Széles körben él a vélemény, hogy a Zoom és a többi hasonló, távmunkát segítő informatikai megoldások sikere nyomán a járvány idején széles körben kényszerből bevezetett home office akár hosszabb távú gyakorlattá válhat, és ez jelentősen csökkenteni fogja az irodák iránti igényt. Nagy cégek világszerte végeznek felméréseket munkatársaik között, mennyire népszerű az otthoni munkavégzés, és hogyan változott ettől munkájuk hatékonysága. A felmérések eredménye változatos, sok függ az életkortól, egyéni élethelyzettől, de a többség pozitívan válaszolt a kérdésre. Otthon szabadabban oszthatják be a napjukat, adott esetben a beteg gyerek mellett otthon maradva is tudnak dolgozni, de ennél is fontosabb, hogy rengeteget spórolunk a csúcsforgalomban töltött idegölő órákból, és az új távkonferencia-eszközök birtokában már sokszor nem éri meg repülőre ülni egy értekezlet miatt. Ezzel rengeteg improduktív munkaidőt és költséget takarítunk meg, nem mellesleg kevesebb benzint és kerozint égetve bolygónk légkörébe.
Nem vitatom ezen érvek és felmérések hitelességét, de úgy gondolom, mindez csak az érem egyik oldala. Bármily jók legyenek is a távmunkát támogató informatikai megoldások, nem hiszem, hogy hosszabb távon is versenyezni tudnának a személyes részvétellel folyó csapatmunka hatékonyságával. A legproduktívabb beszélgetések sokszor nem előre tervezettek, hanem spontán alakulnak. A munka közösségi élmény is, és erre az élményre szükségünk van. Ha normává válik a home office, akkor a nap 24 órájából akár 20-at vagy még annál is többet töltenénk ugyanabban a fizikai környezetben. A jelenlegi szükséghelyzetben is nehezen viseltük a bezártságot, ez hosszú távon nyilván nem megy. A pszichológusok állítólag nem lepődnének meg, ha hosszan tartó kijárási korlátozások után többek első útja a válóperes ügyvédhez vezetne.
