Árulja el, hogyan lett világszám a szociális foglalkoztatási szövetkezetből?
Ezt nem tudom másképp mondani: ehhez én kellettem meg a húgom. Amikor valami annyira fontos, annyira hiszel benne, hogy minden idődet, pénzedet beleteszed. Mindig így van szerintem: csak azok a dolgok jönnek létre, amit az ember ennyire akar, ahol a vízió minden nehézséget legyőz.
Az ékszertervezésről miért váltott ruhára?
Az alap, hogy szükségem van az alkotó, kreatív, gondolkodó, elemző működésre. Mindezt szerettem volna az ügy szolgálatába helyezni, olyan folyamatokat elindítani, ami a roma közösségeink kulturális, társadalmi megítélését pozitív irányba mozdítja. Ruhája mindenkinek van, ezen az új terepen a fiatalokhoz ugyanúgy el tudok jutni, mint a szűk elithez.
Feltűnő, rikító, túl tarka, csiricsáré, sőt akár ízléstelen – mit mond azoknak, akik ilyen jelzőkkel illetik a roma ruhákat?
Ez csak egy sztereotípia a sok közül. A Romani Design elmúlt 15 esztendeje ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyította be. A roma közösségek sokfélék, így az öltözködési szokásaik is azok. Vannak szépen öltözködő roma közösségek és vannak olyan csoportok, akiknek az öltözködését én magam is ízléstelennek tartom. Az öltözködés, a viselt ruhatár külső lenyomata egy közösség lelkiállapotának, identitásának. Közösségeink évszázadok óta elnyomásban, transzgenerációs traumákkal küszködve, kirekesztésben, erőszakos asszimilációs folyamatoktól megsebezve, sokan valódi önmagukat szinte teljesen elveszítve, új, sok esetben hamis identitást kreálva élnek. Természetes, hogy mindez tükröződik az öltözködésükben is.
