szerző:
Révész Sándor

A kényszerhelyzetben lévő szegények sorsa iránti dicséretes érdeklődés a szegényeket és kiváltképp a gyerekeket (is) sújtó, tragikus mértékű levegőszennyezés iránti mélységesen felelőtlen érdektelenséggel párosul.

„A Levegő Munkacsoport rendőrségi intézkedéssel fenyegeti azokat, akik háztartási hulladékkal fűtenek. Az állam pedig rendőri erőszakkal lép fel azokkal szemben, akik faágakat és gallyakat gyűjtenek az erdőben, hogy fűtsenek, és ne fagyjanak meg. Ilyen az, amikor az államhatalom és egy civil szervezet együtt lép fel a legszegényebbekkel szemben.” Ezt írta ki a Facebookra pár nappal ezelőtt a mai magyar közélet általam legtöbbre becsült demokratáinak egyike, Vásárhelyi Mária. Sokan osztották és szorozták a véleményét. A Levegő Munkacsoportot némelyek egyenesen a kormány ölebének állították be, amely a kormány rendelésére ugat, vagy lapít. Volt, aki ennek tulajdonította, hogy a Liget védelmében bezzeg nem lépett fel, holott nagyon is fellépett.

Vásárhelyi Mária bejegyzésének előzménye a következő: a Levegő Munkacsoport egy ideje drámai levelekben, közleményekben hívja fel a kormány és a nyilvánosság figyelmét arra, hogy „hazánk legsúlyosabb jelenlegi környezetegészségi problémája a levegő részecskeszennyezettsége. Mára ennek első számú felelőse a háztartási tüzelés (fűtés, avarégetés stb.) lett. Ebben szerepet játszanak a jogszerű, de káros tüzelési módok (pl. a lignit vagy a nedves fa égetése), valamint a félig meddig legális égetések (pl. avarégetés, tarlóégetés) is. A legsúlyosabb gondot azonban az illegális égetések jelentik.”

Miként sok más ügyben – például a Liget elleni merénylet és a brutális fapusztítások ügyében – a Levegő Munkacsoport ebben az esetben is határozottan bírálja a kormányt. Egyrészt azért, mert rossz törvényekkel teszi legálissá a környezetpusztítást, melyben maga is aktívan részt vesz, másrészt a meglévő törvényeket sem tartatja be. „A döntéshozók halogató magatartása különösen annak fényében megdöbbentő, hogy hazánkban a légszennyezés okozta gazdasági károk elérik a GDP 19 százalékát az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint.” Így fogalmaz az a szervezet, melyet egyesek a kormány csatlósának vélnek.

Magyarországon a Levegő Munkacsoporton és a Greenpeace-en kívül kevesen vették komolyan az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2015 novemberében megjelent jelentését, miszerint: „Európában mintegy 430 000, Magyarországon 12 800 ember veszti el idő előtt az életét minden évben a részecskeszennyezés miatt”. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, mivel a légszennyezés okozta megbetegedések száma két-három nagyságrenddel nagyobb, mint az elhalálozásoké.

„A részecskeszennyezés felelős többek között szív- és érrendszeri, légúti és daganatos megbetegedésekért. A PM10 – azok a rendkívül apró méretű szemcsék, amelyek a fűtés, a közlekedés, az ipar, a mezőgazdaság és egyéb emberi tevékenységek következtében kerülnek a levegőbe – R.S. – a gyerekek számára jelenti a legnagyobb kockázatot, hiszen az ő immunrendszerük még kevésbé fejlett. A gyerekek mellett a PM10-szennyezés egészségügyi hatásaira az idősek, a tüdő- és szívbetegek érzékenyek. Már régóta ismert, hogy amennyiben a születés körüli időszakban kerülnek a szervezetbe ezeknek a részecskéknek egyes összetevői, akkor az a felnőttkorban vezethet súlyos, nem egyszer visszafordíthatatlan betegségekhez. Hazánkban a részecskeszennyezés fő forrása a háztartási tüzelés.”

Ezeket az állításokat nem azért övezi érdektelenség, mert lennének közismert ellentanulmányok, melyek azokat cáfolják. Az érdektelenség a legkevésbé sem a WHO-énál, az EEA-nál és a Levegő Munkacsoporténál mélyebb tudáson alapul. Amögött nincs más, csak nemtörődömség és szellemi, fizikai kényelemszeretet.

A Levegő Munkacsoport a levegőmérgezés elleni – jelenleg nem, vagy alig érzékelhető – hatósági fellépést sürgető levelére választ kapott V. Németh Zsolt földművelésügyi államtitkártól. Az államtitkár egyetért azzal, hogy a lakossági hulladékégetéssel összefüggő hatósági fellépés hatékonyságát növelni kell, és ennek első lépéseként fel kívánják mérni a megyei és járási hivatalok eljárási gyakorlatát. A Levegő Munkacsoport ezt a levelet „reménykeltőnek” minősítette. Ama reményt keltőnek, hogy a hatósági fellépés a jövőben hatékonyabb és következetesebb lesz. Ennek alapján kiáltották ki a Levegő Munkacsoportot a szegényeket letipró és fagyhalálra ítélő kormány bűntársának. A föltámadt indulatokban van valami igazság. És sokszorannyi igazságtalanság.

Ezen indulatok hordozóinak és gerjesztőinek szemében, úgy tűnik, nincs értéke egy civil szervezet évtizedek óta következetesen, minden rezsimben ugyanazon fölfogás és normák alapján folytatott, mindig konkrét adatokkal, szakvéleményekkel alátámasztott tevékenységének.

