Az én hetem: Péterfy Gergely fotzeról és pussyról
4 perc
2019.11.24. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Péterfy Gergelynek a következő szavakból kellett ihletet merítenie: bukás, Nélküled, titkok, siker, hála.
Bukás (Szinte értékelhetetlen játékkal kapott ki a magyar labdarúgó válogatott Walesben, így már legfeljebb a tavaszi Nemzetek Ligája- rájátszáson juthat ki a 2020-as, részben Magyarországon szervezett Európa bajnokságra.)
Nélküled (Nemzetárulással felérő cselekedett lett Magyarországon az, ha valaki nem állva hallgatja meg egy focimeccs előtt az Ismeretlen arcok együttes dalát. Orbán Viktor a kormányzati kommunikéció szintjére emelte a számot, a pénteki rádióinterjújában is felidézte a dalt.)
Titkok (Jóformán totális hírzárlatot rendelt el a Katona József színház, amely egy közleményben jelentette be, hogy megszüntette az együttműködést egy szerződéses munkatársával, aki „átlépte az erkölcsi határokat”. Végül Gothár Péter maga jelentette be, hogy róla van szó.)
Siker (Végre egy magyar győzelem: Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regénye nyerte az egyik legrangosabb amerikai elismerést, a Nemzeti Könyvdíjat a más nyelvről fordított könyvek kategóriában.)
Hála (Póczik József egykori válogatott labdarúgó állítja, ő nem zsarolta meg Borkai Zsoltot szexfelvételekkel, bár már házkutatást is tartottak nála. Az ő története úgy szól: egy hotel portáján tettek le számára felvételeket egy borítékban 2018-ban, amelyeket elvitt Borkai Zsoltnak, akivel régóta ismerik egymást. Borkai szerinte a képek láttán annyit mondott, "basszus, ez hogy került ide?". A volt győri polgármester szerinte hálás volt, hogy megkapta az "irritáló felvételeket", és azt mondta, ezzel Póczik lekötelezettjévé vált.
„Mint a villám tépte magányos fenyő,
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő…”
(Ismerős arcok: Nélküled)
Nem értem a nyelvet. Ez az alapélményem. Hogy nem értek magyarul. 1976, az osztálytársaim kérdezik, megyek-e én is meccsre, nem értem ezt a szót, hogy „meccs”. Most hallom először, tőlük. Persze, hogy megyek. Persze. Ha ők mennek, megyek én is. Mire? Meccs? Megyek. Mi az a meccs? Az én szüleim nem járnak meccsre. Apám nem idevalósi. Hát mi az apád? Erdélyi. Mi nem járunk meccsre. Megkérdeztem egyszer apámat, hogy mi kinek drukkolunk. Olyan volt a számban ez a szó, ez a „drukkolunk”, mintha valami illetlenséget mondtam volna, amiért kockáztatom a pofont. Az iskolából hoztam a szót, mint az influenzát, a taknyot, amit a többiektől kapok el. Jött velem ez az idegen szó, hoztam a számban, mint a bacilust, otthon kiköptem. Apám elfintorodott.