„Fiam, ez így tűrhetetlen, menj ki, és gyere be úgy, mint Lukáts Andor!”
Mit sem változott az elmúlt ötszáz évben a lopás matematikája, kémiája és koreográfiája, mint azt a Radnóti Színház bemutatja a rögtönzésekkel teli Csapodárokban. Ruzante darabját ezúttal Peer Krisztián írta át annak szellemében, hogy "az aktualizált mű szerzőjét akkor lehet felismerni, ha bármikor kész megerőszakolni egy halott kollégát”.
„A szerelem zuhanás” – mondja Antonio, és ha nála a szó, magánál is tartja:
„Ha mindenképp hülyét kell csinálni magunkból, lehetőleg a legkisebb közönség előtt tegyük.”
Tulajdonképpen bármilyen okosságot mondhat, lévén ő az egyetlen don a sok paraszt között. Ismertetheti például a játékszabályokat, ami ahhoz képest, hogy az eredeti, ötszáz éve született commedia dell'arte darabban nem létezik az ő szerepe, nagy kiugrási lehetőség, így a belépésének minden idők legnagyobb színházi „Be”-jének kell lennie. A férjes fiatalasszony elcsábítását megannyi buktatóval, csavarral, cselszövéssel tálaló történetében okoskodó Don Antonio (Bálint András) megcsinálja a nagyon nagy „Be”-t, hogy aztán a színen másoknak is lehetőséget adjon megannyi idéző- és zárójel feloldására.