Az én hetem: Péterfy Gergely nem lett covidos, de őrt áll az SZFE homlokzatán
3 perc
2020.09.20. 17:03
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Péterfy Gergelynek a következő szavakból kellett ihletet merítenie: Haditerv, időkapu, bringasáv, műgumi, történelmi.
Haditerv (Átszövik a militáris kifejezések Orbán Viktor járványkommunikációját. A kormányfő nemcsak haditervről, de csatákról, harcokról is értekezik, amikor a kabinet lépéseit ecseteli)
Időkapu (Este 11-kor minden szórakozóhelynek be kell zárnia a kormány új védekezési terve értelmében)
Bringasáv (A Budapestért felelős államtitkár, Fürjes Balázs most azért bírálja Karácsony Gergelyt, mert a főpolgármester úgy változtatta meg a nagykörúti autó- és bringasávokat, ahogy azt korábban maga Fürjes javasolta)
Műgumi (Még a 2018-as parlamenti választás előtt Orbán Viktor adta át a Mol és japán partnere 12 milliárd állami forinttal támogatott tiszaújvárosi műgumigyárát, de az még mindig csak a próbaüzemen van túl)
Történelmi (Izrael, illetve az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein történelmi jelentőségű megegyezése átrajzolja az erőviszonyokat a Közel-Keleten, de megoldatlanul hagyja a palesztinkérdést)
Hétfőn nem tudjuk eldönteni, hogy megkönnyebbüljünk, vagy bosszankodjunk-e inkább azon, hogy megint nem lettünk covidosok (vagy covidosak? nem érzem biztosan, hogyan kell toldalékolni. Covidosoksak). Miután kiderült, hogy a lányom pozitív, ki se dugtuk a fejünket a házból, amíg le nem teszteltek bennünket, és meg nem érkezett az eredmény. Negatív? Hogyhogy? Órákat ültünk közösen az autóban, puszi-puszi, még az ásványvizet is közös palackból is ittuk, de azok a kurva vírusok csak nem voltak hajlandóak átsétálni ránk. Ő nem volt elég fertőző? Mi voltunk brutális immunerőben? Nem értem. A dramaturgia minden zombifilmnek és járványregénynek ellentmond.
Lehetséges, hogy csak a lélektani regényekre és disztópiákra igaz, hogy tényleg úgy történnek veled a dolgok a valóságban is, ahogy a protagonistával a könyvben?
Az 1984-et olvasom újra harmincegy-két év után, egyszerűen beleprésel a fotelbe, mintha egy vadászgép gyorsulna alattam. „…a párttag” – olvasom – „akárcsak a proletár, részben azért tűri el a jelenlegi állapotokat, mert nincs mivel összehasonlítania őket. El kell vágni őt a múlttól, éppúgy, mint az idegen országoktól, mert azt kell hinnie, hogy jobban él, mint ősei, s hogy az anyagi jólét átlagszínvonala állandóan emelkedik... mindenféle szónoklatot, statisztikát és feljegyzést állandóan az adott helyzethez kell igazítani s így mutatni meg, hogy a Párt jóslatai minden esetben beteljesedtek. Azt is jelenti ez, hogy soha nem ismerhető be semmiféle változás sem az elméletben, sem a politikai vonalvezetésben. Mert aki megváltoztatja véleményét vagy éppen a politikáját, gyengeségről tesz tanúságot.”