Felnőttek tömegei is elbuknak az óvodásokkal kipróbált pillecukros türelemteszten
Eredetileg 3-5 éveseket vizsgáltak, képesek-e jutalomért önuralmat tanúsítani, de a közgazdászok hamar rájöttek, hogy felnőtt emberek gazdasági döntéseinél is érdemes ugyanezt megfigyelni. És sokan nem teljesítettek valami jól, ami a hitelezésben, a marketingben, de akár az egészségügyi kérdésekben is megmutatkozik.
A világ egyik leghíresebb pszichológiai kísérlete volt a pillecukorteszt – azon nagyon kevés tudományos kísérlet egyike, amelyet nagyon sokan nem csak ismernek, hanem durva tárgyi tévedés nélkül még értik is, hogy miről szólt. 1972-ben Walter Mischel, a Stanfordi Egyetem pszichológiaprofesszora 3-5 éves gyerekek viselkedését kutatta:
a kicsik dönthettek, hogy megesznek egy pillecukrot azonnal, vagy várnak negyedórát, és utána kapnak két adagot belőle.
Ez egy nagyon nehéz kihívás ennyi idősen, a gyerekek alig harmada várta ki a negyedórát – követve az ő életútjukat kiderült, hogy ők lettek nagyobb eséllyel sikeresebbek kamaszként, majd felnőttként is.
Walter Mischel alig 5 percben ismerteti a kísérlet lényegét (itt pedig egy nagy előadásban és interjúban):
A kísérletet sokan ismételték meg és fejlesztették tovább, a pszichológusok mellett politológusok is gyakran hivatkoznak rá, a popkultúrába is átment – a New Yorker 2017-ben Donald Trump hivatalba lépését üdvözölte egy karikatúrával, amelyen felkínálják neki, hogy megehet egy pillecukrot, vagy várhat negyedórát és beiktatják elnöknek –, és sok közgazdász is nekiállt, hogy a saját tudományterületén kutassa ugyanezt a témát. Hiszen felnőttként is az az egyik legfontosabb döntés: most azonnal akarunk valami jó dolgot, vagy hajlandóak vagyunk várni, hogy valami még jobbat kapjunk?