"Tragédia, hogy felmentést érzünk, ha a járvány áldozata 70 felett járt"

A megugró fertőzési és halálozási adatok milyen kötelezettséget rónak a politikára?

A jogi iránymutatás egyértelmű: a legkevésbé korlátozó, de még hatékony intézkedést kell választani a járvány elleni védekezésben. Tavasszal megtanulhattuk, hogy ha mindent letarolunk a biztonság érdekében, akkor azzal esetenként nagyobb károkat okozunk. Kompromisszumokat kell kötni.

Túlzásba esett tavasszal a kormány a szabad mozgást korlátozó intézkedésekkel?

A Pesti úti idősek otthona: nem kellő figyelem

MTI / Szigetváry Zsolt

A spanyolnátha eltűnése óta nem éltünk át semmi ehhez foghatót. Természetes, hogy a járvány a felbukkanásakor pánikot szült. Az elmúlt fél év alatt azonban sokat tanultunk, én is másként látok már dolgokat. Ez nem szégyen, és mentségére is szolgál mindenkinek, akinek tavasszal kellett döntéseket hoznia. Visszatekintve a legnagyobb problémát a kórházak kampányszerű kiürítése jelentette húsvét táján.

Nem tudhatták, mennyi vírusbeteget kell heteken belül ellátniuk.

Járvány ideje alatt is kezelni kell a daganatos és érrendszeri betegeket. Ehhez képest a magyar egészségügy tavasszal elérhetetlenné vált olyan nem fertőzöttek számára, akiknek a kezelése vagy szűrővizsgálata nem tűrt volna halasztást. A CEU-n vezetek egy kis bioetikai csoportot. A nyár elején kollégákkal csináltunk 1500 ember megkérdezésével egy felmérést. Meglepődtem, hogy a válaszoló nők 43 százaléka jelezte, valamilyen gyógykezelése elmaradt a járvány első hulláma alatt. De a férfiaknál is meghaladta ez az arány a 29,6 százalékot.

A sürgősségi ellátás tavasszal sem állt le.

Ez igaz, és persze, vannak halasztható beavatkozások is. De ha hónapokig elmarad tömegek gyógykezelése és szűrése, akkor az évekre meghatározhatja a mortalitási statisztikákat. A másik baj tavasszal, több európai országhoz hasonlóan az volt, hogy nem sikerült kellően azonosítani és megvédeni a sérülékeny csoportokat. Főleg az idősotthonok járványügyi védelme ment félre.

Utólag sokan azt érezték, tavasszal ágyúval lőttünk verébre. Kifinomultabbak lettek a módszerek?

A mostani helyzetet látva számomra érthetetlen, hogy nyáron milyen felkészülés történt. Voltak matematikai modellek arról, mikorra várható az esetszámok emelkedése. Aztán mégis nagy volt a meglepődés augusztus végén, a válasz pedig a határzár lett. Biopolitikai szempontból nehezen érthető, mi lenne a logika a sok embert nehéz helyzetbe hozó lépés mögött, vagy mi a különbség az osztrák és a cseh vírus közt.

Mivel a járvány emberek közt terjed, a mobilitás valóban veszélyforrás. Mi a baj a határzárral?

Az ellentmondásban van a probléma. A magyar járványügy az utazókra koncentrál.

Ha tehát valaki hazaérkezik valahonnan, akkor azonnal karantént vagy tesztek ír számára elő a hatóság, akkor is, ha makkegészséges. Ugyanez az automatizmus viszont nem áll fent, ha valaki itthon kezd a koronavírusra jellemző tüneteket mutatni.

Előbb jelentkeznie kell a tesztre, amit vagy indokoltnak tartanak vagy sem, aztán a mentők vagy kiérkeznek hamar vagy elhúzódik a mintavétel. A várakozás napjaiban a ténylegesen betegek jóindulatára van bízva, tartanak-e távolságot másoktól. Nem bizonyítékokon alapuló járványügyi intézkedéseket hoztak, hanem politikától vezértelt döntéseket.