kell félni, nem fog fájni. Biztonságban vagyunk. A kormány a helyünkön van.