Ringasd el magad! – üzeni az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálé
10 perc
2022.05.08. 09:00
Szürrealitás, szenzualitás, mágia. Természeti és természetfölötti. Tudatos helyett tudatalatti. A Cecilia Alemani milánói születésű New York-i kurátor által összeállított, Az álmok teje című rendezvény hatalmas központi kiállítása ezekből a hívószavakból merít, hogy erőt és kiutat mutasson az emberi civilizáció végét sejtető/vizionáló korunkban.
A biennálé történetében mostanáig egyszer, a II. világháború miatt kellett halasztani a rendezvényt – ez a Covid miatt megismétlődött, csúszott egy évet az építészeti biennálé, 2020-ról 2021-re, és ezért tartják a képzőművészetit idén.
Már maga a párhuzam ténye is elég ahhoz, hogy alaphangot adjon a pandémia ideje alatt abszurd-futurisztikus módon, világvége hangulatú online talákozókon tervezett, a klímakatasztrófa fenyegetettségében születő (gondoljunk csak a Velence utcáit időnként elöntő vízre) globális jelentőségű képzőművészeti seregszemlének.
S ezt csak tetézte a február végén kezdődött ukrajnai orosz invázió. Ám mindezek ellenére Alemani szervezői és kurátori munkája nem elsősorban a problémákra mutat rá – hisz mindannyian tisztában vagyunk velük – , hanem azokon túllépve megoldási alternatívákat kínál az összességében kérlelhetetlen életösztöntől vezérelt optimista, szinte kizárólag női alkotóktól származó munkákon keresztül.
Míg a biennálé keretében egyéb helyszíneken látható kanonizált, sőt sztárnak mondható férfiak hangsúlyos, monumentális munkái (Anselm Kiefer a mindenkori agresszióra reflektáló alkotása a Dózse-palotába illeszkedve, vagy Anish Kapoor „vérfürdője” az Accadémián) letaglózó erővel rágják a közönség szájába, hogy mekkora a baj, addig az Alemani által válogatott nők művei ezen már túlmutatnak, és mentális menekülési, túlélési stratégiákat vázolnak fel.