Aki éber, dollármilliárdokat kaszálhat az alvásbizniszen

HVG

3 perc

2020.01.24. 11:00

Az alvásgazdaság egyik legújabb ága nyugtató mesék előadása. Mazsola, Frakk és Hófehérke itt nem jöhet szóba.

A történetben nem történik semmi. Olyan unalmas, hogy aki hallgatja, nyomban elalszik. De hát éppen ez a cél. A szerző, Ithar Adel egy berlini startup cég, a 7 Mind hasonnevű alkalmazásához ír kifejezetten eseménytelen, izgalommentes, egyszóval álmosító sztorikat. Aki álmatlansággal küzd, az az okostelefonjáról – elsötétített kijelzővel – hallgathatja a felolvasást, míg végül (remélhetőleg) elalszik rajta.

Adel a világ valószínűleg legunalmasabb westerntörténetének tartja például Szelídnyugat című novelláját. Billy, a cowboy nem veszi elő a hatlövetűt, hanem figyeli, ahogyan a tehenek legelnek. A történetben nem bukkannak fel indiánok, nincsenek rablótámadások, hanem a hősök mindennapi ügyes-bajos dolgaikat intézik. Még csak whiskey sem szerepel, Billy limonádét iszik.

Képzettségét illetően a bagdadi születésű Adel újságíró, és pályája előző szakaszában reklámszövegeket írt ismert cégeknek. Saját bevallása szerint a mostani munkájában az a legnehezebb, hogy sutba kell dobnia az összes szakmai szabályt, amelyet korábban alkalmazott a figyelem felkeltésére és fenntartására, a történetek felépítésére.

Ithar Adel mesél. Ha ettől nem alszik el, akkor semmitől:

A lehető legsemlegesebb szereplőket kell megalkotnia. Még a történetek színhelyét sem érdemes megjelölni, hiszen nem tudhatja, nem fűzi-e valamelyik álmatlan kuncsaftot erős élmény egyik-másik országhoz, városhoz. Nagyon célravezetőek viszont a részletes tájleírások. A negyed–fél órás altatónovellákból Adel ilyen alapon gyárt havonta egyet.

Az eredetileg meditációhoz készített 7 Mind az álomba ringató elbeszélések révén gazdagítja a nemzetközi szundiipart, amely szépen fejlődik.

A sleeponomics (alvásgazdaság) éves forgalma állítólag 30 milliárd euró körül van.

Az iparág a leginkább talán Dél-Koreában hasít:

A különösen jól menő termékek közé tartoznak például az üveggyönggyel töltött súlyos takarók, abból a megfontolásból, hogy az izmokra és idegekre gyakorolt nyomás segíti az alváshoz fontos hormon, a melatonin termelését. Szépen fogynak az izzadságot és a testhőmérsékletet szabályozó high-tech pizsamák, a szívritmust és a forgolódást figyelő matracok. Kaphatók vízcsobogást lejátszó párnák.

Az internetről hallgathatók az agyműködést állítólag az alvás felé terelő binaurális hangok – más kérdés, hogy ezek eddig fel nem derített módon befolyásolják az agyhullámokat, így arra sincs garancia, hogy veszélytelen a használatuk.

Ezekhez képest az álmosító történetek viszonylag egyszerű megoldásnak tűnnek. A német app brit megfelelője a Calm. Kínálatában főképp kitalált történetek szerepelnek, csupán egy szerző kivétel. Phoebe Smithre annak nyomán figyelt fel Michael Acton Smith cégalapító, hogy útleírást tett közzé a transzszibériai expresszről. Michel azt kérte Phoebe-től, írja át altató jellegűre a beszámolóját.

Phoebe megsértődhetett volna, mert kihallhatott némi minősítést a kérésből, de mivel szereti a nem mindennapi dolgokat, ráállt. Azóta másfél tucatnyi zsibbasztó útleírást adott az ismert színészek, Stephen Fry és Joanna Lumley szájába (a német álmatlanokat is egy népszerű filmsztár és szinkronhang, Sky du Mont orgánuma zsongítja el).

Phoebe Smith mesél karrierjéről, és arról, hogy ő a világ első alvássztori-mesélője:

Ithar Adellel szemben a brit szerző nem száműzi teljesen az izgalmat, hanem a történet legelejére helyezi, onnan már egyre laposodik a sztori.

A leghatásosabbnak a provence-i levendulamezőkön tett kirándulás bizonyult: eddig mintegy 15 milliószor hallgatták meg.

Talán azért is olyan sokszor, mert a hallgatók minduntalan elalszanak rajta, és sose tudják meg, mi lesz a vége.