Az Örkény Színház 1984-e fájdalmasan emlékeztet arra, amiben élünk
Persze van, ami nem változott: aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.
Persze van, ami nem változott: aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.
Több a látszat, mint a valódi költségvetési támogatás: a kormány az üzleti szektor beruházásait és a háztartások költekezését noszogatja – így jellemezhető az a gazdaságpolitikai akcióterv, amelytől a miniszterelnök „fantasztikus, nagyszerű, példátlan” történéseket vár jövőre.
Nagy tradíció örököse és közvetítője volt a november 18-án, 88 esztendős korában elhunyt Pauk György. Magatartásával és a moráljával csak úgy példát adott és imponált, mint félreismerhetetlenül személyes, szabadon áradó hegedűhangjával.
„A finnek is türkök, csak tiszta lappal indultak” – jegyzi meg KAP, ugyanis a humoristák éppen a miniszterelnök keleti barátkozásáról beszélgetnek. Szóba kerül, hogy milyen egy ökodiktátor, aki politikai ellenfelét komposztálja. Megtudhatjuk, milyen illusztris társaságban tölti az idejét a Türk Tanácsban Orbán Viktor. Még az is felmerül, hogy akkora volt mindig a barátság, hogy talán Mohácsnál nem is védekeztünk. Végül az is kiderül, mi köze van Ceglédi Zoltánnak a türkökhöz.
Sok olyan betegség, amelyet eddig a magánynak tulajdonítottak, valójában más okokra vezethető vissza – állítják kínai kutatók.
A túlzott fényáradat áramszünetet okozott 1924 decemberében – abban az időben, amikor még Edison is azt üzente Budapestre, hogy hisz Magyarország feltámadásában. A kereskedők azt kérték a pénzügyminisztertől, hogy karácsony előtt vasárnap is mérhessenek pálinkát, a politikus viszont azokat a tisztviselőket ostorozta, akiknek nem jutott karácsonyi jutalom. Erről is írtak a lapok száz éve.
Érvénytelenek a máltai illetőségű Takács János György hihetetlenül gigantikus tőkeemelései.