Kik ezek a terroristák, akikről az elmúlt hetek hírei szóltak?
Az elmúlt két hétben egymást érték a terrortámadások, fegyveres incidensek Európában. Az Iszlám Állam által kézi vezérelt elkövetők vagy magányos farkasok voltak? Ideológiai meggyőződésből vagy tönkrement életük kétségbeesése által vezérelve öltek? A pszichés problémák jórészt összekötik őket.
A július 14. és 26. közötti kevesebb mint két hétben öt európai merénylet is borzolta a kedélyeket. A média - maga is akaratlanul is alájátszva a terroristáknak - híradásaival segített a terroristáknak, közvetítette a félelmet és a zavart, a labilis lelkivilágú embereknek példát is adott: ezt kell tennetek, ha azt akarjátok, hogy mindenki rátok figyeljen.
Az elkövetők megítélésében két véglet létezik, az egyik esetbden homogén, gonosz terroristákként, extremistákként látja őket, a másik minden esetben az egyéni életútra fókuszál és egyéni karakterjegyekből, rossz élményekből vezeti le az elkövetett szörnyűségeket.
A Foreign Policy cikkében a magányos farkas-mítosz lerombolásáról ír Daveed Gartenstein-Ross. A szakíró szerint az elmúlt időszak terroreseményeinek elkövetőit a média és a hatóságok is gyorsan besorolták a magányos farkasok közé, holott ma, amikor már a terror is halad a korral, egyáltalán nem kell csoportosan szervezkedőknek egy eldugott helyen összedugni a fejüket, hiszen online intézhető a konspiráció. (Hozzátehetjük, az elvetélt török puccsot is a Whatsapp nevű titkosított csevegőprogramon szervezték a hadsereg elkeseredett tagjai.)
Gartenstein-Ross úgy látja, a rendőrség a saját felelősségét is megpróbálja kicsinyíteni azzal, hogy a magányos elkövető-kategóriába dugja a tetteseket, mert így nem kérhető rajta számon, hogy nem derítette fel elég hatékonyan a megelőző szervezkedést. A szakíró azt javasolja, hogy állítsunk fel négy fokozatot, amelybe besorolhatók a merénylők: az első az, aki iszlám államos kiképzésben és eligazításban részesült, a második csak online kapcsolatban áll az iszlamistákkal, de instruálják, a harmadik csak online kapcsolatban áll militáns szervezetekkel, a negyedik pedig a de facto magányos farkas.
Párizs, Nizza
Az első kategóriába sorolhatók például a közel-keleti kiképzést kapott Kouachi-fivérek, akik a tavalyi, Charlie Hebdo elleni támadást elkövették. De amúgy viszonylag hamar kiderült, hogy az elmúlt napok terroreseményeinek elkövetői kisebb-nagyobb mértékben szimpatizáltak az Iszlám Állammal, és az is, kinek milyen kapcsolatai, segítői voltak, vagyis a magányos farkas-teória nem maradt fenn sokáig. Az viszont igen, hogy az elkövetők pontos indítékait sokszor nem tudják azonosítani a hatóságok.
A mostani sorozatban az első a nizzai teherautós merénylet volt július 14-én, a 31 éves Mohamed Lahouaiej Bouhlel 84 ember halálát okozta és 308-at sebesített meg, mielőtt lelőtték a kommandósok. A férfi problémás volt: válófélben volt, megélhetési gondjai voltak, apja szerint alkoholista, drogfüggő és depressziós volt, és közben randiappokon keresztül szervezte szertelen szexuális életét. Fiatalabb korában, 2002 és 2004 között idegösszeroppanása volt, éveken át pszichológushoz járt. A vallás sokáig hidegen hagyta, ám 2016 áprilisa után elkezdett mecsetbe járni, szakállt növesztett. Nem szerepelt a francia adatbázisokban mint biztonsági kockázatot jelentő figura vagy terroristagyanús személy. Oly módon köthető terrorista szervezetekhez, hogy ismert olyanokat, akik ismernek a szélsőséges, iszlamista szíriai al-Núszra Fronthoz köthető embereket, de nem tiszta, hogy ez csak abból fakadt-e, hogy egy környéken éltek. Nála tudható, hogy négy társa volt, két tunéziai-franciai, egy tunéziai és egy albán, nekik írt egy sms-t már a teherautó volánja mögül, hogy "Hozzatok még fegyvereket". Rá inkább az illik, hogy problémás élete, tán szexuális élete miatt fordult a megoldásnak tűnő iszlamista terrorizmus felé.
