Török Ferenc: A nemzeti összetartásról szóló filmmel nem lehet Berlinbe vagy Cannes-ba menni

Portréinterjú Török Ferenc filmrendezővel.

Török Ferenc: A nemzeti összetartásról szóló filmmel nem lehet Berlinbe vagy Cannes-ba menni

Tizenkét évig dolgozott az 1945 forgatókönyvén Szántó T. Gáborral, s végül a német megszállási emlékmű hatására döntötte el, hogy megcsinálja a filmet. Valóban a hamis emlékezetpolitika verte ki a biztosítékot?

A Sorsok Háza körüli politika zűrzavar, a „nem tehetünk semmiről, mert 1944 és 1989 között Magyarországot ártatlan szűz lányként gonosz német és orosz bácsik megerőszakolták” preambulumba kerülése révén újra közbeszéd tárgya lett a magyarok szerepe a holokausztban. Azt gondoltuk, hogy egy film jobban segítheti az épelméjű közbeszédet, mint a politika üzengetős, populista megnyilatkozásai. A Saul fia világsikere nagyon megváltoztatta a gondolkodást a holokausztról. Ezt követően kaptunk zöld lámpát a Filmalaptól az 1945 gyártására, az előkészítéshez korábban egy amerikai alapítvány adott pénzt.

Mennyi esélyt ad annak, hogy a fesztiválgyőzelmek kikövezik az utat az Oscar-díjig?

Egy amerikai cég megvette a film jogait az Egyesült Államokra és Kanadára, így novemberben az amerikai mozik is bemutatják. Fél éve azon dolgozunk, hogy elérjük az észak-amerikai piacot, ami sokkal könnyebb egy Oscar-nevezéssel vagy -díjjal. A magyar film idén unikális szinten teljesít, nem mintha az előző két évben nem lett volna Oscar-díjas alkotásunk. A Berlinalén Arany Medvét nyert Testről és lélekről és a cannes-i versenyben szereplő Jupiter Holdja erősebben nyitott a nagy fesztiválokon, mint az 1945.

A Moszkva térben dokumentáltak alapján a rendszerváltás évében, érettségiző kamaszként, nemzetközi vonatjegyeket hamisított magának és másoknak. A szabályok áthágása, a tilosban járás izgalma mára is megmaradt?