Ha az igazság a túlerő oldalán állna, akkor a náci Németországot „jófiúnak” kellett volna tekinteni a második világháború során. Egyes jelentések szerint tizenhatszor annyi német veszítette életét a háborúban, mint brit, míg a német civil áldozatok száma elérte az amerikai polgári veszteségek mintegy kétezerszeresét. A súlyosan aránytalan számadatok ellenére egyetlen racionális ember sem állítaná azt ma, hogy 1939-ben a nácik nem a támadók szerepét töltötték be, vagy, hogy a nyugati szövetségeseknek be kellett volna szüntetniük a harcot, amikor a veszteségek egyensúlyba kerültek. (Talán le kellett volna mondaniuk a normandiai partraszállást?)

Ennek ellenére, amikor a fegyveres harcok Izraelt érintik, úgy tűnik, hogy a statisztikai adatok elsőbbséget élveznek az erkölcs felett, az érzelmek pedig átveszik a tények helyét.

A gázai áldozatok száma valóban riasztóan magas. Terroristák százai mellett sajnos rengeteg a polgári áldozat. A jelenlegi ellenségeskedések nyers statisztikái azonban nem beszélnek arról, hogy a polgári áldozatok magas számáért melyik oldal a felelős.

Az elmúlt három hét során, a két oldalon bekövetkezett polgári veszteségek aránytalanságának fényében könnyű együtt érezni a Gázai övezetben élő civil lakossággal, és könnyű a palesztinok oldalára állni. Senki sem akarja látni, hogy ártatlan civilek nincsenek biztonságban. Ez Izrael álláspontja is, és ebben a tekintetben a nemzetközi egyetértés majdnem teljes.

Ebből a nemzetközi egyetértésből egyetlen hang emelkedik ki, mégpedig a Hamászé.

Miért halnak meg a palesztinok Gázában? Abból a sajnálatos és egyszerű okból kifolyólag, hogy a gázai terroristák június 12-én háborút hirdettek Izrael ellen, amikor válogatás nélkül (újra) rakétákkal kezdték lőni az országot. Három hét kivárást követően – mialatt a Hamász tovább fokozta a támadást, és egyetlen nap alatt mintegy 80 rakétát lőtt ki – Izraelnek nem maradt más választása, minthogy a polgárait fenyegető veszély és szenvedés elkerülése érdekében válaszlépéseket tegyen.

A gázai civil lakosság azért van veszélyben, mert a Hamász a fegyveres harcok folytatása mellet döntött, a saját polgárait fenyegető veszélyre való tekintet nélkül. Július 15-én, egy héttel a hadművelet megindítását követően Izrael elfogadta az egyiptomi tűzszüneti javaslatot, és leállította a katonai hadműveletet. A Hamász azonban mondvacsinált indokokkal teljes mértékben elutasította a javaslatot, elfogadhatatlan követelésekkel állt elő, és hat órán belül újabb 50 rakétát lőtt ki Izraelre.

A gázai lakosság azért veszti életét, mert a Hamász sűrűn lakott polgári központokból lövi ki a rakétáit – válogatás nélkül – izraeli polgári célpontokra. Nagyszámú fegyverarzenálját és az azok gyártásához szükséges eszközöket iskolák, kórházak és mecsetek közé telepítette. (Ahogyan azt az ENSZ a közelmúltban feltárta és elítélte.) Izrael területére vezető alagúthálózatot épített ki, amelynek egyetlen célja a terrortámadások végrehajtása. A Hamász utasította a palesztin polgári lakosságot arra, hogy ne ürítse ki a veszélyes területeket, így folyamatosan emberi pajzsként használja fel őket. Ezáltal gyakorlatilag a saját lakosait túszként tartja fogva.

A Hamász nem fél háborús bűnöket elkövetni. Egyértelmű szándéka és célja az, hogy céltáblát helyezzen ugyanazoknak a civil lakosoknak a hátára, akik védelméért állítólag harcol.

Mindez azonban nem véletlen. A vétlen palesztin lakosság célkeresztbe helyezése a Hamász egyik célja. Saját polgárait emberi pajzsként használja fel, és a polgári áldozatok számát szándékosan növeli a nemzetközi szimpátiakeltés érdekében.

