Korrajznak álcázott önéletrajz ez a javából – fordíthatjuk visszájára az igazi regények esetében ritkán használt alcímet. Az egykoron hol Moszkvából, hol New Yorkból tudósító Kulcsár Istvánnak az irodalmiasítással vélhetően több célja is volt: úgy kiélni kiapadhatatlan mesélőkedvét, hogy páratlan memóriájának köszönhetően a legapróbb részleteket is megőrző tudásának és tapasztalatainak tárházából csak annyit adjon át, amennyit ő akar (egyébként lenyűgözően sokat). S mert íróként a tények nem kötik, szárnyaló fantáziával mondhatja a (József Attila által megverselt) valódit.

Ezúttal az 1940-es évekbe kalauzolja olvasóit, elbeszélői énje, a vele egyidős főhőse, a naplófeljegyzéseit szorgosan rovó, Magyarország temérdek táját, de legfőképp Budapestet jól ismerő, az 1945 után újságírótanonccá lett Velkó Péter.