Annyira drámai a sarkvidéki felmelegedés, hogy már Putyin sem viccelődik rajta

Két magyarországnyi területen égett le Szibériában a növényzet az utóbbi két hónapban. A fogcsikorgató teleiről hírhedt Verhojanszkban minden korábbinál melegebbet, 38 fokot mértek, a jéggel borított területek visszahúzódása folytatódik. Norilszk környékén felengedett a korábban mindig fagyott talaj, és emiatt 21 ezer tonna gázolaj került a közeli folyókba egy megsüllyedt üzemanyag-tárolóból.

Mindez csak néhány jele annak, hogy komoly változások zajlanak az északi sarkkör térségében. Az egyik leglátványosabb következmény a már több mint egy kilométer hosszú és ötven méter széles szibériai „Pokolkapu”: a gyorsan növekvő lyuk amiatt alakult ki, hogy a talajban lévő jég megolvadt, a víz elpárolgott, a kiszáradt föld pedig egyre inkább összetömörödik.

Hasonló a helyzet az Antarktiszon is, ahol ugyancsak sorra dőlnek meg a melegrekordok: a déli-sarki kontinens Argentína felé kinyúló félszigén lévő Esperanza állomáson februárban 18,3 Celsius-fokos hőmérsékletet regisztráltak. Ilyen meleg még sohasem volt az Antarktiszon azóta, hogy 1961-ben az Argentína által működtetett bázison megkezdődtek a mérések.

2012 óta a háromszorosára emelkedett az éves jégveszteség mértéke, s már akkora jégtáblák szakadtak le és indultak észak felé, hogy át kell rajzolni a térség térképét. Az éghajlatváltozás miatt milliós pingvinpopulációk kerülnek veszélybe, s megjelent az antarktiszi vörös hó is. Ez úgy keletkezik, hogy a hóban megtelepedő, csak melegebb éghajlaton életben maradó algák vörös pigmentanyagot termelnek, hogy védekezzenek a napsugárzás ellen.