A Hamász jól tudja, hogy Izraelt katonai hadműveletben nem tudja legyőzni. Azt reméli, hogy az Izraelre nehezedő nemzetközi nyomás segíteni fogja a kinyilvánított célja – Izrael megsemmisítése – elérésében.

A szélsőséges iszlamista terrorszervezet kizárólag a saját fundamentalista és ideológiai célkitűzéseivel foglalkozik. Saját polgári lakosságával azonban egyáltalán nem törődik. A Hamász az izraeli civilekre célpontként, a palesztinokra pedig eszközként tekint. Haláluk jobban szolgálja a Hamászt, mint az életük.

Ne játsszunk a Hamász kezére! A terrorszervezet csak akkor hagy fel a palesztinok szándékos veszélyeztetésével, ha azokat ítéljük el, akik a helyzet kialakulásáért ténylegesen felelősek, a Hamászt.

Izrael mindenekfelett az emberi élet – valamennyi emberi élet – védelmére helyezi a hangsúlyt, és talán ebben rejlik a legnagyobb különbség a két oldal között.

Izrael rendkívül sajnálja, hogy a tarthatatlan helyzet polgári áldozatokkal jár, és tény, hogy bebizonyította, hogy törődik a palesztin lakosság jólétével. Sok esetben éppen az ő biztonságukat helyezte előtérbe az izraeli civileket fenyegető rakétatámadásokra való válaszlépések sürgetésével szemben.

Mivel a palesztin terroristák arzenáljában nincs olyan erkölcsi iránytű, amely útmutatásul szolgálna a saját lakossága védelmének biztosítása érekében, Izrael közbelépett, és arra figyelmeztette a palesztinokat, hogy próbálják megvédeni magukat. A hadműveletek megindítását megelőzően Izrael – szórólapok, telefonhívások, szöveges üzenet és az arab médiában való figyelmeztetés útján – arra szólította fel a palesztin polgári lakosságot, hogy ürítse ki a célpontokat. Gyakran pedig részletes leírással is szolgált a biztonságos területekre vezető útvonalakat illetően.

Ha a Hamász vezetése ugyanúgy aggódna a palesztin lakosságért, mint Izrael, akkor nem kellene szembesülnünk azzal a tragédiával, amely a gázai polgári lakosság cinikus és kegyetlen manipulációjának az eredménye.

A hadművelet július 8-i megindítása óta a Hamász csaknem 2500 rakétát lőtt ki sűrűn lakott gázai területeken elhelyezett indítóállásokból. Ez izraeli polgárok millióit kényszerítette arra, hogy óvóhelyeken rettegjenek naponta akár többször is. Ezeknek a támadásoknak az a célja, hogy a civil áldozatok számát növelje. Óvóhelyek nélkül az izraeli polgári áldozatok száma mára akár a több ezret is elérte volna.

Szerencsére mindez azért nem következett be, mert Izrael a polgári lakosságának védelmét elsődleges szempontnak tartja: rakétafigyelmeztető rendszert vezetett be, óvóhelyeket létesített és kifejlesztette a „Vaskupola” rakétavédelmi rendszert. Mindaz azonban, hogy az intenzív támadás az izraeli oldalon nem érte el a tervezett pusztítást, nem tántorította el a Hamaszt a kegyetlen és válogatás nélküli célpontokra kilőtt rakétatámadások folytatásától.

Mindemellett Izrael továbbra is nyitva tartja a határokat, folyamatosan gondoskodik az áram- és vízellátás biztosításáról, valamint humanitárius segélyt küld Gázába. Minden nap teherautók százai lépik át a határt, melyek élelmiszerek, orvosi eszközök és fogyasztási cikkek mellett 120 tonna gázolajat és 100 ezer gallon üzemanyagot szállítanak.

A Hamász semmibe veszi az alapvető emberi jogokat, és ez teljes mértékben elítélendő.

A Hamász felelősséggel tartozik a civil áldozatokért. A palesztin polgári veszteségek további növekedését kizárólag a Hamász megállítása révén akadályozhatjuk meg.

A Gázai övezet és Izrael közötti hosszú távú béke a Gázai övezetbeli fegyveres terrorcsoportok, elsősorban is a Hamász és az Iszlám Dzsihád lefegyverzése révén valósulhat meg.

A Hamász által elkövetett háborús bűnöket pedig úgy kell kezelni, amilyenek azok valójában. 

(A szerző Izrael magyarországi nagykövete)