Az izgatott bírálókban egyáltalán nem gerjeszt izgalmat a drámai problémahalmaz maga, amelyre oly kevesen próbálják fölhívni a figyelmet. Vádjaikat nem a vádlott érveinek és tényállításainak cáfolatára építik, hanem azokat egyszerűen semmibe veszik. A kényszerhelyzetben lévő szegények sorsa iránti dicséretes érdeklődés a szegényeket és kiváltképp a gyerekeket (is) sújtó, tragikus mértékű levegőszennyezés iránti mélységesen felelőtlen érdektelenséggel párosul.

Nem vesznek tudomást semmiről, ami az általuk kreált torzképbe nem illik bele. Például arról, hogy a Levegő Munkacsoport egyáltalán nem a szegények vegzálását, megbüntetését, fűtési lehetőségeik fölszámolását szorgalmazza, hanem a kiváltásukat az önmérgezés kényszeréből. A Greenpeace-szel közösen írt tavaly januári levelük „hatpontos megoldáscsomagjának” hatodik pontja ez: „RÁSZORULTAKNAK MEGFELELŐ TÜZELŐANYAG BIZTOSÍTÁSA: A rászorultak részére biztosítani kell a feltételeket, hogy törvényes módon fűthessenek. Nem lehet elégszer hangsúlyoznunk, hogy ez nagyságrendekkel kevesebbe kerülne, mint amennyi kárt az jogellenes égetések okoznak. Jelenleg a 1503/2015. kormányhatározat [7] alapján 3 milliárd forint értékben szociális tüzelőanyag-támogatást biztosít a kormányzat. Ennek összegét legalább háromszorosára szükséges emelni.” A Levegő Munkacsoport sok mindent kezdeményezett azóta is annak érdekében, hogy a rászorulók számára biztosítsák a nem mérgező fűtés lehetőségét. Egy 20 milliárd forintos kezdeményezéséből költségvetési módosítási javaslat is lett, de ezt a kormánytöbbség természetesen leszavazta. (Minderről részletesen beszámol a munkacsoport minapi közleménye, itt.)

A Facebookon heveskedők egy részének (köztük természetesen Vásárhelyi Máriának) a szociális érzékenységét és a szegények ügye iránti elkötelezettségét soha nem vonnám kétségbe. De a szitokáradatot pillanatok alatt felduzzasztották a középosztályos sérelmek. Mert hát a Levegő Munkacsoport közös légterünk védelmében tipikusan és mindenekelőtt a jobb módú, sokat autózó, sokat sztrádázó és sokat hipermarketező középosztály érdekeit sérti, azokat az érdekeket, amelyeket a jelenlegi rezsim a természet- és környezetvédelem intézmény- és normarendszerének szétverésével kiszolgál. Azon sem csodálkozhatunk, ha a középosztálybeli (többségi) levegőmérgezők a szegénypárti érvek mögé rejtve óhajtják áldatlan tevékenységüket büntetlenül folytatni.

A Facebookon Vásárhelyi Mária bejegyzéséhez azt a kommentárt fűztem, hogy a Levegő Munkacsoport álláspontja a számomra csak úgy (lenne) elfogadható, „ha a hatósági fellépésben az elkövető rászorultságát döntő mértékben figyelembe veszik enyhítő körülményként, de nem kételkedem abban, hogy a jelenlegi hatóságok nem ezt tennék, hanem az ellenkezőjét. Mi itt Pesterzsébeten olyan helyen lakunk, ahol elég jómódú és nagyon szegény családok élnek egymás szomszédságában. A jómódúak és a szegények felől is érkezett már hozzánk mérgező füst. Tudom, hová küldeném először a hatóságot, és tudom, hogy nem oda menne...”

A Levegő Munkacsoportnak azt lehet és azt is kell a szemére vetni, hogy nem építi bele a tevékenységébe ezt a tudást, amellyel Magyarországon minden tájékozott értelmiségi rendelkezik, aki nem csapja be önmagát.

Megértem, ha egy civil szervezet a tevékenységi körét nem kívánja határtalanul kibővíteni, és ódzkodik attól, hogy átlépje kompetenciájának határait. De ezt nem mindig teheti meg, mert a dolgok összefüggése ezt olykor nem engedi. Tudjuk, hogy teljessé tették a hatósági és helyhatósági önkényt a szegények felett. A semmiért is brutális büntetésekkel sújthatják és sújtják a teljesen kiszolgáltatott nincsteleneket a valamivel fölöttük álló, népesebb rétegek kedvére és lelkiismeretének elzsibbasztására. Ezt éppenséggel megtetézhetik a Levegő Munkacsoport intencióival ellentétesen, de rájuk hivatkozva egy újabb szegényellenes kampánnyal, az illegális égetés ürügyén. Hiszen az a legegyszerűbb, ha ezt teszik, amennyiben nem akarnak tenni semmit a levegőmérgezés problématömegével, ami pénzbe kerül és a rájuk szavazó középosztály érdekeit sérti, de úgy akarnak tenni, mintha tennének valamit.

A Levegő Munkacsoport nem vállalhat felelősséget a saját, egyébiránt nagyon is támogatandó javaslataiért úgy, hogy nem vet számot azok eltorzításának fölöttébb reális veszélyével. Ebben az esetben tehát a Levegő Munkacsoportnak hangsúlyosan és explicit módon jeleznie kell, hogy egy ilyen kampány éppen az ellenkezője lenne annak, amit ők szorgalmaznak. Azoknak van igazuk, akik a Levegő Munkacsoporttól ezt a jelzést várják és elvárják.