Baltás támadás a vonaton
Következett a július 18-i baltás merénylet a bajorországi Heidingsfeldnél. A 17 éves elkövetőt először Muhammad Riyad néven afgánként azonosították, de valószínűbb, hogy eredetileg Riaz Khan Ahmadzainak hívták és pakisztáni volt. 2015-ben Magyarországra érkezve a fóti fiatalkorúaknak fenntartott otthonban is eltöltött egy napot, mielőtt továbbállt. Ahmadzai egy hongkongi családra támadt rá a vonaton baltával-késsel, majd a vészfékezés után leugrott a szerelvényről és a kisvárosban rátámadt járókelőkre is. Két ember halt meg, öten megsebesültek. A vonatot a szemtanúk később mészárszékhez hasonlították. A férfi állítólag azután fogadott bosszút, hogy alig pár nappal korábban értesült egy barátjának afganisztáni halálhíréről, ezután "radikalizálódott", de nyugodtan írhatjuk azt, hogy megkattant, a Nyugatot vádolta (bár az nem világos, hogy barátja hogyan vesztette életét).
A pakisztáni támadó hátrahagyott egy feljegyzést, amelyben az állt, „imádkozzatok értem, hogy bosszút tudjak állni ezeken a hitetleneken és imádkozzatok értem, hogy a mennyországba kerüljek”, illetve egy videót is csinált az elkövetés előtt a telefonjával, amelyen olyan szöveget ad elő, amely az Iszlám Állam propagandájával cseng egybe, amely egyfelől felszólít minden muszlimot, hogy menjen harcolni az iszlám kalifátusba, de ha nem, akkor lakóhelyén kövessen el mindent azért, hogy nőjön a zűrzavar, a káosz. Amikor Budapesten beszéltünk Loretta Napoleoni terrorszakértővel, ő is azt mondta, most már azért fél fellépni (és kér mindig rendőri védelmet), mert kicsúszott a terror irányítása a terrorszervezetek kezéből, bárhol bárkit érhet támadás, és elég, ha valaki egyszer olvasott valamit arról, máris kész lehet a baj. Ahmadzai egyébként fiatalkorúként német nevelőszülőkhöz került, elmondásuk szerint barátságos és udvarias volt, nem mutatta jelét a radikalizálódásnak. Ahmadzai is bekattant elkövetőnek tűnik, akire leginkább ráillik a magányos farkas kifejezés.
München, lövöldözés a plázában, Ansbach Open
A müncheni plázás lövöldözés volt a következő eset: július 22-én a 19 éves, német földön született, német-iráni állampolgár Ali David Sonboly 300 lőszerrel a táskájában, napra pontosan öt évvel Anders Breivik norvég terrorista 77 áldozatot követelő lövöldözése után megjelent a müncheni Moosach bevásárlóközpontban, hogy egy meghekkelt női Facebook-profil segítségével odacsábított fiatalokra tüzet nyisson. Kifejezetten bevándorló tinédzsereket akart megölni (kilenc áldozata közül egyik egy magyar fiatal volt), mániákusan gyűjtötte az iskolai lövöldözésekről szóló híreket, azokat feldolgozó könyveket. Ő nem állt iszlamista befolyás alatt. Hét éven át tartó iskolai zaklatáson, gúnyoláson (olykor fizikai bántalmazáson) állt bosszút, állítólag török és arab osztálytársai nem hagyták békén (az arab-perzsa ellentét kicsit olyan, mint a román-magyar). A szülei szerint elképzelhető, hogy megtért, keresztény lett, de pszichiátriai kezelés alatt is állt. Online csoportokból is kitiltották, mert fenyegetőzött, agresszív volt. Szélsőjobboldali ideológia hatása alá kerülhetett, egy korábban hatástalanított, majd visszaélesített színházi kellékfegyverrel ölt, amelyet a neten vásárolt. Egy éven át tervezhette a merényletet. Ő is színtiszta pszichológiai esetnek tűnik, terrorszervezeti háttér nélkül, esete inkább az olyan, tengerentúli iskolai lövöldözésekhez hasonlít, amikor megalázott diákok állnak bosszút a sérelmeikért.
