Tízmilliárd forintból, tizenöt hektáron épült fel a szentendrei Skanzen eddigi legnagyobb vállalkozása, az Erdély tájegység, ahol működő kávéház, posta, patika, nyomda, üzletek és jeleneteket előadó színészek idézik fel az elmúlt századforduló polgári világát is.
Nincsenek székely harisnyás legények, nem zeng a székely himnusz, és a már a magyar közintézményeken is egyre gyakrabban látható kék-fehér székely zászlót sem lengeti a szél.
Sok közhelyet el kell felejteni Erdélyről, és általában a skanzenekről is, ha meg akarjuk érteni a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum évtizedes munkával most elkészült új, kilencedik tájegységét.
A vállalkozás méretét jelzi, hogy az eddigi 312 épület közel 150 újjal és több tízezer műtárggyal bővült, az építkezés öt éve tart, és koránt sincs vége a projektnek.
Sűrű ősszel számol az a politikai agenda, amely Magyar Péter szerint a Karmelitából jutott el hozzá, és bár Kocsis Máté és a kormány is cáfolta, van benne valós dátum. Bár az október 23-i Békemenetről Csizmadia László főszervező nem tud, a HVG-nek nem is zárta ki, hogy lesz. A szeptember 21-i Harcosok Klubja-összejövetel lehet igaz, de a helyszín, a Budapest Aréna nem adhat felvilágosítást.
