Könnyebb a hagyományos villanykörtéket LED-izzóra cserélni, mint leszokni a vasbetonról. Ezzel a hasonlattal érzékeltetik szakértők azt az ellentmondást, ami a jelenlegi klímaküzdelmet jellemzi: látványos és viszonylag könnyen megvalósítható lépésekkel nyugtatják az emberek a lelkiismeretüket, miközben a probléma gyökeréhez nem nyúlnak.
Márpedig az éghajlat radikális megváltozásának egyik legfőbb okozója az építőipar, ami egymagában a világ szén-dioxid-kibocsátásának közel 40 százalékáért felelős. Ennek egy jó része az ingatlanok működtetése közben keletkezik, az épületek fűtése, hűtése, világítása, vízfelhasználása nyomán, és ezt már jó ideje számtalan eszközzel igyekeznek csökkenteni. A környezetszennyezés másik része – becslések szerint a káros emisszió harmada-fele – viszont az építőanyagokkal „épül be” az ingatlanokba, jóval azelőtt, hogy az első lakó vagy cég beköltözött volna.
Szaknyelven beépített kibocsátásnak (vagy beágyazott szénnek) nevezik azt a szén-dioxid-szennyezést, ami az épület vagy az infrastruktúra teljes életciklusa során keletkezik.
