Világ privilegizáltjai, egyesüljetek! – "Eljött a paradicsom", 1989. december 27.
5 perc
2019.12.28. 14:30
Nem kellett sem a moszkvai kenyér, sem a reformkenyér a kelet-berlini főpékmesternek, pedig Moszkvában Gorbacsov már új receptekkel dolgozott. Aztán Berlinben is nagyon megváltozott a menü. Év végi összefoglaló '89-ből – szűk két hónappal a berlini fal leomlása után.
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.
1989. december 27. – Berlin, Alexanderplatz
Ez a címe a 20. század egyik legismertebb német regényének. A szerző, Alfred Döblin ebbe a nagyregénybe sűrítette azoknak a vészterhes éveknek a történetét, amelyek a fasizmus kibontakozását hozták magukkal, és a helyszín, az Alexanderplatz környéke, kiválóan alkalmasnak bizonyult a német történelem e fordulópontjának ábrázolására. Azok az utcák és azok a terek már nincsenek meg – a háború utáni Berlint alaposan átszabták a városépítészek. Az új Alexanderplatz idén ősszel új történelmi fordulat helyszíne volt.
Amikor október 7-én délután öt óra körül külföldi tudósítók hatalmas csapata állt körül a világóra mellett egy maroknyi tüntető csoportot, még senki sem sejtette, hogy aminek tanúi vagyunk, az a Honecker-korszak végének kezdete. A maroknyi csoport egyszer csak hatalmasra dagadt, és megkezdődött az a tüntetés, amely másnapi folytatásával együtt sorsdöntőnek bizonyult.
Utólag már tudjuk, hogy Erich Honecker és az állambiztonság gyűlölt minisztere, Erich Mielke dolgozta ki azt az irányvonalat, amely szerint a felheccelt rendőröknek ellenforradalmárokkal kellett szembeszállniuk. A békés felvonulás erőszakos szétverése leplezte le végleg és igazán az önmagát túlélő Honecker-rendszert.
A tiltakozás hullámát már nem lehetett megállítani. Honecker alig két hét múlva megbukott. Az NDK-beli változásokat az utca nyomása, a tömeg ereje kényszerítette ki. Ebben a folyamatban döntő állomás volt az a tömeggyűlés, amelynek ugyancsak az Alexanderplatz volt a helyszíne. Olyan sokan jöttek el, hogy szinte mindegy volt, melyik becslés jár közelebb a valósághoz: a félmillió vagy az egymillió.