Nem így a 27 éves, szír menekült Mohammad Daleel, aki szimpatizált az Iszlám Állammal, és egy szögekkel, csavarokkal és robbanóanyaggal megpakolt hátizsákkal, de jegy nélkül szeretett volna bejutni az Ansbach Open zenei fesztiválra július 24-én. Mivel jegy nélkül nem engedték be, a bejárat közelében felrobbantotta magát, aminek egyedül ő esett halálos áldozatául, de 15 embert a környezetében megsebesített, négyet súlyosan. Daleel 2014-ben érkezett Németországba, elutasították a menedékkérelmét, és megkapta a visszatoloncolási papírját Bulgáriába - a dublini szabályok szerint oda, ahol belépett az EU-ba. De mivel pszichológiai kezelés alatt állt, öngyilkos is akart lenni, ezért maradhatott. Nem sokkal a merénylet előtt kapta meg az újabb végzést, hogy már tényleg kitoltoncolják Bulgáriába, ha már Szíriába nem lehet visszaküldeni. Daleel menekültszálláson élt, ott meg is találták a bombakészítéshez szükséges alapanyagokat. A telefonján találtak bizonyítékokat, hogy szimpatizált az Iszlám Állammal. Vélhetően őt is pszichés állapota sodorta az iszlamista szimpatizánsok közé.
Roueni gyilkosság
Végül július 26-án a roueni templomban történt fegyveres incidens: két férfi túszokat ejtett, és elvágta a templomban tartózkodó 84 éves pap torkát, és erről videót is készítettek. A három túsz nagyjából sértetlen maradt. Az elkövetőket a rendőrök lelőtték. Az egyik, Adel Kermiche 19 éves, algériai születésű férfi, a másik pedig Abdel Malik Petitjean szintén 19 éves, Franciaországban született, délkeleten nőtt fel, a támadás előtt az unokatestvéréhez ment látogatóba Északkelet-Franciaországba, és a saját anyja sem érti, hogy kötött ki Rouenban. Mindketten próbálkoztak eljutni Szíriába, hogy harcoljanak, Kermiche kétszer is, de nem jutottak el odáig. Kermiche emiatt börtönben is ült, 2016 márciusában szabadult, de házi őrizetbe került: jeladó volt rajta, és naponta csak pár órára hagyhatta el szülei házát - erre az időre a jeladót kikapcsolták. Ebben az esetben vélhetően dzsihádista irányítású terrorakció történt.
Az elkövetők többségét tehát inkább személyes élete, problémái, kilátástalanságuk terelte a terrorizmus karmai közé, és ebben bizonyára hangsúlyosan szerepet játszik az, hogy háborús közegből érkeznek. Mivel több helyen is visszaköszönt, hogy a radikalizáció idején az elkövetők hirtelen elkezdtek aktív vallási életet élni, megkérdeztük a magyarországi iszlám közösséget, hogy figyelik-e a gyanús elemeket és jelentenek-e róluk a hatóságoknak. Kiderült, a TEK-kel évek óta együttműködnek, és jelentik, ha van valami, de a terroristák nagy része szerintük nem vallásos, kifejezetten az iszlám tanítással ellentétes, kicsapongó életet él.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
