Tarlós István: Mindig nehezen viseltem el a vereséget

- Évente egyszer öné a közfigyelem. Büszke, hogy mintegy hangfogóként képes útját állni a többek szerint nyugati kultúrmocskot terjesztő Diáksziget decibeljeinek?

- Az ottani zenét hadd ne minősítsem, bár sosem titkoltam, hogy személy szerint nekem az igazi könnyűzene a hatvanas évek muzsikája. Ami a mérkőzést illeti, még azt is mondhatnám, élvezem, hogy kritikus helyzetekben kell intézkednem.

- Otthon hogyan fogadják a papa küzdelmét? Egyáltalán, kiengedi őket?

- Eddig egyszer sem voltak ott, de nem azért, mintha megtiltottam volna nekik. Bevallom, megfertőztem őket a hatvanas évek rockzenéjével, és sokkal inkább azt hallgatják.

- Azért, ha jól emlékszünk, az ötvenesek az idő tájt azt a zenét nevezték fülsértően hangosnak. Akkoriban mi volt a véleménye a zajongás ellen fellépőkről?

- Szerintem azok az együttesek kisebb zajt csaptak maguk körül, nem is engedték őket ennyire szabadjára. Amiből az is következik, hogy egy tanácselnöknek nem kellett ilyen ügyekben fókuszba kerülnie, mint ahogyan most már évről évre én kényszerülök.

- Azt mondja, élvezi a harcot. A vezetést, az élen állást is?