- Tessék, Feri, itt a karom, ahogy kérted.
- Rendben, Gyula, de most már a másik karod is kell.
- Nem adhatom csakúgy oda, nem én döntök egyedül, ahhoz össze kell hívnunk a választmányt...
- Annyi időm nincs.
- Várj, Feri, nem menj el, parancsolj, itt a másik karom is.
- Jól van, de beszélnünk kell valamiről.
- Hallgatlak, Feri.
- Nézd, Gyula, nem tetszik, hogy mindenhol azt szivárogtatod, hogy mi már megállapodtunk, és már kezet is adtunk rá. Miközben mindketten tudjuk, hogy nincs is kezed.
- De hát, Feri, te mondtad mindig, hogy félre kell tenni az ellentéteket, meg össze kell fogni.
- Gyula, a „tenni” és a „fogni” olyan tevékenységek, amelyhez kéz szükségeltetik, és lássuk be, neked olyanod nincs.
- Nehéz ezzel vitatkoznom, Feri, igazad van, fölteszem a kezem.
- A midet?
- Hm, nem fontos. Most már beszélhetünk az összefog... izé... a megegyezésünkről?
- Beszélhetünk, az nem kerül semmibe.
- De alá is írjuk végre a megállapodást?
- Ugyan, Gyula, te nem tudsz aláírni, nincs mivel.
- Valóban, erre nem is gondoltam.
- Elég, hogy én gondoltam rá. Most ez már így van, de annyira nem kardinális kérdés. Kar-dinális, érted, hát, ez nagyon jó... Most miért nézel rám ilyen fancsalian? Oké, hagyjuk. Nos, én nagyon szívesen segítenék, nekem is nagyon fontos lenne, de őszintén mondd meg: milyen hasznodat is tudnám venni?
- Hááát… Visszalépni még vissza tudunk egymás javára.
- Tényleg, azt még tudsz. Az a baj, hogy odalépni is.
- Mit mondasz?
- Semmi, semmi. Kissé rossz kedvem van, bal lábbal keltem ma föl. Ilyen nyűgösen nehéz megegyezésre jutni. Kéne egy jobb láb, ahogy elnézem, a tied pont megfelelne.
- Tessék?
- Szükségem van a jobb lábadra.
- De akkor eldőlök!
- Majd odatámasztalak a Fodor Gabinak.
- Feri, kérlek, ne csináld, fél lábbal már így is a sírban vagyunk, legalább a másikat hagyd meg.
- Add ide a jobb lábadat, vagy nincs megállapodás!
- Nem tudom mivel leszedni.
- Nem gond, majd a Zsolti lerágja. Így, ni. Jó is lesz. De hülyén nézel ki egy lábbal.
- Nekem mondod?
- Neked. Meg azt is, hogy szerintem az a probléma, hogy még mindig túl nagy lábon élsz. Itt lenne az ideje igazodni a valós helyzethez.
- Értettem, ne folytasd, Feri. Rághatja Zsolt a másik lábamat is.
- Remek, ez már konstruktív hozzáállás. Örülök, hogy változtattál a tárgyalási technikádon.
- A testem nem kell? Két listás helyet talán megér.
- Ne viccelj, Gyula, nem vagyok én törzsvásárló. Törzs-vásárló, hehe, hát, ez fenomenális… Ne nézz már ilyen szomorúan. Most mi bajod?
- Feri, akkor most nem lesz megállapodás?
- Jaj, Gyula, ne lábatlankodj már itt körülöttem.
Nyolc nap leforgása alatt elajándékoztak, majd eladtak egy jelenleg 300-400 millió forintot érő telket Budapest XII. kerületében – mindezt úgy, hogy a tulajdonos erről semmit sem tudott. Azóta egy konténer is megjelent a területen, a csalás áldozata pedig nem tehetne semmit egy esetleges építkezés ellen sem, mert jogilag már nem az övé a telek. A HVG információi szerint egyre több a hasonló ügy.
A miniszter szerint nem a MÁV munkatársain múlt, hogy nem tudtak előbb segítséget nyújtani a bajba került utasoknak.
Talán mindenki halott már Bugyiról és Taktaharkányról, ám ezeken kívül is rengeteg érdekes nevű település van Magyarországon. Játsszon velünk!
A viharkároknak mintegy 10-12 százalékát okozzák fakidőlések, ágtörések.
Az oroszok MS001 drónja már nem koordinátákkal dolgozik a csapás előtt, hanem maga választja ki a célpontokat.
